Az előválasztás az ellenzéki politizálás eddigi legnagyobb teljesítménye

2021 szeptember 22., szerda 4:01
17

Két nap csúszással, de hétfőn elkezdődött az ellenzéki előválasztás. Az első nap 67 ezren vettek részt rajta. A szervezők azt mondták az indulás előtt, ha egy hét alatt lesznek 400 ezren, akkor már nagyon jól sikerült. Ha az érdeklődés nem zuhan nagyot a következő napokban, akkor ez a részvétel simán meglehet.

Nagyon messziről indultak

A technikai problémák és az eljárást kísérő viták ellenére is, több mint tízéves távlatban messze ez az előválasztás a legkomolyabb politikai teljesítménye a Fideszen kívüli politikai világnak. Ezt akkor látjuk igazán, ha visszaemlékszünk, hogy mi történt az előző választás előtti őszön. 2017 szeptemberében az ellenzéki pártoknak már volt néhány bejelentése arról, hogy mit zárnak ki:

  • A Jobbik kizárta, hogy bármelyik párttal egyezkedjen a közös indulásról, egyéni jelöltek koordinálásáról.
  • Az LMP kizárta, hogy legyen olyan együttműködés, amiben nincs benne a Jobbik. A párt két akkori társelnöke a kampány végén ezen igyekezett lazítani, és ezért etikai eljárást indítottak ellenük.
  • Az MSZP akkori miniszterelnök-jelöltje kizárta, hogy a Jobbikkal és Gyurcsány Ferenccel együttműködjön. Október elején utóbbi törekvésébe belebukott, és visszalépett.
  • A Momentum addigra határozatot hozott, hogy a politikusaik még csak nem is tárgyalhatnak pártok közötti együttműködésről. Ezért az utolsó napokban a Momentum egyoldalúan lépett vissza néhány körzetben, mert nem volt módja a párt politikusainak kérni cserébe valamit.
  • Az Együtt és a Párbeszéd abban bízott, hogy a Momentummal és az LMP-vel köt egyezséget, egy négypárti lista élén Karácsony Gergellyel. Mint a fenti feltételeken látszik, erre nem volt esély. Karácsony ki is szállt, és átment az MSZP-hez miniszterelnök-jelöltnek.
  • A DK kizárta, hogy a Jobbikkal együttműködjön, és ragaszkodott a saját listához.

Lényegében az összes törekvés kizárta egymást. Mindegyik párt olyan feltételeket szabott az együttműködéshez - már ha egyáltalán hajlandó lett volna rá -, amely szembe ment a potenciális partnerek feltételeivel.

A 2017. szeptemberi mérések szerint egyik ellenzéki pártnak sem volt esélye még csak a szavazatok 20 százalékának megszerzésére sem, míg a Fidesz támogatottságát 50 százalék körülire mérték. A 2011 óta hatályban lévő választási törvény miatt ez azt sejtette, hogy az egyéni körzetek nagy részét könnyen megnyeri a Fidesz, és ezzel megnyeri a választást is. Végül 91 választókerületben győzött a Fidesz és 15-ben egy ellenzéki jelölt. A Fidesznek pont annyi képviselője, és pont ugyanúgy kétharmados többsége lett, mint az előző, 2014-es választás után. Az egymással hadakozó ellenzékiek még csak meg sem tudták szorongatni a Fideszt.

Az ellenzéki vetélkedés egy liberális demokráciában normális lenne, de egy uradalomban lehetetlenné teszi a kormányváltás esélyét. Az ellenzéki pártok már 2018-ban is azt állították, hogy Magyarország nem normális demokrácia, de a helyzetből nem vonták még le a következtetést. Nem jutottak el odáig, hogy ha nem normális demokráciában indulnak el a választáson, akkor rendkívüli erőfeszítéseket kell tenniük, máskülönben esélytelenek.

Igény már a múltkor is volt rá

Ez a rendkívüli erőfeszítés a közös indulás megszervezése lett mostanra, amit választóik közül sokan már 2018-ban is követeltek. Már akkor tele volt az internet mindenféle civil kezdeményezéssel arról, hogy melyik körzetben kire érdemes szavazni, kialakult a “legesélyesebb ellenzéki jelöltek” listázása, népszerűsítése.

