Magyarországon alig ismert az 1917-ben a kínai Paotingban született Hszie Si-kuang (Xie Shiguang), aki egész életét vallásos keresztényként élte, és emiatt nagy árat kellett fizetnie a diktatúrában. Most viszont kiderült, hogy a neve képes elnémítani a Fideszt, mivel váratlanul egy nagy ellentmondás jelképévé vált.

Egy szó szerint üldözött keresztény élete

Hszie egy ötgyerekes római katolikus családban nőtt fel, 13 éves kora óta papnak készült, 20 évesen pedig belépett a Fájdalmas Szűzanya Kongregáció noviciátusába, de a trappistákat két év után betegség miatt otthagyta. A japán megszállás alatt filozófiát és teológiát tanult, de a II. világháború megakasztotta a tanulmányait, a polgárháború miatt pedig többször menekülni kényszerült.

1947-ben a délkelet-kínai Fucsien tartományba költözött, és bár Mao Ce-tung hatalomra jutása után sok társa elmenekült Kínából, ő egy püspök kérésére Fucsienben maradt, és 1949-ben pappá szentelték. Kínában a katolikus egyházat az állam szabályozza, a pápai fennhatóság alatt álló római katolikus egyház elismerése tilos, 1951-ben állami utasításra meg is szakadtak a kapcsolatok a Vatikánnal.

Hszie Si-kuangot először 1955-ben tartóztatták le több másik pappal együtt, mivel nem akart csatlakozni az állampárti egyházhoz, a Kínai Hazafias Katolikus Egyesülethez, és hű maradt a római pápához. „Ellenforradalmi bűncselekmények miatt” 2 évre átnevelő munkatáborba vitték.

A szabadulása után folytatta az egyházi munkáját, ezért 1958-ban megint letartóztatták, de ekkor már 15 év börtönt kapott. Mégis egészen 1980-ig raboskodott. Így viszont elkerülhette a kínai kulturális forradalom tisztogatását, ami elpusztította a nyilvános vallási életet.

A papot 1984-ben a Vatikán jóváhagyásával Jakab néven titokban felszentelték a mintungi (Mingdong) egyházmegye püspökévé, de ahogy az lenni szokott, nem szerepelt a vatikáni évkönyvben, hogy a püspökké szentelését titokban tarthassák. Amennyire tőle tellett, igyekezett vezetni az egyházmegyében élő kb. 75 ezer katolikust, de ugyanabban az évben a szülővárosában megint letartóztatták, és csak 1987-ben szabadulhatott.

1990-ben is bebörtönözték két évre, 1999-ben pedig „beszélgetésre hívták” a kormány képviselőivel, de helyette ismeretlen helyre vitték, és csak 2 hónappal később engedték el.

Összesen 28 évet töltött börtönökben, és élete végéig rendőri felügyelet alatt állt, mégis folytatta a munkáját idősen és betegen is, többek között egy női rendet is alapított.

Sosem tett eleget a kormány utasításának, hogy csatlakozzon a hivatalosan elismert egyházhoz, és bár a híveivel mindig reménykedtek abban, hogy egyszer újra felvehetik a kapcsolatot az anyaszentegyházzal, nem érte meg azt a napot, amikor szabadon gyakorolhatják a vallásukat. 2005-ben, 88 évesen halt meg leukémiában.

A temetésén a kiszivárgott hírek szerint 10 ezer hívő vett részt, pedig a karhatalmi erők akadályozták a szertartáson való nyilvános részvételt, és blokkolták a katolikus weboldalakat, illetve bezárással fenyegettek minden oldalt, ahol a gyászjelentést, részvétnyilvánításokat vagy a püspök fotóját közzétették.

Ipari méretű vallásüldözés

Természetesen nem Hszie volt az egyetlen ismert kínai katolikus, akit a Kínai Népköztársaság üldözött. A 2000-ben meghalt sanghaji püspök, Ignatius Kung Pin-Mej például összesen 30 évet töltött börtönben, a róla elnevezett, az USA-ban működő alapítvány szokta jelenteni, ha Kínában ismertebb katolikusokat elhurcolnak, mint például 2007-ben Csia Cse-kuót.

Az 1,3 milliárd fős Kínában becslések szerint 13 millió keresztény élhet, de a számuk hivatalosan csak 6 millió. Az utóbbi években a hatóságok több kínai tartományban is keresztek ezreit semmisítették meg a várostervezési törvények állítólagos megszegésére hivatkozva.

Kínában nemcsak a keresztényeket, de a muszlimokat, a tibeti buddhistákat és a Falun kung követőit is súlyos társadalmi diszkrimináció éri, az ujgurokat konkrétan átnevelő- és kényszermunkatáborokba viszik.

Azzal, hogy most Magyarországon is bedobták a politikai harctér közepébe az itthon eddig szinte teljesen ismeretlen Hszie Si-kuang nevét, újra téma lett a kormány egyik nagy hívószava, a keresztényüldözés.

