• Sosem költöttek annyit szegénységcsökkentő programokra, amennyit a következő években terveznek.
• Csak az uniós helyreállítási alapból 220 milliárd menne felzárkóztató programokra, plusz állami támogatás, plusz egyéb lehetséges uniós pénzek.
• A 300 falura kiterjedő programot a Máltai Szeretetszolgálat irányítja, a megvalósítást eddig többnyire egyházi szervezetekre bízták.
• A kritikák szerint mások ötleteire nem nyitottak, nincs verseny, és átláthatatlan a lebonyolítás. Ráadásul párhuzamos rendszereket hoznának létre, miközben ezer sebből vérzik az állami oktatás és szociális ellátás.

220 milliárd forintot költene a kormány a 300 leghátrányosabb helyzetű falu megsegítésére az uniós helyreállítási alapból. Ez úgy is óriási összeg, hogy alig 4 százalékát teszi ki az 5800 milliárdos csomagnak, ami a járvány gazdasági hatásainak ellensúlyozására érkezik Brüsszelből. A sosem látott pénzeső közösen felvett, uniós hitelből és vissza nem térítendő támogatás formájában hull Magyarországra, ebből finanszíroznák az orvosok béremelését is, de a részletekről április 30-ig még vitatkoznak.

A Felzárkózó települések programot 2019-ben indították. Irányítását Vecsei Miklósra, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökére bízták, akit miniszterelnöki biztossá nevezték ki. Ezzel állami szintre emelték a Málta Jelenlét-programját, ami évek óta működik az ország különböző nyomortelepein, többek közt Pécsen, Monoron vagy Tarnabodon. Szociális munkát végeznek, különböző programokat indítanak a helyi problémákhoz és lehetőségekhez igazítva, együttműködve a lakókkal. Például közösségi teret, tanodát, konyhakertet hoznak létre, sportfoglalkozásokat tartanak. (Nemrég félórás filmet is készítettek róla.)

„Az első év legfontosabb feladata a pontos diagnózisállítás. De az első naptól fókuszban van a koragyerekkor, a kismamák és a babák biztonsága, a védőnők eszközrendszerének kiszélesítése. (...) Nem romolhat tovább a lakóházak állapota, szervezzük az úgynevezett tetőkommandót, és indulnak azok a folyamatok, amelyekkel az ötödik év végére el kell jutnunk oda, hogy minden négyzetméter földet megművelünk” - mondta Vecsei tavalyi interjúnkban. Azóta átadtak egy napelemparkot, ami tiszabői családok fűtését segíti. (Vecseivel ehhez a cikkhez is szerettünk volna beszélni, de a helyreállítási alap véglegesítéséig nem akart nyilatkozni.)

A 300 legrosszabb helyzetben levő települést a munkaerőpiaci, iskolázottsági, lakhatási, jövedelmi, bűnözési mutatók alapján választották ki, első körben 31-et, aztán még 36-ot. A helyreállítási alapból elvileg fokozatosan mind a 300 települést bevonhatják, legkésőbb 2024-ig.

Összesen 300 ezer, jelentős részben roma ember él ezeken a telepeken, borzasztó körülmények közt, zsúfolt, akár közmű nélküli lakásokban. Többnyire nincs helyben más, csak a közmunka.A falvak egy részében a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai dolgoznak, ahol pedig nem, ott szinte kizárólag egyházi szervezeteket bíztak meg: a baptistákat, a katolikusokat, a reformátusokat, az ökumenikusokat és másokat.

A szervezeteket nem nyílt pályázaton választották ki, így nem tudni, mi alapján osztották el a településeket. (Adja magát, ha valaki már évek óta jelen van egy térségben. Így került be egyedüli nem egyházi szervezetként az Igazgyöngy Alapítvány. Elnökét, L. Ritók Nórát egy éve kérdeztük is erről.) Az sem világos, mikor és mi alapján értékelik majd az elvégzett munkát.

Többek közt ezt az átláthatatlan folyamatot bírálta tizenegy roma integrációval foglalkozó szervezet néhány hete. „A Málta kegyúri jogot gyakorol”, amikor eldönti, kinek ad lehetőséget, mondta Nun Andás, az Autonómia Alapítvány igazgatója. Szerinte elfüggönyözött szobákban hozott döntések helyett tiszta kiválasztásra lenne szükség.

