Csokinyúllal és minimálbérrel várja Nyugat-Európa a kiszolgáltatott kelet-európai vendégmunkásokat

  • A koronavírust követő határzárak után láthatóvá vált, mennyire függ az olcsó kelet-európai munkaerőtől a nyugati élelmiszerpiac.
  • Ennek ellenére a keleti vendégmunkásokat sokszor szörnyű körülmények és megalázó bánásmód várja, nem véletlen, hogy hazai munkásokkal nem is lehet feltölteni a helyeket a földeken.
  • Reggel öttől este 11-ig tartó spárgaszedésről, a gazdaságokba karanténszerűen bezárt munkásokról szólnak a beszámolók. 
  • És vannak, akik arra számítanak, hogy a nyár után egy új világ kezdődik, melyben a mezőgazdaság jóval fontosabb szerepet fog betölteni.

Amikor a koronavírus-járvány elérte Európát, olyasvalami történt, amire már nagyon hosszú ideje nem volt példa: az országok elkezdték lezárni a határaikat, egyik napról a másikra megszűnt az Európai Unió egyik legnagyobb vívmánya, a szabad mozgás lehetősége.

A teljes tiltás azonban nem tartott sokáig: nem sokkal az első lezárások után jöttek a különféle kivételezések is, amik rendkívül élesen mutatnak rá a tagállamok közötti egyenlőtlenségek természetére. Mert míg az eredeti terv úgy szólt, hogy a járvány idejére maximum csak az árufuvarozókat fogják átengedni a határokon, nem sokkal később épp Európa legszegényebb polgárai számára kezdték lehetővé tenni, hogy nyugatra mehessenek dolgozni. 

Hamar kiderült ugyanis, hogy a nyugati országok több területen is komoly bajba kerülnek, ha nem állhatnak munkába a kelet-európai országokból érkező emberek. Az ápolási, idősgondozási feladatok mellett van még egy szektor, ami nagyon megsínylette volna a keleti munkaerő távolmaradását: a mezőgazdaság. 

Csokinyulakkal várva 

Ez a probléma Németországban tört felszínre először élesen, ahol közeledett a spárgaszezon, viszont márciusban még úgy állt a helyzet, hogy a földekről évről évre a spárgákat felszedő román és bolgár munkások a járvány miatt nem fognak megérkezni. 

Romániai idénymunkások indulnak Németországba a kolozsvári reptérről, április 10-énFotó: RAUL STEF/AFP

Azóta már tudni, hogy a német mezőgazdasági lobbi hatására a berlini kormány rá tudta venni a kelet-európai országokat, hogy közösen találjanak ki megoldást erre a problémára. És ugyan Németországba is szigorú korlátozásokat vezettek be, hogy külföldiek nehogy behurcolják a vírust, az agrárminisztérium és a belügyminisztérium hónap elején kötött egyezségének hála, áprilisban és májusban is 40-40 ezer külföldi munkás érkezhet az országba a Lufthansa leányvállalata, az Eurowings különjáratain. 

Ekkor már az EU vezetése is támogatta a hasonló kezdeményezéseket: az Európai Bizottság  március végén közölte, hogy a időszaki, szezonális munkavállalók rendkívül fontosak a mezőgazdasági szektor számára, épp ezért arra szólították fel az országokat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy az idénymunkások utaztatása a határzárak ellenére is a lehető legzökkenőmentesebben történjen.

A tömeges utaztatások pedig hamar megindultak, először a román spárgaszedők indultak el Németországba. Az indulásukkor készült felvételek, melyeken az volt látható, hogy bármiféle védőfelszerelés nélkül, sűrű tömegben várakoznak a repülőkre, hatalmas felháborodást váltottak ki Romániában, és Németországban is sokat foglalkoztak velük. Azóta sorra jelennek meg a cikkek arról, hogy vajon mi a fontosabb, a nyugati élelmiszerpiacok zavartalan működése vagy a keleti bevándorlók egészsége és biztonsága. 

A román mezőgazdasági munkásokat tömörítő Eco Ruralis képviselője, Ramona Duminicioiu a Politico újságírójának tette fel a kérdést, hogy ki lesz majd a felelős, amikor a szezonális munkások elkezdenek meghalni a vírus miatt. Mint fogalmazott, semmi új nincs abban, hogy a románok nehéz körülmények között végzett kemény munkájára támaszkodnak a nyugat-európai gazdálkodók, csak a járvány idején ez most láthatóbbá vált. 

