A magyar kormányzati kommunikáció és szpindoktorátus nagy örömére ismét cikket írt a Sátán, minden bábok mozgatója, minden szál kézbentartója, Soros György.

Annyiban mégsem sikerült tökéletesre Fidesz-szempontból a Project Syndicate által közölt, „A nacionalizmus felemlekedése a berlini fal leomlása után” című írás, hogy egyetlen szóval sem említ menekülteket vagy bevándorlókat, és nem tartalmaz konkrét terveket vagy cselekvési irányokat sem. A minipublicisztika vagy nanoesszé lényege talán annyi, hogy Soros megerősíti elkötelezettségét a Karl Popper-i nyílt társadalom mellett, illetve elsősorban a kínai társadalmi pontrendszer, a „big data diktatúra” veszélyeire figyelmeztet (ennyiben egy platformra került Vona Gáborral), valamint bírálja Donald Trump Kína-politikáját.

Soros írásának apropója a berlini fal lebontásának harmincadik évfordulója, felidézi a kommunista rendszerek összeomlásának korát, amikor a nyílt társadalom eszméje győzött, és az országok szabad nemzetközi együttműködésébe vetett hit volt az uralkodó ideológia.

Soros György sikeres tőzsdei befektetőként egy évtizeddel a történelmi események előtt kezdett támogatni olyan értlemiségieket és kezdeményezeseket a „szovjet birodalom” területén (legelőször szülőhazájában, Magyarországon), amelyek vagy akik szakítottak az állam hivatalos ideológiájával. Az volt az elképzelés – írja Soros –, hogy a pártállamtól független kezdeményezések egyre több embert döbbentenek rá a kommunista rendszerek hazugságaira.  A milliárdos szerint ebben az időben viszonylag kis összegű támogatásokkal is jelentős hatást tudtak elérni a szervezetek: „ Évi hárommillió dolláros büdzsével az alapítványom erősebbnek bizonyult a kulturális minisztériumnál” – írja Soros György.

Most, harminc évvel a fal leomlása után, a helyzet egészen más. Az országok nemzetközi együttműködése komoly akadályokkal találta szembe magát, és a nacionalizmus meghatározó ideológia lett sok helyen. Sőt, úgy tűnik, hogy a nacionalizmus erősebb és károsabb ideológia, mint az internacionalizmus.

Soros szerint a nacionalizmus előretörése elkerülhető lett volna, de az Egyesült Államok, miután megnyerte a hidegháborút és az egyetlen világhatalommá vált, nem volt képes betölteni ezt a szerepét, elmulasztotta megfelelően támogatni a volt szocialista országok fejlődését, ehelyett az uralkodó neoliberális recepteket ajánlotta.

Ezzel egyidőben kezdődött a kommunista Kína gazdasági felemelkedése. Ez a felemelkedés nem lett volna lehetséges az Egyesült Államok és nemzetközi pénzügyi intézmények támogatása nélkül – emlékeztet Soros. Kína pedig annyira megerősödött, hogy a Szovjetunió megüresedett helyére lépett, szuperhatalmi ambiciókat táplál, és az USA kihívójává vált.

A 2008-as nagy pénzügyi válság – amelyet az okozott, hogy az USA gazdasági stratégái ragaszkodtak a neoliberális konszenzushoz, a piacok önszabályozásába vetett hithez – megingatta az az Egyesült Államok dominanciáját, és a nacionalizmusok megerősödéséhez vezetett. Kiderült, hogy a fiatal demokráciák az USA – akárcsak minimális – támogatása nélkül sokkal sérülékenyebbek, mint látszottak.

„Szeretném hinni, hogy a mélypont 2016, a Brexit és Donald Trump elnökké választása volt” – írja Soros, de ezt ma még korai megítélni. A nyílt társadalmak ellenségei máris új, minden korábbinál erősebb fegyvert kaphatnak a kezükbe a technológiai fejlődés révén: a mesterséges intelligenciát. Kína olyan megfigyelőállam, társadalmi pontrendszer kiépítésén dolgozik, amely megvalósíthatja a tökéletes diktatúrát, minden állampolgár totális kontrollját.

Ráadásul ez a rendszer, mint technológia exportálható, a világ valamennyi diktatórikus hajlamú vezetője megvásárolhatja majd Kínától. Kínának egyetlen gyenge pontja („Achilles-sarka”) van: jelenleg még mindig függ technikailag az Egyesült Államoktól. A számítógépes és mobilrendszereket működtető legmodernebb mikroprocesszorokat az USA-tól kell beszerezniük. Trump viszont a Kínával vívott gazdasági háborúban is a nemzeti érdek elé helyezi saját hatalmi és anyagi érdekeit, kínai tárgyalópartnere, Hszi Csin-ping pedig szintén erősen érdekelt abban, hogy megállapodásra jussanak, és Kína továbbra is hozzáférjen az amerikai technológiához.

Egyelőre megjósolhatatlan mi lesz a folyamat vége – véli Soros. Forradalmi időket élünk, amikor a lehetőségeink sokkal számoasabbak, ám következményeik sokkal bizonytalanabbak, mint nyugodtabb időkben. 

A milliárdos befektető végül megerősíti: továbbra is elkötelezett a nyílt társadalom eszméje mellett, attól függetlenül, hogy éppen nyerésben van vagy veszít. „Pont ez a különbség az alapítványi munka és a tőzsdei kereskedés között” – zárja cikkét Soros György.