„Önmagában a felekezetekhez kötődő szeretetszolgálatok helyzetbe hozása bizalmatlanságot szül egyes közösségekben, főként, ha az adott térségben az adott egyháznak nincs múltja, beágyazottsága. Más, helyben jelenlévő egyházak féltékenyen, riválisként nézhetnek rájuk” - áll a civilek elemzésében, amit a Belügyminisztériumnak is eljuttattak. (Az aláírók: Polgár Alapítvány, 1Magyarország Kezdeményezés, Bagázs Közhasznú Egyesület, InDaHouse Hungary Egyesület, Romaversitas Alapítvány, Gyerekesély Egyesület, Partners Hungary Alapítvány, Számá Dá Noj Egyesület, Digi Tanoda Alapítvány, Idetartozunk Egyesület, Autonómia Alapítvány.)

Kritizálták azt is, hogy nem adnak esélyt más módszereknek, nincs verseny, így innováció sem. Nun András szerint a Jelenlét-módszert hatásvizsgálatok sem igazolták. „A Felzárkózó települések anekdotákra épül, nem empirikus kutatásokra.”

A program honlapja szerint „a társadalmi felzárkózás ügye még soha nem kapott ilyen figyelmet Magyarországon”. Az állam tényleg bőkezűen támogatja a programot, az induláskor tízmilliárd forinttal, idén további hatmilliárddal. Ehhez jön hozzá - jelen állás szerint - 220 milliárd a helyreállítási alapból, és várhatóan a következő uniós költségvetésből is szánnak majd erre.

Összehasonlításképp: 2013 óta nagyjából 8+30 milliárd forintnyi uniós pénzt írtak ki telepprogramokra, ami szintén nagy összegnek számított.

„Az uniós pályázatok betegsége, hogy évekre előre meg kell mondanunk, mi fog történni, pedig ez képtelenség” - mondta korábban Vecsei. A helyreállítási alap előnye a szokásos EU-s támogatásokkal szemben, hogy jóval nagyobb az előfinanszírozási arány, lazábban kidolgozott tervekre utalják a pénzt.

Biztos, hogy a játékszabályok így is szigorúbbak lesznek, mintha az állam egyszerűen odaadná a pénzt a Máltának. De valószínűleg nagyobb lesz a mozgástér a szokásos uniós projektekhez képest, talán nem kell majd számlát csatolni minden megvásárolt fajátékról.

Mit akarnak csinálni a 220 milliárdból?

Ezt az Európai Bizottságnak benyújtott tervben foglalták össze. Először is, minden településen nyitni akarnak egy Jelenlét Pontot, ahol a szociális munka és a közösségfejlesztés zajlik. A helyi diagnózist, vagyis hogy hol, milyen irányba érdemes elindulni, civil vagy egyházi szervezetek, helyi döntéshozók és a lakosság bevonásával állítják fel.

Ebből majd cselekvési tervek születnek, vagyis sok mindent még nem tudni előre. Így olyan, többé-kevésbé konkrét intézkedéseket soroltak fel, mint:

• várandósok és kisgyerekek segítése (vitaminok, babacsomag), 18 ezer gyerek elérése,
• 3700 lakás felújítása, 800 építése („standardizált típusházak tömeges építése történik”), szociális lakásügynökségek létrehozása (vagyis a lakók csak bérlői lesznek az új lakásoknak, ennek feltétele lesz az állagmegóvás, kertművelés),
• digitális szemléletformálás pedagógusok és gyerekek körében,
• mobil egészségügyi szűrőegységek, laborok, rendelők kialakítása, telemedicina bevezetése (cél, hogy 30 ezren vegyenek részt fogászati és szemészeti szűrésen),
• foglalkoztató műhelyek, kiskertek, inkubátorházak létrehozása, 10 ezer ember munkaszocializációs fejlesztése,
• szociális naperőművek létesítése, a megújuló energia hasznosításából befolyt pénz felhasználása szociális lakhatási célokra (előrefizetős mérőórákra).