„Nem tudom, hogy az Európai Unió képes-e túllépni ezen a fejlesztési modellen, ami a szegények munkájára épül” – mondta a lapnak Duminicioiu, aki szerint az EU legnagyobb kudarca, hogy képtelen volt elérni, hogy ne legyenek az unión belül első- illetve másodosztályú állampolgárok. 

Hasonló kérdéseket vetett fel Costi Rogozanu bukaresti újságíró és Daniela Gabor, a bristoli egyetem közgazdászának közös cikke, amit a Guardian közölt múlt héten: arról írtak, hogy ugyan a román hatóságok igyekeztek szigorú korlátozásokat bevezetni a járvány miatt, a német mezőgazdasági lobbi hatására a berlini kormány végül mégis rávette a román kormányt arra, hogy az országelhagyási tilalom ne vonatkozzon a spárgaszedőkre. 

Mint írják, a román kormány kénytelen volt engedni, hiszen otthon semmiféle szociális ellátás nem jár ezeknek az embereknek, akik évről évre tömegesen járnak el nyugatra mezőgazdasági munkákat végezni, a válság következtében pedig a román gazdaság sincs olyan helyzetben, hogy segítséget tudjon nyújtani számukra. Ezt említette a román miniszterelnök, Ludovic Orban kabinetfőnöke, Ionel Dancă is, aki szerint az útnak induló románok csak éltek azzal a jogukkal, hogy külföldön dolgozzanak, és mivel ezt akarták tenni, a kormány ezt tiszteletben tartotta. 

Mindenesetre a Németországba útnak induló románokról készült felvételek dominóhatást indítottak el, és többek között a kelet-európai munkavállalókra is támaszkodó brit és olasz mezőgazdaság is kapcsolt, mindkét ország elkezdett lépéseket tenni azért, hogy a korlátozások ellenére beutaztathassanak embereket a földekre, és Nagy-Britanniába azóta már meg is érkezett a román munkások első csoportja. 

A Politico kérdésére a román határőrség elmondta, hogy április 9-e és 23-a között 14700 ember hagyta el az országot chartergépeken.

A Németországba érkező munkások első csoportját a mezőgazdasági miniszter, Julia Klöckner ajándék csokinyulakkal a kezében várta

Julia Klöckner a Frankfurt-Hahn-i repülőtérenFotó: BMEL

Spárgaszedés reggel öttől este 11-ig

Rogozanu és Gabor véleménycikkében arról ír, a román és a bolgár munkavállalók annyira rá vannak szorulva ezekre a munkára, hogy fel se merül, hogy plusz juttatást kapjanak a járvány miatt, pedig nem ritka, hogy a hét minden napján napi 12 órákat dolgoznak. Ráadásul most még a szokottnál is jobban ki vannak szolgáltatva a munkaadójuknak: a járvány miatt nem hagyhatják el a gazdaságot, azaz nem kereshetnek maguknak új munkahelyet helyben, ha nem elégedettek a körülményekkel, és teljesen egészében a munkaadón múlik az is, hogy mikorra szervezi meg a hazautat a számukra. 

A két szerző szerint ugyan a német szakszervezetek elítélték ezt a gyakorlatot és megfelelő bért, illetve a vírus elleni védekező intézkedéseket követeltek a kelet-európai munkavállalók részére, valójában német szempontból nem sokat számít, hogy elkapják-e a vírust a román vendégmunkások vagy sem: várhatóan mindenkit vissza fognak küldeni a hazájukba 115 napon belül, amíg még nem kell utánuk társadalombiztosítási járulékot fizetni. 

„Bármiféle kezelés terhe a román egészségügyi rendszerre fog hárulni. Arra, amelyik orvosokat és ápolókat veszített Németország javára, és amely jó eséllyel soha egy centet nem fog látni abból a bevételből, ami a termények eladásából keletkezett.” – írták a cikkükben.

Arra amúgy Angliában, Franciaországban és Németországban is történtek kísérletek, hogy a leálló szektorokból, például a vendéglátásból csábítsanak át munkaerőt a földekre. De ezek nem hoztak sok eredményt: a Politico cikke szerint eleve kevesen jelentkeztek, és az a kevés ember sem rendelkezett azokkal a tapasztalatokkal, ami még értékesebbé teszi az évről évre visszajáró kelet-európai munkaerőt. 

Egy román nő spárgát szed Wöbbelinben, Németországban április 7-énFotó: JENS BUTTNER/dpa Picture-Alliance via AFP

És itt lesz nagy szerepe a tagállamok közötti anyagi egyenlőtlenségeknek: míg a román munkavállalók a 650 eurós román átlagbér kétszeresét is megkereshetik a nyugati földeken egy hónap alatt, ugyanez az összeg jóval kevésbé vonzó a nyugati országok bér- és árszínvonala mellett. 

