Az utolsó órákban megegyeztek, még öt évig jön orosz gáz Ukrajnán át

December 25-től 31-ig minden nap hosszú órákat tárgyaltak az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz állami vállalatok képviselői egymással Bécsben, és alig 24 órával azelőtt, hogy a tíz éve érvényben lévő gázkereskedelmi megállapodásuk lejárt volna, aláírták az új szerződést.

Ennek köszönhetően szerdán nem állt le az orosz gáz szállítása az EU felé Ukrajnán keresztül, holott szakértők sora számított arra, hogy legalább néhány hónapig nem jön gáz. 

Leállásra készült Magyarország is, az összes hazai tárolót csurig töltötték, és már 2019-ben átvette a magyar állami gázkereskedő a Gazpromtól a 2020-ra rendelt gáz jelentős részét, hogy ne legyen hiány. 

Több mint másfél évig tárgyalt az ukrán és az orosz fél az új tranzitszerződésről az EU közvetítésével, lényegében eredmény nélkül. November közepén a Gazprom utolsó tárgyalási ajánlatként olyan feltételeket szabott, amelyekről nyilvánvaló volt, hogy az ukránok nem teljesítik majd. Minden jel arra utalt, hogy a tranzit leáll.

A fordulatot a német kancellár, illetve a francia, az orosz és az ukrán elnök párizsi találkozója hozott december elején, ahol Putyin és Zelenszkij először beszéltek személyesen, és kifejezték a politikai akaratukat a tranzit fenntartásáról. Azonban még ezután is az volt a hangulat a gázpiacon, hogy inkább csak 2020 tavaszára egyezhetnek meg a felek. 

Az oroszoknak a nyugati piac, az ukránoknak a bevétel kell

Oroszország egyik legfontosabb bevételi forrása az európai gázexport. Ennek a gáznak a legnagyobb része sokáig Ukrajnán keresztül jutott el nyugatra, ami jelentős bevételt jelentett a kijevi kormánynak, hiszen tranzitdíjat számíthatott fel. 

Ukrajna költségvetésének körülbelül annyit számít az orosz tranzitdíj, mint amennyit a magyar költségvetésnek besegítettek az EU-támogatások az utóbbi 15 évben. Vagyis nagyon sokat. 

2014-ben kitört a háború Ukrajna és Oroszország között. Az orosz hadsereg elfoglalta a Krím-félszigetet, és felfegyverezte a donyecki felkelőket. Azóta Ukrajna nem vásárol saját felhasználásra gázt közvetlenül Oroszországtól, viszont a 2010-2020 közöttre kötött tranzitszerződés érvényben maradt, és az ukrán állami vezetékeken megszakítás nélkül áramlott a Gazprom terméke nyugat felé, a legsúlyosabb háborús időszakban is. 

Oroszország már az ukrajnai háború kitörése előtt igyekezett alternatív útvonalakat kiépíteni, hogy Ukrajna ne tudja zsarolni a tranzit elzárásával, megcsapolásával vagy sarcolásával. Egyáltalán, Ukrajnának ne legyen semmilyen ütőkártyája velük szemben, ha egyezkedni kell valamilyen vitás ügyben. 

Nem lettek készen az elkerülő utak

Az új vezetékek közül az Északi Áramlat 1 készült el eddig, amelyen a Balti-tenger alatt közvetlenül megy gáz Oroszországból Németországba. Amióta ez az útvonal megnyílt, azóta csökkent az ukrán tranzit jelentősége, de az Európába menő orosz gáz 40 százaléka még tavaly is Ukrajnán át jutott el a vásárlókhoz.

Az orosz kormány abban bízott, hogy két másik, már régóta tervezett vezeték közül legalább az egyik felépül 2020-ra, és akkor nem kell új szerződést kötniük Ukrajnával. 

Az egyik épülő vezeték az Északi Áramlat 2, amely párhuzamos a névrokonával, és megduplázza a Balti-tenger alatt szállítható mennyiséget. A vezeték 90 százaléka kész. Viszont a munka sokáig állt az utóbbi időben: előbb a dán hatóságok késlekedtek kiadni a környezetvédelmi engedélyt a hozzájuk tartozó tengeri szakaszra, és amikor idén ősszel megjött a hozzájárulások, akkor az USA jelentette be, hogy az építkezésben részt vevő cégekkel szemben szankciót vet ki. Így tavaly év végén egy holland-svájci cég levonult az építkezésről, márpedig ők adták a hajókat, amelyekről a vezeték csöveit a tenger fenekére süllyesztették. Az oroszok azt ígérték, hogy saját hajókkal pótolják őket, de az érintett orosz hajógyár elnöke szerint legalább két év, mire a speciális járműveket leszállítják. Úgy tűnik, hogy 2023, de inkább 2024 előtt ez a vezeték még nem segíthet kiváltani az ukrán tranzitot.