Nun András szerint előnye a programnak, hogy a sokszor rosszul célzott uniós projektek után most kijelölték azokat a településeket, ahol a statisztikák alapján tényleg a legrosszabb a helyzet.

Korábban „a pályázatíró cégek és a választókerületi elnökök mutyijában dőlt el, hová megy a pénz, nem pedig akarat, igény és tehetség alapján. Mindenki úgy dobálta ezt a témát, mint a forró krumplit: a választókerületi elnök szólt a polgármesternek, hogy neki ez jutott, ő meg mondta, hogy inkább díszkőre kellene” - mondta. Láttunk is arra példát, hogy egy-egy település inkább nemet mondott több százmillió forintra, amiből a legnehezebb helyzetben levőket segíthették volna.

A Felzárkózó települések képes elkerülni az ilyen helyzeteket. „Az is fontos, hogy nem egy területet emeltek ki. Az előrelépéshez nemcsak lakhatással, nemcsak közösségszervezéssel vagy egészségüggyel kell foglalkozni, hanem sokféle területen kell erőfeszítéseket tenni. Ebben a programban benne van a komplexitás gondolata, ez jó.”

Párbeszéd útján szerinte ütőképesebb programot lehetne kialakítani, viszont „politikai döntés, hogy a szakmailag kritikus civileket nem szabad lehetőségekhez juttatni”.

Komoly problémának tartja, hogy a meglevő rendszerek, például a helyi szociális alapellátás erősítése helyett párhuzamos struktúrát építenek. „Az állami, önkormányzati ellátórendszer (akár radikális és új, innovatív elemeket alkalmazó) fejlesztése helyett miért egy projektfinanszírozáson alapuló, kísérleti modell élvez prioritást?” - kérdezte az Autonómia Alapítvány a tervezethez beküldött véleményében.

A másik tíz civil szervezet is így látja. Közleményük szerint inkább bérrendezésre, létszámbővítésre, szakmai képzésekre lenne szükség regionálisan, követve a cigányság területi elhelyezkedését.

Mivel óriási hiány van szociális munkásból, az elmúlt évek uniós projektjei is sokat küzdöttek, mire megfelelő szakembereket találtak. Előfordult, hogy magasabb juttatással elcsábították az önkormányzatok rosszul fizetett munkatársait, a maradókra pedig a korábbinál is nagyobb teher hárult. A Felzárkózó települések tervezete azt ígéri:

• kezdeményezni fogják új, közép- és felsőfokú képzések szervezését,
• főiskolai és egyetemi hallgatókat akarnak bevonni,
• és törekednek helyben lakó emberek kiképzésére, akiket a szükséges papír megszerzéséig a programvezető vagy a védőnő „alatt” foglalkoztatnának.

Hiába, ha közben szegregál az iskola

A nagy rendszerek reformját hiányolják a decemberben megjelent nemzeti felzárkóztatási stratégia tervezetéből is. Ez elvileg 2030-ig határozza meg a programok irányát, de nem érdemes úgy tekinteni rá, mintha kőbe lenne vésve. A legutóbbi változatban sem esett szó például a Felzárkózó településekről, mégis ez lett a kormány legfontosabb programja.

A tiltakozó civilek szerint a kormány úgy akar párhuzamos fejlesztéseket végrehajtani, hogy közben nem nyúl hozzá az oktatáshoz, a szociális ellátáshoz, az egészségügyhöz, a szakképzéshez vagy a közművelődéshez. A kiegészítő programok, például a tanodák nem tudják ellensúlyozni az erősödő iskolai szegregációt, ami ráadásul a kormánynak sincs ellenére, mint a Gyöngyöspata-ügyből is kiderült.

„Hiába erős az óvoda, ha onnan a gyerekek egy szegregált iskolába kerülnek. Hiába lenne (ami nincs) egy jó középiskola, ha a gyerekek a szegregált általános iskolából alapkészség-hiányosan kerülnek ki. Ennek így nincs értelme, mert míg az egyik elem az esélykiegyenlítést célozza, a másik elem épp annak ellenében hat” - írták.

