Az előítélet csak a megismerésig tart

április 14., szerda 12:53

Egészen erős pillanata a Jelenlét című dokumentumfilmnek, amikor a tiszaburai varroda egyik roma dolgozója könnyes szemmel meséli el, hogy az üzem vezetője meghívta őket a házába vendégségbe karácsonykor. „Nekünk fura, hogy ők tisztelnek, becsülnek minket annyira, hogy beengedjenek minket az otthonukba” - emlékezik vissza elcsukló hangon az első vendéglátásra.

A tiszaburai varroda a Máltai Szeretszolgálat Jelenlét programjának az egyik eleme. Magyarország egyik legszegényebb településén hozták létre, hogy választ keressenek a társadalom peremére szorult emberek leszakadására. Sokszor hangzik el, hogy integrálni kell a szegregált közösségek lakóit az értékteremtő munka világába. De ez a varroda valóban gyakorlati példa arra, hogy ezt sikeresen meg lehet csinálni.

A filmből és az azt bemutató sajtótájékoztatóból utalások szintjén kiderül, hogy ez az út nem könnyű. A 3 000 fős Tiszaburán, ahol 1 500 roma él szegregáltan, a Máltai Szeretetszolgálat iskolát, óvodát, szociális irodát kezdett működteti, de a településen nem volt vállalkozás, nem termeltek semmit a munkahelyteremtő program 2018-as beindítása előtt. A filmben klasszikus harmadik világbeli képeket idéz fel a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Romhányi Tamás az első látogatásáról.

Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke is azt meséli, hogy korábban is volt iskola, csak onnan nem lehetett továbbtanulni, volt óvoda is, csak abban a gyerekek nem tanultak meg késsel-villával enni, ahogy azt sem, hogyan használják a vécét. Értelmetlennek tűnt az emberek számára, hogy előrelépjenek, mert nem volt hova. Ezért első lépésben a legfontosabb az volt, hogy jövőképet és célokat adjanak, ami felé érdemes menni. A következő lépés pedig az, hogy ezek a célok ne csak álmok maradjanak, hanem meg is valósuljanak.

„Elsősorban az volt a felismerés, hogy itt vannak olyan képességű asszonyok, akiknek a tudásuk túlmutat azon, hogy ők a közhasznú munkának a legegyszerűbb, ároktakarítós részét végezzék” - mondta Győri-Dani.

A 2018-ban indult varrodában 20-40 ember dolgozik, ennyi családnak nyújt biztos pénzt. A filmben nyilatkozó asszonyok szavaiból ugyanakkor egyértelmű, hogy a fizetésnél sokkal többet kapnak: megbecsülést. Nyolc hónapos képzésen vettek részt, a varrás mellett aztán meg kellett tanulniuk, hogy mit jelent a rendszeres, fegyelmezett munkavégzés.

A varroda vezetője, Irénke mesélte el, hogy szerveztek közös programokat. De eleinte sokan azt hitték, hogy ha elmennek valahová egy ilyen környezetből, akkor másként kezelik majd őket. „Mikor azt mondtam, hogy megyünk ebédelni egy étterembe, féltek, hogy talán nem fogják őket kiszolgálni” - idézte fel az egyik kirándulást a varroda vezetője.

Németh Nándor, a Máltai Szeretetszolgálat modellprogramjainak szakterületi vezetője a sajtóbeszélgetésen azt mondta, hogy meg kell bízni ezekben a helyiekben, hogy képesek tanulni, képesek stabilan jó minőségben termelni, megállják a helyüket. „Ez a bizalom hiányzik a társadalom részéről” - mondja Németh.

Szerinte az előítélet csak a megismerésig tart, mihelyst van találkozás, van kapcsolat, egymás szemébe nézünk, az előítéletek szép lassan lebomlanak.

Németh szerint el kell hinni, hogy olyan településeken, amiknek a nevét sem lehet hallani, képesek olyan minőségű árukat előállítani, amiért pénzt adnak az emberek Budapesten.

A tiszaburai varroda termékeivel ugyanis találkozhatunk az országban. Ők készítettek 40 ezer poharas szütyőt a Budapesti Borfesztiválra. Amikor pedig a SPAR Magyarország környezetvédelmi szempontokra tekintettel elhatározta, hogy a műanyag zacskók helyett vászontáskákat kínálnak a vevőinek, a céggel jó együttműködésben lévő Máltai Szeretetszolgálat ajánlotta figyelmükbe a varrodát. Így aztán nem Kínából rendeltek, hanem itthonról, a szociálisan rászoruló embernek tartós munkahelyet teremtő varrodából. Tiszaburán már a 100 ezredik vászontáskát gyártották le - mondta Maczelka Márk, a SPAR Magyarország kommunikációs vezetője.

A Máltai Szeretetszolgálat nemcsak Tiszaburán működtet ilyen programot. 2015-ben a szintén komoly nehézséggel küzdő Tolna megyei Gyulajon indítottak el mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemet. Az alapanyagokat a helyi termelőktől szerzik be, helyiek készítik az üzemben a kézműves lekvárokat, csatnikat, szószokat, magkrémeket, savanyúságokat és szörpöket. Van saját webshopjuk, de ezeket a terméket is meg lehet találni a SPAR-ban és INTERSPAR-ban.

A Szeretetszolgálatnál ugyanis fontos szempont volt, hogy az általuk működtetett üzemben előállított termékeket ne sajnálatból vegyék meg, hanem azért, mert azok kiváló minőségűek. A SPAR és INTERSPAR üzletekben a gyulaji termékek olyan polcokon találhatóak, amiket a Szeretetszolgálat pátyi Gondviselés Háza asztalosműhelyében állítanak elő enyhe, vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő dolgozók. Ugyanitt van teaüzem, ahol szálas és filteres hibiszkusz teákat válogatnak és csomagolnak, és szitanyomó is, hogy a csomagolást teljesen helyben tudják végezni.

Körforgásos üzleti modell indult be: munkahelyeket hoznak létre korábban segélyekre szoruló, vagy fogyatékkal élő emberek számára, akik egyúttal szakmát is kapnak a kezükbe. Ezzel anyagi biztonság és erkölcsi megbecsülést is kapnak. Ráadásul valódi, önmagában eladható és magas minőséget képviselő termékeket állítanak elő. Ezek a magyar, manufakturális termékek pedig felkerülnek a SPAR üzletek polcaira, fenntartva a megrendeléseket. Miután működik, vonzóvá teheti a modellt más cégek számára is.

Romhányi Tamás, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója azt mondja, hogy a tiszaburai varrodában dolgozók és családtagjaik nagyon messziről indultak és nagyon sok láthatatlan súlyt cipelnek magukkal. Lehet, hogy akik most mennek a településre, még mindig romos épületeket látnak. De akik voltak korábban is, azoknak már szembetűnő a változás.

A varrodában dolgozók be kell érniük minden nap pontosan a munkába, napközben nincs rá idő, hogy hazaszaladjanak. Ez csupa olyan készség, amivel meg kellett barátkozni, és hibátlanul vették az akadályokat.

Ha családonként van legalább egy munkavállaló, akkor megjelenik a kötelességtudat. Az emberekben óriási változás van, jönnek-mennek, dolguk van, nem tétlenkednek. A gyerekek felszabadultak, vidámak, tele vannak iskolai élményekkel, elkészítik a házi feladataikat.