Mégis hogy szeresse magát az ember, ha a saját szüleinek se kellett?

Nagyon jól néz ki, ha kicsit magasabb lenne, ő maga is modellkedhetne. Soha senki nem ért olyan gyorsan olyan magasra a high fashion világában, mint ő: alig 24 évesen lett a Balmain, az egyik legnevesebb francia divatház kreatív igazgatója. Olivier Rousteing az elsők között kezdte okosan, tudatosan használni a közösségi oldalakat, és jóval mások előtt fedezte fel, hogy a divatvilág nagyon kényes elitje nem zárkózhat el az influenszerektől. Még most is csak 34 éves, és már a csúcsok csúcsán van.

Szakmájában minden elismerést megkap, olyan hírességek a legjobb barátai, akiket halandó még csak meg sem közelíthet. Nagyon jómódú, mindenhova sofőr furikázza, az övé Párizs egyik legjobb lakása, szó szerint a lábai előtt hever a világ. Ebből persze nagyon jó doksit lehetett volna forgatni: a Wonder Boy szólhatott volna arról, hogy hogyan lehetséges, hogy egy fekete, meleg, nagyon fiatal férfi bejut a francia elit legfelső köreibe, valóra váltja minden álmát, kibontakoztatja tehetségét, és úgy él, mint amiről a legtöbb ember csak álmodik,

De ez a dokumentumfilm nem erről szól.

Aki Instagramon követi Rousteing-t, joggal képzelheti, hogy egyszerűen szuper az élete. Bármit csinál, sikeres benne, nyilván csodás a ruhatára és az ékszerei, fényűző bulikba jár, ahol a legmenőbb arcokkal pacsizgat. Az Instagram azonban – nahát – nem a valóság. És itt még mindig jöhetne az, hogy ne higgyünk el mindent, amit a közösségi médiában látunk, neki is megvannak a félelmei, néha ő is bizonytalan magában, az ő élete sem tökéletes. De nem is ez a sztori.

link Forrás

Rousteing-t rögtön születése után fogadta örökbe egy bordeaux-i házaspár. Nagyon jó családban nőtt fel, minden szempontból jó családban: a szülei, nagyszülei is sajátjuként szerették, a család mindenben támogatta. Kapcsolatuk most is rendkívül szoros és szeretetteli. De mint szinte az összes örökbefogadott ember, Rousteing is tudni szeretné, ki ő valójában és honnan jön. És persze azt is, hogy a valódi szülei miért mondtak le róla. Hátrányból indul, mert nem nyílt örökbefogadással került szüleihez, anyja pedig azt kérte, engedélye nélkül később se fedjék fel fia előtt személyazonosságát.

Rousteing tehát még azt sem tudja, honnan származik. Feltételezi, hogy egyik szülője fehér, a másik fekete lehetett, de ezt is csak gyanítja.

A film tulajdonképpen azt a folyamatot követi végig, ahogy megpróbálja megtudni, ki ő. Ehhez persze végig kell járnia ugyanazt azt az utat, mint bárki másnak: hivatalok, ügyintézők, telefonok. Vadidegenekkel kell beszélnie a legszemélyesebb dolgairól, és amikor először tud meg valamit születése körülményeiről, egy ismeretlen idős hölgy előtt kell kizokognia magát.

A Wonder Boy nem Rousteing ötlete volt, a véletlen sodorta össze a rendezővel, Anissa Bonnefont-nal, ugyanis az ő anyja párizsi lakását vásárolta meg. Sokat beszélgettek az ügylet során, és Bonnefont volt az, aki végül meggyőzte, hogy készítsék el a dokumentumfilmet. Ráadásul azt is elérte, hogy nála maradjon a végső vágás joga, ami egy olyan hiú és fegyelmezett ember számára, mint Rousteing, roppant ijesztő lehetett. Bár a premier 2019-ben volt, az alkotásra csak most irányult nemzetközi figyelem, miután kikerült Netflixre.

A film legerősebb pillanatai azok, amikor Rousteing egyedül van. És ilyen pillanatból sokkal több van, mint az ember gondolná.

Bár folyamatosan emberek között mozog, a vászonról üvölt a magányossága. Képtelen kikapcsolni, folyamatosan dolgozik, szombatonként is, és saját bevallása szerint sincs egyetlen olyan pillanat sem, amikor teljesen el tudná engedni magát. Ez a feszült figyelem, az állandó önkontroll idővel persze felemészti az embert. Tudja ő is, hogy nincs ez így jól, és rájön, hogy ahhoz, hogy végre szeretni tudja önmagát, egyszerűen muszáj megtudnia, hogy ki ő valójában.

„Egyáltalán miért vagyok itt, ha a szüleim nem is akartak engem?”

– pörög a fejében folyamatosan a kérdés.

És persze mi értelme egy nagyon sikeres divatbemutatónak, ha utána otthon, egyedül vacsorázik az óriási étkezőasztalnál.

Rousteing nem kap választ a legfontosabb kérdéseire, de sok mindent megtud származásáról, fogantatása és születése körülményeiről, és ezeket is épp elég megemésztenie. Azt megtudja, hogy az anyja életben van, Franciaországban lakik, de a rendszer csak annyit enged, hogy levelet írjon neki, amit a hivatal továbbít neki. Rousteing bevallottan abban reménykedik, hogy az édesanyja megnézi a filmet, és talán akkor majd úgy érzi, ő is meg akar ismerkedni vele. Ez a pillanat eddig nem jött el.