De az anyagi különbségeken kívül számít az is, hogy kemény fizikai munkáról van szó, ami mellé sokszor egyáltalán nem biztosítják a megfelelő körülményeket. A lapnak nyilatkozott egy 21 éves román nő, aki 18 éves kora óta jár Németországba spárgát szedni, és most ismét repülőre ült. Csak név nélkül volt hajlandó beszélni, mivel a munkaközvetítője nem nézné jó szemmel, ha kritizálná a munkaviszonyokat. A munkaközvetítője részére amúgy 200 eurót kell fizetnie minden egyes szerződés után, ennyit számít, hogy az utazó munkások közül sokan nem beszélnek németül. 

Elmondása szerint a nő arra számít, hogy a földeken meg fogja keresni a német minimálbért, azaz 9,35 eurót óránként, de ehhez óránként 23 kilogrammnyi spárgát fel kell szednie. Ha ennél kevesebbet teljesít, akkor a bére is kevesebb lesz. 

Vannak barátai, akik ugyanabban a gazdaságban dolgoztak pár héttel ezelőtt, ahova most ő is elindult. Azt mesélték neki, hogy sokszor a törvény szabta maximumnál, 12 óránál is többet kellett dolgozniuk egy nap. Reggel ötkor indul a nap, háromszor negyedóra pihenő van napközben, és az ismerősei elmondása szerint este 11-ig tarthat egy munkanap. Ha valaki nem érzi jól magát vagy nagyon fáradt, akkor sem mondhat nemet a munkára, mert a műszakvezetők azonnal levonnak 50 eurót a béréből. 

A rendkívül megterhelő fizikai munka mellé jön még a járvány jelentette veszély. Mind a német, mind a brit hatóságok azt állítják, hogy kelet-európai országokból érkező munkások szigorú egészségügyi ellenőrzéseknek vannak alávetve, a német kormány pedig arra kérte a gazdákat, hogy a reptereken szedjék fel a munkásokat, és rögtön szállítsák el őket a leendő munkahelyeikre, ahol aztán nem találkozhatnak másokkal legalább 14 napig. 

A német szabályok szerint a munkások nem hagyhatják el a gazdaságot, a szállásuk pedig maximum fél házzal üzemelhet. A szabályok szerint munka közben tartaniuk kéne egymástól a megfelelő távolságot, és a munkához védőeszközöket is kell kapjanak. 

A mezőgazdasági szakszervezetek képviselői szerint ebből sokszor nem sok valósul meg. A lapnak nyilatkozó képviselők szerint ráadásul eleve nem sok értelme van az óvintézkedéseknek, miután több ezer embert utaztattak zsúfolt körülmények között. A román sajtóban közben megjelentek hazaküldött beszámolók, melyek szerint munka közben egymáshoz közel kell állnia az embereknek, és van, aki öt napon át kellett hordjon egy darab maszkot. Egy nő arról számolt be, hogy a munkaadójuk bezárta a gazdaság kapuját, és azt mondta nekik, hogy ha a rendőrök jönnének érdeklődni, mondják azt, hogy minden rendben. Ő abban a gazdaságban dolgozik, ahol április 11-én meghalt egy román férfi koronavírusban.

Fellángolt a vita a migrációról is

Szintén súlyosan érinti az idénymunkások hiánya a járványnak eleve nagyon kitett Olaszországot. Az ország mezőgazdaságában hivatalosan évente egymillió ember dolgozik, és ennek legalább 28 százaléka bevándorló, de elemzések szerint valójában ennél jóval többen lehetnek azok, akik feketén, papírok nélkül dolgoznak az olasz gazdaságokban. Ők elsősorban szintén Kelet-Európából, illetve az észak-afrikai országokból érkeznek. 

A határzárak miatt pedig egyelőre nincs elég ember a termények betakarításához, és a legnagyobb olasz mezőgazdasági szövetség azzal számol, hogy akár a termés 40 százaléka is odalehet, ha nem sikerül munkásokat találni. Erre a problémára válaszul vetette fel egy véleménycikkben a szakszervezeti vezetőből lett mezőgazdasági miniszter, Teresa Bellanova, aki szerint mintegy 600 ezer embert kéne bevonni a legális munkaerőpiacra, hogy ezzel is segítsék a gazdaság újraindítását, és e munkaerőt többek között a különféle illegális telepeken élő bevándorlók közül verbuválná. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a termények elrohadjanak a földeken, miközben napról napra többen éhesek az országban, írta a miniszter. 

