Sokan szavaztatok arra, hogy melyik volt szerintetek 2018 legjobb cikke. Hét 444-es anyagot kellett sorrendbe rakni, és ez lett az eredmény:
A szerkesztőség 2019-ből is kiválasztott hét darab cikket, és arra kérünk, állítsd sorrendbe őket!
A 444 a válságban leginkább csak az olvasóira számíthat. Nélkületek nincs jövője az újságnak. Arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a szerkesztőséget!
2010-ben a Fidesz átvette a hatalmat a budapesti parkolásban is. Látszólag leszámolt a Demszky-korszak parkolási nagymenőivel. Filmünk azt mutatja be, hogy a látszat ellenére az MSZP és a Fidesz továbbra is együtt tartják fent azt a 25 éves rendszert, aminek köszönhetően a parkolásból származó milliárdok szinte teljesen eltűnnek, és közben Budapest belefullad a parkolási káoszba.
Urfi Péter év elején indult sorozata az első, amely rendszerszinten tárja fel katolikus papok gyerekmolesztálási ügyeit Magyarországon. Antal atya esetében az egyházi vizsgálat is megállapította, hogy szexuális visszaéléseket követett el, mégis évtizedeken át dolgozhatott tovább gyerekekkel. Ahogy a püspökség reagált a cikkre, az is nagyon tanulságos.
Ez az az eset, amikor a sztori nem simán az utcán hever, hanem még az utcáról is bejön a lépcsőházba, és gyakorlatilag saját lábán sétál be a szerkesztőségbe. Tavaly nyáron egyszer csak Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök jelent meg a 444 irodája mellett, és mint másnapra kiderítettük, a külügyminisztérium helyettes államtitkárával találkozott.
Halász Júlia videóriportja a dunántúli Újszkítiából, ahol gyakorlatilag minden kézzel készül és ami bármikor képes önfenntartóvá válni.
A tisztességes közmédia a rendszerváltás egyik fontos célkitűzése volt. Ehhez képest valami olyasmi valósult meg, ami szinte páratlan Európában. Dokumentumfilmünkben vettük végig, hogy jutottunk idáig.
Annak ellenére, hogy több népjóléti mérőszám szerint soha nem volt még ilyen jó a Földön élni, mint most, talán soha nem érezték még ennyien azt, hogy valami alapjaiban siklott félre az emberiség fejlődésében. Emberek milliárdjai érzik úgy, hogy nem számítanak, hogy nem urai a saját sorsuknak, hogy szépen lassan elveszítik a jövőjüket, és beleragadnak az unásig ismételt, kényelmes, de frusztráló fogyasztói rutinba. Ezt az érzést igyekszik megragadni ez a cikk.
Úgy váltunk szolgává, hogy nincs fölöttünk egy parancsoló úr: saját magunk kizsákmányolói lettünk - ezt a gondolatot járja körbe Horváth Bence cikke, ami a Dél-Korában született, de Németországban élő sztárfilozófus, Byung-Chul Han munkásságát fogja össze.