Szerintük az is csökkenti a stratégia hitelességét, hogy a kormány adópolitikája, családügyi és szociális intézkedései a felsőbb rétegeknek kedveznek, növelik a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Az elmúlt tíz évben megvágták a munkanélküli ellátásokat, három hónapra rövidítették a jogosultsági időt, csökkentették a szociális juttatásokat. Ennek is betudható, hogy 2010 után megnőtt azoknak az aránya, akik az össztársadalmi szinthez képest szegények (relatív szegénység). Közben kevesebben lettek azok, akik alapvető dolgokat nélkülöznek (abszolút szegénység), köszönhetően a foglalkoztatás bővülésének.

A 160 oldalas tervezet helyenként őszintén taglalja a társadalmi problémákat, sok statisztikával alátámasztva, de Nun András szerint inkább alapelveket kellene megfogalmaznia. „Azt kellene megvitatniuk az ezzel foglalkozó szereplőknek, hogy mi a tíz legfontosabb alapelv, amihez tartani akarjuk magunkat. Például, hogy erőszakra, befenyítésre nem épülhet ez a munka, csak együttműködésre.”

„Aztán a legfontosabb irányokat kellene meghatározni, és felfejteni az alapproblémákat. Mi a 20 legfontosabb oka annak, hogy nincs előrelépés, hol vannak elakadások? Mi az az öt, ami nélkül semmiféle változás nem várható?”

A stratégia például egyáltalán nem szól arról, milyen magas a romák elutasítottsága Magyarországon, pedig kutatások is kimutatták, hogy az emberek többsége nem tartja fontosnak az integrációjukat.

Szerinte a stratégiának olyasmiket kellene megcéloznia, mint például az integráció támogatottságának növelése vagy a roma önszerveződések ösztönzése. Kimondhatná például, hogy azokban a megyékben, ahol a romák aránya 10 százalék felett van, a következő tíz évben létre kell jönnie három roma szervezetnek. Vagy kitűzhetné azt is, hogy tíz év alatt kiképeznek legalább annyi szociális munkást, hogy 10-15 családra jusson egy.

Ezt a fajta szembenézést és számszerűsítést viszont hiányolja a tervezetből, ahogy a megfelelő egyeztetést is. Az Autonómia Alapítvány tavaly augusztusban találkozott először a tervezettel a Roma Koordinációs Tanács tagjaként, épp az augusztus 20-i szabadságok és az iskolakezdés idején. Emiatt nem volt idejük alapos elemzésre, észrevételeiket pedig nem látták visszaköszönni a decemberi változatban, amit ismét karácsony és újév idején véleményezhettek. A végleges stratégiával még nem találkoztak.

Nem mindenki ilyen kritikus a Roma Koordinációs Tanács tagjai közül. A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnöke például arról posztolt, „a civil szervezetek egy részében eluralkodott egyfajta civil gőg, ami miatt azt várják, hogy a kormányzat egyenként megszólítsa őket, kikérje a véleményüket, majd azt feltétel nélkül fogadja is el. A felzárkózási szakpolitika elérhetőségei nyilvánosak”.

„Szerintem, ha van véleményünk, javaslatunk, akkor ne csináljunk abból politikát, hogy ki megy a másikhoz, hanem kezdeményezzünk. Mert ez is a dolgunk. Ettől vagyunk civilek. Ne üljünk fordítva a lovon, mert övék a döntés joga, és ők viselik a szakmai, politikai felelősséget is. (...) Tapasztalatból tudom, hogy a javaslatokat meghallgatják, és ha az olyan, ami szakmai és politikai szempontból is megalapozott, azt figyelembe is veszik.”

Az Autonómia közleménye alatt megszólalt ifjabb Rostás-Farkas György is a Roma Szeretetszolgálat képviseletében. Azt írta, a kormány elkötelezett a romák integrálása mellett, a szeretetszolgálat pedig hamarosan konferenciát fog tartani, ahol ismertetik az ezzel kapcsolatos programokat.

A Roma Szeretetszolgálat - amely leírása szerint 2013-ban alakult - többnyire fideszes politikusok posztjait osztja meg a Facebookon, függetlenül attól, hogy közük van-e a romákhoz vagy a szegényekhez. Honlapja nem működik.