A listára és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok közötti különbségek 2018-ban megmutatták, hogy egész sokan vevők voltak az ötletre: Budapesten például a Jobbik listája 30 százalékkal kapott több szavazatot, mint a párt egyéni jelöltjei; míg vidéken voltak választókerületek, ahol a DK és az MSZP listáira 50 százalékkal többen szavaztak, mint e pártok egyéni jelöltjeire. E különbségek abból adódtak, hogy a választók a szerintük helyben esélyesebb ellenzékire szavaztak egyéniben, akkor is, ha a jelölt pártját egyébként nem támogatták.

A mozgósítás legalább olyan fontos, mint a jelöltek közötti versengés

Azon túl, hogy az ellenzéki pártok ezúttal megegyeztek egymással a közös indulásról, az előválasztás megszervezéséhez szükség volt a civil szervezetek bevonására is, hogy kitalálják a rendszert, hogy szavazatokat számoljanak, népszerűsítsék az előválasztást, és ott legyenek a sátrakban. Az egész szervezéshez rengeteg önkéntes, aktivista kellett, akik a szabadidejükből áldoznak elég sokat arra, hogy legyen előválasztás. Ennyi ember nagyon régóta nem szervezkedett egyszerre egy politikai cél érdekében Magyarországon.

Az előválasztás nem csak a közös jelöltek kiválasztása miatt fontos. Legalább ennyire fontos, hogy létrejött egy sok héten át tartó eseménysorozat, amihez különböző szinteken nagyon sok ember csatlakozhat. Az elkötelezettség, a részvétel élménye alapvetően fontos a jó választási eredményhez, és az előválasztással a "csináltunk valamit" élményét lehet adni egyszerre sok embernek.

Szintén nagyon fontos, hogy az ellenzéki politikusok már sok hónappal az igazi választás előtt arra kényszerültek, hogy kampányoljanak, és mivel versenyeznek, van tétje is a megszólalásaiknak. A szokásosnál nagyobb rajtuk a figyelem, és ettől jobban össze kell szedniük magukat, dolgoznak is rendesen. Az öt miniszterelnök-jelölt az elmúlt hetekben végigutazta az egész országot, pedig még több mint fél év van az igazi választásig. Máris mondják a magukét a köztereken, pultoznak és szórólapoznak az embereik, egyáltalán csinálnak valamit nagy nyilvánosság előtt. Az igazi választásnak ez a mozgósítási főpróbája is, és már önmagában ettől az erőfeszítéstől hatékonyabbak lehetnek 2022 tavaszán, mint korábban voltak.

Az előválasztás esélyt ad arra, hogy a 2022-es választásnak tétje legyen. Lehetőséget ad, hogy permanens kampánnyal és utcai jelenléttel valamelyest kompenzálja az ellenzék a pénzügyi, állami szervek előtti és törvényekben foglalt hátrányát.

Természetesen kockázatot is vállaltak ezzel, hiszen ha teljesen elromlik a számítástechnikai rendszer, ha kibékíthetetlenül összevesznek az előválasztási kampány közben, ha vitatni kezdik a végeredményt, ha nem tudnak majd megegyezni az országos listára kerülő nevekben, vagyis ha kudarcba fullad az előválasztás, akkor előre elrontották a tavaszi esélyüket is. Ám ha nem próbálták volna meg, akkor eleve esélytelenül indultak volna.

Eddig ér a takarójuk

Lehet szörnyülködni azon, hogy mennyire szerencsétlen, hogy rögtön indulás után lerohadt az előválasztási rendszer; hogy micsoda otrombaságok derülnek ki egyes jelöltek múltjából; hogy mekkora sületlenségeket ígérnek, vagy mennyire gyengén érvelnek néhányan az előválasztási vitákban.

Ám ne feledjük, hogy 2010 óta nemhogy nem került elő olyan új politikai szervezet, amelyik akár csak a választók tizedét maga mellé tudta volna állítani, de már a régebbiek között sincs olyan, amelyik reálisan elérhetné egyedül a 20 százalékot. Azaz teljesen illuzórikusnak látszik várni egy új, tiszta, okos és szép ellenzék felépülésére. Ahogy egyre inkább Orbán Viktor uradalmává válik az ország, egy ilyen mozgalom megjelenésére egyre kisebb az esély.

A mostani ellenzéki pártok nemcsak azért kötöttek mindenféle támogatási koalíciót már az előválasztások előtt, hogy a végén biztosan legyen néhány befutó helye mindenkinek, hanem azért is, mert egyszerűen már nem tudtak volna egyenként 106-106 épkézláb embert kiállítani a választásra.