A másik orosz érdekeltségű építkezés a korábban Déli Áramlatnak nevezett, de mostanában Török Áramlat néven futó vezeték. Ehhez a Fekete-tenger alatt viszik a gázt Törökországba, onnan pedig Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül érkezne Közép-Európába. Ennek a vezetéknek a bulgáriai és szerbiai szakasza még nincs kész, és ugyan a két ország fogadkozik, hogy jövőre leteszik a csöveket, nem lehet biztosra venni egyelőre ezt az útvonalat sem. Főleg, hogy az amerikai szankciók a Török Áramlatot építő cégekre is vonatkoznak, és ez még bonyolíthatja az itteni építkezéseket is. Az ukrán tranzit teljes kiváltásához ez a vezeték, és az Északi Áramlat 1 és 2 egyszerre szükséges. 

Ebben a helyzetben Oroszországnak már komoly érdeke fűződött, hogy az ukránokkal megegyezzen, hiszen valahogy teljesítenie kell a nyugati szállításokat addig, amíg a két elkerülő vezeték elkészül. Ukrajnának is érdeke volt a megegyezés, hiszen fix bevételt hozott a tranzitdíj az országnak, és javította a kormány mindenkori alkupozícióját Oroszországgal szemben.

A kompromisszum

Amiben különbözött a két ország érdeke, az az új szerződés időtartama, és a kötelezően szállított mennyiség nagysága. Oroszország minél rugalmasabb szerződést szeretett volna kötni, lehetőleg csak 1 évre előre, hogy ahogy elkészülnének az alternatív útvonalak, leállíthassa az Ukrajnán átmenő gázforgalmat. Ugyanígy szerették volna az oroszok, ha csak annyi gáz után kellett volna fizetniük, amennyit tényleg átvisznek Ukrajnán. 

Az ukránok azonban hosszabb távra, akár 10 évre biztosítani akarták a rajtuk átmenő tranzitot, és szerettek volna egy rendelkezésre állási díjat is szedni, függetlenül az átmenő gáz mennyiségétől. Az egyezkedést tovább bonyolította, hogy évekre visszamenő elszámolási viták miatt súlyos követeléseik voltak egymással szemben az ukránoknak és az oroszoknak. A december 31-re megszületett megegyezés igazi kompromisszum lett:

• A megállapodás 5 évre szól.
• Az első évben 65 milliárd, attól kezdve évi 40 milliárd köbméter gáz szállítása után mindenképpen fizet tranzitdíjat a Gazprom, akár küld ekkora mennyiséget, akár nem. Többet küldhet, azért plusz díjat kell fizetnie. 
• Ez a minimum mennyiség - főleg 2021-től - jóval kisebb, mint amennyi gáz mostanában ment át Ukrajnán. 2018-ban 86 milliárd köbméter volt a teljes tranzit például. 
• A minimum tranzitért a Gazprom 7 milliárd dollárt fizet Ukrajnának a következő öt évben, továbbá kifizeti a cég azt a 2,9 milliárd dollárt is, amivel egy stockholmi választottbíróság ítélete szerint tartozik az ukránoknak, egy korábbi elszámolási vita nyomán. 
• Az ukránok lemondtak minden további, egyéb elszámolási vitákból fakadó követelésükről, és egy óriási versenyjogi bírságot is visszavontak, amit nemrégiben vetettek ki a Gazpromra. Egyetlen kivétel maradt: a Krím-félszigeten lévő vezetékek után továbbra is kárpótlást követel a Naftogaz. 

Általános enyhülés

Az egyezséghez politikai enyhülés is kellett a két ország között. Zelenszkij és Putyin betartották párizsi egyezségüket, és decemberben elengedték a hadifoglyaikat. Oroszország visszaadta a 2017 végén elfoglalt hadihajókat is Ukrajnának, és újra indultak a tárgyalások a két felkelők kezén lévő megye, Donyeck és Luhanszk státuszáról. 

A megegyezést segíthette az európai politikai hangulat is. Az EU decemberben ugyan fél évvel meghosszabbította az Oroszország elleni szankciókat, de a francia elnök előtte világossá tette, hogy szeretné, ha a viták megoldódnának a két fél között, és előbb-utóbb rendezni szeretné a gazdasági kapcsolatokat. Németország pedig ugyan elítéli az ukrajnai orosz agressziót, de azért nagyon is érdekelt maradt az Északi Áramlat 2 befejezésében. Ehhez jó lenne, ha a Nyugat és Oroszország között rendeződne a viszony. A német kormány többször is kifejezte, hogy a megegyezést segítené, ha az  oroszok továbbra is használnák az ukrán tranzitot. 

Az ukrán és orosz vezetők az alku bejelentésekor azt emelték ki, hogy szerették volna megmutatni, a nyugati vásárlók bízhatnak a szállításokban. Az oroszoknak azért is fontos e piacok biztosítása, mert az USA-ban több LNG terminál is épül, ahonnan szeretnének minél több cseppfolyós gázt szállítani Európába. Ha az oroszok megbízhatatlan beszállítóknak tűnnek, akkor ezzel piacot adnának át az amerikaiaknak.