A járvány harmadik hullámának vége után a magyar politika is visszatért a rendes kerékvágásba. Ez nagyrészt abból áll, hogy a Fidesz különböző kisebbségeket kipécéző törvényeket hoz, hogy az ellenzék azon háborogjon, ne a kormányközeli körök újabb és újabb gazdasági hatalomszerzésein, a Fidesz pedig eljátszhassa választóinak és külföldi rajongóinak a PC-diktatúrát kaszaboló huszárt. A Fidesz kampányainak és kreatív törvényalkotásának már több elnyomott kisebbség a céltáblája volt:

• Nem sokkal a kormányváltás után fideszes polgármesterek, helyi és parlamenti képviselők úgy próbálták megoldani a hajléktalanság problémáját, hogy büntethetővé teszik, ha valaki az utcán kényszerül élni, vagyis kriminalizálják, ha valaki szegény. Miután 2013-ban az Alkotmánybíróság az erről szóló törvényt megsemmisítette, mert sértőnek ítélte az emberi méltóságra, a Fidesz inkább beleírta az Alaptörvénybe.
• 2015-ben aztán jött a nagy migránsellenes kampány, amivel még jóval azután is ijesztgetni lehetett a választókat, mikor az azóta is sokat mutogatott, déli határnál és a Keleti Pályaudvarnál készült képeken látható bevándorlók már réges-rég továbbmentek nyugatra, ahová amúgy is akartak menni. A kormány számítása bejött, mert hiába volt például még az EU csalás elleni hivatalának is gyanús, hogy a miniszterelnök veje hogyan nyert el rengeteg uniós pénzt állami segítséggel, simán összejött megint a kétharmad 2018-ban.
• És most? Most a kormány szinte naponta gründol valamilyen közhasznú alapítványt, hogy abba jelentős állami vagyonokat tegyen fideszes vagyonokká, éppen a gyorsforgalmi úthálózatot is 35 évre privatizálnák, miközben Budapest egyik legígéretesebb fejlesztési területét ingyen, piros pontokért odaadja egy kínai egyetemnek. Úgyhogy most a melegeken, a transzneműeken és az LMBTQI közösség más tagjain a sor. Ezt is régebb óta készíti elő a Fidesz, már a fent említett 2013-as Alaptörvény-módosításban is téma volt, hogy a család az férfi+nő, és a járvány első és második hulláma között meglovagolt mesekönyv darálással is látszott már, hogy az LMBTQ közösség lesz a következő a sorban.

Arról már sok szó esett, és még fog is, hogy a Fidesz politikai haszonszerzés céljából hajlandó olyan csoportokat beáldozni, amelyekre máshogy politikai értelemben (vagyis szavazóként) nem számíthat. Én itt most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy a „pedofiltörvény”, amelyet kedden tapsolva szavazott meg a parlamentben a kormánypárti többség (és a Jobbik), miért volt a kezdetektől fogva nagyon átlátszó politikai pedofília.

Azért, mert ahogy a következő példák is mutatják, a Fideszt valójában nem érdeklik a gyerekek. Pontosabban csak akkor érdeklik, ha politikai hasznot lehet belőlük húzni. A lista nem teljes, számos példát lehetne még hozni, de talán ez a négy ügy is érzékelteti, mire gondolok pontosan.

Az áldozatokkal nem foglalkoznak

Kezdjük azzal, hogy miről nincs szó a “pedofiltörvényben”. Például az áldozatokról, a felnőttek által szexuálisan bántalmazott gyerekekről. Pedig amikor a Kaleta-ügy kapcsán gyermekjogi civil szervezetek szigorúbb fellépést kértek a kormánytól még 2020 nyarán, akkor kiemelték, hogy az áldozatoknak is megfelelő minőségű és ideig tartó ellátást és támogatást kell biztosítani, akár gyerekek, akár már felnőttek. A kormány a listázásig, no meg a homoszexualitással kapcsolatos bármilyen felvilágosítás iskolai kitiltásáig jutott - szándékosan és félrevezetően összemosva két teljesen különböző dolgot. Az áldozatok támogatására viszont, ahogy korábban írtuk, semmilyen lépés nincs a törvényben.