Az összefogás kedvéért túlléptek olyan ellentéteken, amelyeket jórészt ugyanezek az emberek négy éve még leküzdhetetlennek tartottak, de ez a látványos gesztus nemcsak a kormányváltás akarásáról szólt, hanem a kétségbeesésről is, annak beismeréséről, hogy a helyzet valami rendkívüli teljesítmény nélkül teljesen reménytelen.

És az előválasztás valóban rendkívüli teljesítmény, a körülötte lévő minden cirkusz, csalási vád, alultervezett online felület és túl hosszú sor ellenére is. Hiszen olyan pártok fogtak össze és szervezték meg, amelyek jórészt egymás ellen jöttek létre. A Jobbik a szocialisták kormányzása idején az egész politikai berendezkedést támadva jött létre. Az LMP ugyanabban az időben a nevében deklarálta a rendszer tagadását, csak más víziót tartott helyesnek, mint a Jobbik, de ugyanúgy a szocialista kormányzással szemben alakult. A DK azért született, mert vezetőjük és hívei összevesztek az MSZP akkori vezetőivel. A Párbeszéd azért alakult, mert alapítói elviselhetetlennek érezték, hogy tovább maradjanak az LMP-ben. A Momentum azért alakult, mert már a 2010 utáni parlamentbe került ellenzéket is tehetetlen és romlott társaságnak tartották a létrehozói, nem is beszélve a régebbi pártokról. Hiába közös bennük, hogy szeretnék leváltani az Orbán-kormányt, ezek a pártok elsősorban egymás, és nem a Fidesz ellen alakultak.

Mostani együttműködésükhöz, saját körben megtartott versengésükhöz komoly önmérsékletre volt szükségük, sok esetben nemcsak politikai szempontból, hanem személyes szinten is. Összefogásuk irtózatos nehézsége jól mérhető azon, hogy a 2019-ben közösen megnyert városi önkormányzatok jelentős részében mára úgy összevesztek, hogy sorra bomlottak fel a helyi koalíciók egy csomó településen.

Ha nem tudnák végigcsinálni az előválasztást, és utána a közös kampányt kiválások, szakítások nélkül, akkor legalább előre kiderül, hogy képtelenek lennének a kormányzásra is.

Ezekben a napokban nem a Fideszhez képest pozicionálják magukat

A felmérések szerint továbbra is nagyon erős a Fidesz, de máris látszik, hogy rontja a kormánypárt képességét a teljes közbeszéd uralására, hogy az ellenzékkel történik valami, aminek tétje van.

Az ellenzék lényegében 11 éve nem tud országos ügyeket érintő kérdésekben érdemi szereplő lenni, mert hatalmas parlamenti többségével a Fidesz alig kényszerült egyezkedni velük (néhány különleges esetre 2015 és 2018 volt csak példa, amikor éppen nem volt kétharmados többsége a kormánypárti oldalnak).

Mindegy volt, hogy mit mondtak, mit akartak, nem volt tétje. Az előválasztással viszont felépítettek egy olyan helyzetet, ahol van tétje annak, amit mondanak, és ezért sokkal többen figyelnek rájuk, mint az utóbbi években valaha.

Ezúttal egyelőre a Fidesz fut a figyelem után. Az utcákon megjelenő ellenzékkel a Stop Gyurcsány, Stop Karácsony nevű petícióval próbálták felvenni a versenyt, csakhogy mivel nem tudták valódi következményekkel bíró ügyhöz kapcsolni az aláírásgyűjtésüket, ezért politikai áttörést sem lehetett várni ettől a kivonulástól. A gyermekátoperálós népszavazásról szóló ötletükről alig beszélnek a bejelentése óta, ami arra utal, hogy talán nem keltett elég nagy érdeklődést a javaslat - amikor 2016-ban a kvótanépszavazást meghirdették, akkor naponta száz csatornán harsogták a fideszesek a népszavazás fontosságát. Most csendesebben készülnek, és ennek egyik oka az lehet, hogy kapkodva találták ki a népszavazási kérdéseket, és nem sikerültek elég jól. Az előválasztás egyelőre alkalmas arra, hogy az ellenzék megmutassa, hogy képes a figyelmet magára vonni, és nem csak a Fidesz lépéseire reagálni.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt