Bár a Fehér Ház sietve tisztázta, hogy amikor szerdai sajtótájékoztatóján Donald Trump azt állította, hogy "már nagyon közel vagyunk a vakcinához", valójában nem a koronavírusról, hanem az eboláról beszélt, szombaton mi is beszámoltunk arról, hogy a Moderna Inc. nevű amerikai biotech cég már megküldte az általa fejlesztett vakcinát az illetékes amerikai hatóságoknak, hogy megkezdjék annak klinikai vizsgálatát.

Nem a Moderna az egyetlen, ami dolgozik a védőoltáson. Január óta megkétszereződött egy aprócska gyógyszergyártó cég, az Inovio részvényárfolyama, miután a múlt hónap közepén bejelentették, hogy védőoltást fejlesztettek ki a koronavírus ellen.

Az állítás ebben a formában túlzó. Még ha termékeik valóban hatásosnak is bizonyulnak, a legjobb esetben is egy-másfél évnyire vagyunk attól, hogy valóban bevethető legyen a védőoltás a koronavírus-járvány megelőzésére. Mielőtt ez megtörténhetne, hónapokig tartó alapos teszteket kell végezni annak kiderítésére, hogy a szer

• valóban hatékony;
• mellékhatásai pedig nem veszélyesek a beoltottakra.

Az Inovio és a Moderna bejelentését tehát biztató első lépésnek tekinthetjük csupán, írja az Atlanticban megjelent cikkében James Hamblin - ennek a cikknek az első felén alapul szerdán megjelent írásunk a járvány elkerülhetetlenségéről. A vakcinagyártás Hamblin szerint legalább annyira művészet, mint tudomány.

Most már késő

A genetika ugrásszerű fejlődése ugyan gyorsított a folyamatokon - a koronavírus genomját hetek alatt felderítették és nyilvánosságra is hozták a kínai kutatók -, de azoknak a génrészleteknek a megtalálása, amelyek úgy váltanak ki megfelelő immunválaszt, hogy közben nem okoznak konkrétan betegséget, nem egyszerű feladat. Ezt előbb laboratóriumi modelleken, majd állatokon, végül embereken is tesztelni kell. 2003-ban, a SARS-járvány idején például a génszekvenciálástól az első klinikai tesztekig 20 hónap telt el.

Azóta ugyan gyorsult a folyamat, de Richard Hatchet, a vakcinafejlesztések koordinálására 2017-ben a norvég és az indiai kormány, illetve Bill és Melinda Gates alapítványának támogatásával létrejött Járványkészültségi Koalíció (Coalition for Epidemic Prepardness Innovations - CEPI) vezérigazgatója szerint a legjobb esetben 12-18 hónapig is eltarthat egy széles körben bevethető védőoltás kifejlesztése. Ezt a becslést még ő maga is "nagyratörőnek" nevezte.

Főleg, mert a génszekvenálást leszámítva a folyamatot nem nagyon lehet gyorsítani, a labor- és klinikai tesztek sok időbe kerülnek, hogy a költségeiről ne is beszéljünk. Költségekről, amikre az Inovióhoz és a Modernához hasonló kis gyógyszeripari startupoknak, illetve a mögöttük álló egyetemeknek, de még az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetnek sincsen elégséges forrásuk, hogy a tömeggyártáshoz és a vakcina terjesztéséhez szükséges infrastruktúrát ne is említsük. Erre pénzük csak a gyógyszeripar óriásainak lenne. Azoknak az óriáscégeknek, amelyek a nyolcvanas évek óta a megnövekedett költségek - köztük a vakcinák okozta feltételezett károk miatt indított kártérítési perek költségei - miatt gyakorlatilag kivonultak erről a piacról.

Különösen igaz ez az olyan típusú vírusok elleni védőoltások piacára, mint amilyen az influenza, vagy éppen a koronavírus. Ezek ugyanis felépítésükből adódóan könnyen és gyorsan mutálódnak, így a vakcina is folyamatos fejlesztésre szorul.

Lényeg a lényeg, arra egészen minimális az esély, hogy még ha szokatlanul gyorsan is sikerülne kifejleszteni a védőoltást, annak bármilyen hatása lenne a most fenyegető járványra.

Hogy ez így alakult, annak elég emberi okai vannak. A világ kormányai a közvéleményhez hasonlóan javarészt csak addig törődnek a járványveszéllyel, amíg az fennáll. 2003-ban ugyan hatalmas összegeket fordítottak a SARS elleni vakcina fejlesztésére, de a veszély múltával elapadtak a források, veszni hagyták a tudást és a technológiát, amit ha az azóta eltelt bő másfél évtizedben is fejlesztettek volna, most infrastrukturálisan és technológiailag is előrébb tarthatnánk az új koronavírus elleni vakcina fejlesztésében. Ez azonban hosszú távú kormányzati befektetést igényelt volna a vakcinák és antivirális szerek fejlesztésében, nem azt az ad-hoc szemléletet, ami a világ vezetőit jellemzi.

Akkor is készülni kéne, amikor pont nincs baj

Ahogy azon a szemléleten is változtatniuk kéne, hogy vész esetén elsősorban, vagy éppen kizárólagosan saját országuk készleteinek feltöltésére koncentráljanak. Hamblin példaként Ausztráliát hozta fel, amely 2009-ben annak ellenére rendelt el exporttilalmat az éppen tomboló sertésinfluenza elleni védőanyagokra egészen addig, amíg az ország saját készleteit fel nem töltik. Amivel csak annyi probléma volt, hogy Ausztráliában még nyoma se volt a járványnak, szemben Mexikóval, ahol viszont oltóanyag nem volt. Márpedig ez esetben érdemesebb lett volna Mexikóban megakadályozni a járvány terjedését, mert az végső soron Ausztráliának is védelmet jelentett volna a járvány továbbterjedésével szemben.

Ugyanez a helyzet most a koronavírus-járvány megelőzéséhez szükséges eszközökkel, védőmaszkokkal, kézfertőtlenítőkkel, amikből a járvány sújtotta területeken gyorsan hiány alakulhat ki, miközben olyan országokban halmoznak fel készleteket, ahol még nincs égető szükség ezekre.