“az áldozatok kiszolgáltatottsága, a körülöttük lévő védőháló hiánya aggasztó, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az internet a szexuális ragadozók egyik fő vadászterületévé vált."- írta a kormánynak címzett ajánlásában a kormánynak az UNICEF Gyermekjogi Civil Koalíció nevű szervezet. A kormány köszönte szépen a tanácsokat.

A Fideszt akkor sem igazán érdekelték az áldozatok, amikor a kormánynak oly fontos egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyekről volt szó. A katolikus egyház világszerte keveredett pedofil botrányokba, Magyarországon is számos ilyenről tudni, amelyeket például Urfi Péter kollégám tárt fel részletesebben. Amikor pedig egy áldozat arccal és névvel is előállt és beszélt a nyilvánosságban egy pap által elkövetett borzalmakról, a kormány akkor is elhessegette a témát. Amikor Gulyás Gergelynek föltették a kérdést, hogy várható-e olyan állami vizsgálat, amelyre több másik országban volt már példa, Gulyás nem válaszolt, inkább liberálisozott egy kicsit.

Megvédhették volna a kilakoltatott gyerekeket, de inkább nem tették

A Fidesz kétharmad 11 évében az ellenzék megszokhatta már, hogy a törvényjavaslataik a szakbizottságokból sem kerülnek ki. De amikor a kormány másról se beszél, mint a családok védelméről, akár gondolhatták volna azt is, hogy egy erről szóló javaslat átcsúszhat a gépezeten. Miközben a kormány már évek óta állandóan a családok támogatásáról beszél, ahogy a migránsellenes és egyéb negatív kampányai alatt is mindig a családtámogatás volt a Fidesz pozitív üzenete, számos szakértő számos fórumon kifejtette már, hogy ezeket a támogatásokat nagyon a politikailag leginkább aktív középosztályra írták, a szegényebb családok nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudják kihasználni a tehetősebbeknek járó lehetőségeket.

A Város Mindenkié és az Utcáról Lakásba Egyesület évek óta kampányol azért, hogy a kormány törvényben tiltsa meg a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását, vagyis hogy csak akkor lehessen gyereket nevelő családokat kilakoltatni, ha az önkormányzat el tudja helyezni őket együtt egy bérlakásba.

Magyarországon ugyanis gyakran előfordul, hogy családok elvesztik a lakhatásukat, hajléktalanokká válnak, emiatt pedig az állam elválasztja a gyerekeket a szüleiktől. Elvileg a családok és gyermekek védelméről szóló törvény kimondja, hogy „gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”, viszont gyakran megesik, hogy a kilakoltatás után, ha a családnak nincs hová mennie, kiemelik a gyerekeket a családból. Az is sűrűn megesik, hogy kilakoltatás előtt álló családokat a gyermekvédelmi hatóságok vagy az önkormányzatok azzal fenyegetik, hogy el fogják venni a gyerekeiket, ha hajléktalanokká válnak.

A Habitat for Humanity 2014-es jelentése szerint például 2013-ban a gyermekvédelmi szakellátásban lévő 21 ezer gyerek közül minden harmadik lakhatási okok miatt került gyermekotthonba. Az Alapvető Jogok Biztosának 2017-es jelentése pedig megállapította, hogy “nő azoknak a beutalási eseteknek az aránya, amelyekben az elégtelen anyagi, jövedelmi és lakáshelyzetre való hivatkozás indokolta a szakellátásba utalást. A 2011-2015-ös évek átlagában a beutalt gyerekek 6%-a, 2015-ben a 8%-a, 2016-ban pedig 11%-a volt ebbe a csoportba sorolható.”