Az ötletéből komoly politikai vita lett, a jobboldali és szélsőjobboldali képviselők ugyanis hallani sem akartak a felvetésről, mert ez szerintük csak még több illegális bevándorlót vonzana az országba. És a Politico cikke szerint a miniszter javaslata az olasz kormányban sem élvez támogatást. 

Az olaszországi vita során is sokszor felmerült, hogy a határok lezárása miatt most nem érkező idénymunkások helyett a gazdaság összeomlása miatt az állásukat elveszítő olaszok vállalhatnának munkát a földeken, de hasonlóan Németországhoz, sok olasz gazdaságban sem olyanok a munkakörülmények, amit elfogadnának az olasz munkások.  

Az ENSZ különmegbízottja legutóbb januárban ítélte el Rómát, amiért sok esetben nem biztosítják az alapvető emberi jogoknak megfelelő munkakörülményeket a földeken dolgozó bevándorlóknak, és egy olasz egészségügyi civil szervezet szerint az elmúlt hat évben mintegy 1500 ember veszíthette életét az olasz földeken a körülmények miatt.  

Bellanova amúgy több mint egy évtizede küzd az olasz mezőgazdaságban tapasztalt visszaélések felszámolásáért, ő volt az egyik megalkotója annak a parlamenti vizsgálatnak is, amely az országban tapasztalt modern rabszolgaság  visszaszorításáért indult. A most benyújtott javaslata szerinte nagyobb védelmet és jogi státuszt kínálna a munkát vállaló bevándorlóknak, míg a földekre jutna elég ember általa. Ezek a jelenségek nemcsak Olaszországban vannak jelen: a BBC éppen nemrég mutatta be tényfeltáró videóját, melyet még tavaly, a járvány előtt kezdtek el forgatni, és amiben a spanyol gazdaságokban dolgoztatott és kizsákmánytol afrikai bevándorlók helyzetét mutatta be.

Érkező román munkás ellenőrzése NémetországbanFotó: THOMAS FREY/dpa Picture-Alliance via AFP

A Confagricoltura gazdaszövetség elnöke, Massimiliano Giansant szerint mindenesetre ha nem sikerül hamarosan megoldást találni, akkor áremelkedés és áruhiány jöhet az olasz boltokban. Mint egy online konferencián nemrég fogalmazott, a jelenlegi válság figyelmeztetés is az ország számára, hogy tegyenek lépéseket az élelmiszerbiztonság garantálására. Szerinte a mostani helyzet egy mély sebet fog ejteni az olasz társadalmon, és

a nyár után egy új világ kezdődik, melyben a mezőgazdaság jóval fontosabb lesz. 

Az emberek azt gondolták, hogy ez a szektor jelentéktelen, a múltból maradt itt, de most kénytelenek ráébredni, hogy stratégiai jelentősége van – mondta ugyanerről a kérdésről nemrég az agrárminiszter, Teresa Bellanova. (Hasonló hangokat amúgy már a járvány előtt is lehetett hallani Európa-szerte, a lokális és fenntartható mezőgazdaság fontosságát hangsúlyozza például az agroökológia mozgalma is, melyet nemrég hosszabban is bemutattunk.)

Rogozanu és Gabor már említett cikkében arról írnak, hogy valójában épp ezek a spárgavágók, uborkaszedők és gondozók testesítik meg a munka leghatékonyabb formáját Európában: olcsók, nagyon produktívak, és még a megalázásuk, illetve egészségük veszélybe sodrása után sem kell utánuk adót fizetni. Mint fogalmaznak, az európai politikai gazdaság megteremtette az univerzális posztkommunista katonát, akit be lehet vetni mezőgazdasági munkásként, ápolóként vagy építkezéseken, ahogy a szezon épp kívánja. 

Nem véletlen, hogy az európai baloldalon már a bevándorlók szakszervezetesedését, illetve a nyugati és keleti tagállamok szakszervezetei közötti nagyobb együttműködést sürgetnek, hogy ne csak a válság idején jusson ennyi figyelem a Kelet-Európából érkező munkások helyzetére. 

Ez a jelenség persze nem csak Európában van jelen: a Quartz összeszedte, hogy az Egyesült Államoktól kezdve, ahol a mezőgazdaságban rengeteg illegális bevándorló dolgozik a földeken, Európán át egészen az ázsiai országokig nem számít, hogy az egyes országok mekkora mértékben támaszkodnak a bevándorlók munkájára az élelmiszerláncuk fenntartásában, a történet szinte mindig ugyanaz. Ezeknek az embereknek a többsége nem élvez védelmet, nem fizetik meg őket rendesen és sok esetben még démonizálják is őket nagy hatalommal bíró politikai szereplők.