Nem mindegy, hogy ki az üldöző

A menekültellenes magyar kormány rendszeresen hozza fel a keresztényüldözést, bár a világ legüldözöttebb vallását gyakorlók megsegítésére 2016 és 2018 között csak 6,7 milliárd forintot költött, illetve egyszer állítólag befogadtunk 1300 üldözött kopt keresztényt is, de nyomuk sem volt Magyarországon.

Orbán Viktor is többször felszólalt, hogy nemcsak a Közel-Keleten, hanem már Nyugat-Európában is veszélyben vannak a keresztények, de eddig sem ő, sem Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság vezetője, sem a Lidl joghurtos papírján lévő kereszt eltüntetése ellen kiálló Németh Szilárd nem mondott semmit a Kínai Népköztársaságban zajló keresztényüldözésről. (Ahogy egyébként muszlim országok vezetői sem nagyon tiltakoztak az ujgurok átnevelése ellen.)

A Fidesz 2010 előtt rendszeresen kiállt a kínai diktatúra emberijog-sértései ellen, de 2010 óta Orbán a legnagyobb rajongója Pekingnek. Már 2009-ben azt mondta Kínából hazatérve, hogy: „Magyarország helye a világ térképén egyértelmű, NATO-tagok vagyunk és az Európai Unió tagjai. Ez azt jelenti, hogy mi nyugati zászló alatt hajózunk, de ma keleti szél fúj a világgazdaságban. A vitorláinkat ennek megfelelően kell fordítani.”

Azóta a kormány többször jelét adta, hogy Magyarország szívesen üzletel Kínával (és a hasonló, nálunk gazdagabb diktatúrákkal), és kész eltekinteni a helyi emberi jogi helyzettől.

Orbán 2016-ban már kifejezetten a kereszténységre hivatkozva dicsérte a keresztényüldöző Kínai Népköztársaságot: „Ha valóban keresztény alapokon állunk, mint ahogy itt jó néhány ország keresztény alapokon áll, abban az esetben az, hogy Kínának van ereje arra, hogy embereket emeljen ki a szegénységből, hogy korszerűsítsen, modernizáljon, hogy összességében hozzájáruljon a világ jólétének szintjéhez, mindenképpen üdvözlendő dolog, és mi ebben érdekeltek vagyunk.”

2021 nyarán viszont a Kínához való közeledés és a világ üldözött keresztényeinek védelme összeütközött egy ferencvárosi utcában.

A sírból is kísért Hszie Si-kuang

A kormány azt tervezi, hogy minden előzetes tervet felrúgva, a Diákváros-projektet átalakítva több mint 500 milliárd forint közpénzből a Nagyvásártelepen kampuszt épít a Kínai Kommunista Párthoz hű, marxista-leninista alapokon álló Fudan Egyetemnek, sokkal nagyobb előnyöket ígérve az intézménynek, mint amiért – a hivatalos indoklás szerint – ellehetetlenítették a CEU-t.

Mivel a kormány igyekszik bebetonozni a projektet, és sorra veszi el Ferencvárostól és Budapesttől a beruházással szembeni ellenállás lehetőségét, ezért Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere hivatalosan is kezdeményezte a leendő Fudan-kampuszt körülvevő területek átnevezését Dalai Láma útra, Ujgur Mártírok útjára, Szabad Hongkong útra és Hszie Si-kuang püspök útra, hogy a kínai kommunista rezsim áldozataira emlékeztessenek. A kihelyezett táblákat Baranyi a főpolgármesterrel együtt adta át.

A lépésért a helyszínen tibeti aktivisták is köszönetet mondtak, és az ellenzéki összefogásban részt vevő Szél Bernadett – ahogy a volt párttársa, Schiffer András is –régóta a tibetiek támogatója, de az akció elsősorban egyértelműen a kormánnyal (és az ide tartó Kínai Kommunista Párttal) szembeni trollkodás, ami a jelek szerint betalált.

A fővárosi Fidesz-KDNP csak annyit közölt, hogy a Fővárosi Közgyűlés nélkül nem lehetett volna erről dönteni, Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója viszont azt írta, hogy Karácsony egy 7000 km-re lévő ország „belügyeit” fontosabbnak tartja a budapesti városvezetésnél, majd Hollik azt javasolta, hogy legyen egy Üldözött keresztények körút is, mert bár „a baloldal ezt nem ismeri el, rengeteg keresztény testvérünk él üldöztetésben például a Közel-Keleten”. Amikor viszont kiderült, hogy éppen egy üldözött keresztény kapott utcanévtáblát Budapesten, Hollik csendben átírta a posztjában a keresztényüldözéses részt.

Másnap Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, Baranyiék akciója „gyermekded, de legalább vicces”, Kína viszont nem röhögött olyan jót: Vang Ven-pin, a kínai külügyminisztérium szóvivője szerint az ellenzéki politikusok tette „megvetésre sem méltó”, és akadályozza Kína és Magyarország együttműködését.

Arról, hogy Kínában évtizedek óta üldözik a római katolikusokat, a kereszténydemokráciát hirdető kormány továbbra is hallgat. (via Independent, Asia News. Illusztráció: Kiss Bence)