Ennek vetett volna véget az a törvényjavaslat, amelyet 2018-ban, amikor a kormány kihirdette a családok évét, Szél Bernadett, Hadházy Ákos, Szabó Szabolcs és Szabó Tímea ellenzéki képviselők nyújtottak be az Országgyűlésben, és amelynek kidolgozásában az AVM is részt vett. A törvény lényege az lett volna, hogy az önkormányzatok legyenek kötelesek „elhelyezést biztosítani a kilakoltatás által fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztett helyi kötődésű gyermekes családoknak, önkormányzati bérlakások és lakáshiteles ügyek esetében pedig már a kilakoltatás bírósági elrendelését is megtiltja abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne.” Ehhez persze szükség lenne önkormányzati bérlakásokra, jóval többre, mint amennyi most van.

A javaslat viszont el sem jutott odáig, hogy a Parlament üléstermében szóba jöhessen, a házbizottság fideszes többsége ugyanis leszavazta, hogy erről vitatkozzanak a képviselők. Viszont most, a gyerekek védelmével indokolt “pedofiltörvénnyel” együtt a fideszes kétharmad megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely körülbelül 1500 önkormányzati bérlakást von ki az amúgy is gyengélkedő bérlakásrendszerből, lehetővé téve, hogy a Várnegyedben és a világörökségi területeken a bérlők nyomott áron megvásárolhassák az önkormányzati lakásokat. A törvényt benyújtó Böröcz László eredetileg az összes önkormányzati lakást privatizálni szerette volna.

Politikai ajándék lett a magyar diákok városa

A következő példa nem azt mutatja, hogy a gyerekek mint olyanok nem érdeklik a Fideszt, hanem hogy a most még gyerekkorban lévő magyarok sorsát sokkal kevesebbre tartja a kormányzó párt, mint bármit, ami most, vagy a belátható jövőben politikai hasznot jelenthet számára. Ugyan a Duna-parti Diákváros nem gyerekeknek épült volna, de a most még játszótereken rohangáló magyar gyerekek közül sokan lakhattak volna pár év múlva a dél-pesti Nagyvásártelep köré álmodott kollégiumi komplexumban. A Budapest Diákváros projekt részeként 12 ezer vidéki magyar diák kapott volna szálláshelyet, de nem linóleumpadlós, enyhén mindig láb- és kajamaradék szagú, városszéli koleszokban, hanem korszerű, modern, zöld és menő környezetben és minőségben. Már a terv is megvolt, egy híres norvég építész iroda elkészítette, így meg lehet nézni azt az alternatív jövőt, ami már sosem jön el.

A homofóbtörvénnyel együtt ugyanis a fideszes kétharmad azt is megszavazta, hogy a Nagyvásártelepet és környékét a magyar állam ingyen odaadja a kínai Fudan egyetemnek. Pedig amikor még nem sikerült a politikai kommunikáció irányítását átvenni, és a Fudan miatt volt nagy tüntetés a városban, akkor a Fidesz több politikusa is igyekezett úgy csinálni, mintha még semmi nem dőlt volna el a kínai egyetemmel kapcsolatban. Ezzel azért sok minden eléggé eldőlt.

A kormánypárt ragaszkodik hozzá, hogy a Fudan kampuszát kezdetektől ide tervezték, hogy ettől még megépül majd a diákváros, és hogy abban lesz hely több ezer magyar diáknak. Mindez részben igaz, eredetileg ugyanis azt mondták a projektet ismerőknek, hogy a Fudan pár épületet foglal majd el, pont ott, ahová most a tervek szerint a magyar diákok kollégiumi helyeit bezsúfolják majd.

A magyar kormány valószínűleg közel 500 milliárd forint hitelt vesz majd föl Kínától, hogy megépítse a kínai egyetemet. A magyar felsőoktatást is hitelből tervezte fejleszteni a kormány, erre 1200 milliárd forint hitelt tervezett fölvenni az Európai Unió válságalapjából. Az Európai Bizottságnak viszont nem tetszett, ahogy a kormány fideszes vezetésű alapítványokba szervezte ki az egyetemek nagy részét, és csak akkor lett volna hajlandó ilyen nagy összeget adni a magyar felsőoktatásra, ha a kormány erősíti az egyetemi szenátusok autonómiáját. Erre a kormány nem volt hajlandó, így inkább lemondott erről a fejlesztési összegről, amit korábban mindig emlegetett, ha valakinek problémája volt a Fudan projekttel.

A klímaváltozással olyan keveset foglalkozik a Fidesz, amennyire csak lehet

Ez az utolsó pont szintén inkább arról szól, hogy az Orbán-kormányok nemcsak a gyerekekkel, de a jövővel általában nagyon keveset foglalkoznak, már ha nem arról van szó, hogy hogyan lenne gazdasági hátországa a jobboldalnak egy esetleges kormányváltás után. Ezt pedig semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy mennyire a háta közepére kívánja az egész Fidesz, hogy az éghajlatváltozás elképesztően sürgető problémájával kezdjen valamit.

Valamit kezdenie muszáj, és a Fidesz nem is ment el egészen odáig, mint mondjuk az amerikai Republikánus Párt, hogy teljes humbugnak tekintse a klímaváltozást, és ebből próbáljon politikai tőkét kovácsolni.

Inkább úgy áll hozzá, mint kamasz gyerek a házimunkához: ha feltétlenül muszáj, akkor csinál valamennyit, de azt is csak nagyon tessék-lássék, és közben folyamatosan indokokat talál ki, hogy miért nem fogja megcsinálni legközelebb. Zöld szervezetek szerint a 2030-as kibocsátáscsökkentési célokat, amiket az uniós döntések szerint muszáj volt kidolgozni, annyira lazán határozta meg a kormány, hogy azokat bármilyen komolyabb erőfeszítés nélkül el lehessen érni, cserében sehogy sem vezetnek el ahhoz, hogy 2050-re a magyar gazdaság is karbonsemleges lehessen. Az EU válságalapjának egy részét muszáj a kormánynak klímacélokra költenie, de annak a kidolgozásával sem foglalkozott annyira a kormány, hogy az erre a célra kért 1000 milliárd forint komolyabban hozzájáruljon ahhoz, hogy a jövő generációknak is egy viszonylag élhető bolygót hagyjon a mostani. A Bizottságnak leadott helyreállítási tervbe is leginkább azért írt bele sokszor zöldnek hangzó szót a kormány, teljesen kiemelve a kontextusból, hogy egy CTRL+F keresés kihozza, mennyiszer szerepel a szövegben a fenntarthatóság.

Az Orbán-kormány vétózta az uniós klímapolitikai célok elfogadását még 2019 nyarán, hogy több pénzt harcolhasson ki az EU-tól, most pedig azért hadakozik az unióval, mert a bizonyítottan nagyon komoly szennyezést és környezetpusztítást finanszírozó agrártámogatásoknál is szeretné figyelembe venni a klímacélokat. A következő nemzeti konzultációban pedig lesz egy kérdés arról, hogy szeretnék-e a most élő, pénzt kereső és autót vezető magyarok, hogy a karbonadó miatt drágábban tudjanak tankolni.

Nem arról van szó persze, hogy a globális klímaváltozás elkerülése egy 10 milliós országon áll vagy bukik, bár az egész uniós klímapolitika most már közel rendszeres szabotálásával azért jóval jelentősebb területet tud túszul ejteni Orbán. De az, ahogy ehhez a témához áll, mindennél jobban jelzi, hogy a Fidesz meg se próbál valahogy beleépíteni a politikájába egy olyan időtávot, amikor a párt mostani erős emberei már nem lesznek aktív politikai szereplők. Amikor azok a gyerekek lesznek serdülők, fiatalok vagy felnőttek, akiknek a születését elvileg annyira támogatta a kormány a családpolitikájával, és akiket annyira meg akar védeni attól, hogy 18 éves koruk előtt halljanak egyáltalán a homoszexualitásról.