• Az EU Bírósága szerint jogszerűen fogadták el a feltételességi mechanizmust, ami alapján jogállamisági gondok esetén el lehet vonni támogatási pénzeket a kormányoktól.
• A lengyel és a magyar kormány tavaly indított pert a mechanizmusról szóló rendelet ellen.
• Orbán Viktor előre felszólította a tagállamokat, hogy álljanak ellen, mert a bíróság szerinte politikai döntést hoz az ügyben.
• A Bizottság javaslata alapján a tagállamokat tömörítő Tanács dönthet a mechanizmus alkalmazásáról, számításaink szerint legkorábban az ősz elején.

Az EU Bírósága visszautasította a magyar és a lengyel kormány keresetét, és ezzel kimondta, hogy jogszerű az úgynevezett feltételességi mechanizmusról szóló rendelet. Azaz alkalmazható. A rendelet lényege, hogy elvehetik az EU-s támogatások szétosztásának a jogát azon kormányoktól, amelyek nem tudják garantálni, hogy a pénz annak menjen, akinek azt Brüsszelben szánták. Ez pedig a rendelet szerint összefügg a jogállamiság állapotával: ahol a helyi intézmények nem lépnek fel a korrupcióval szemben, vagy ahol politikai befolyás alatt működik az igazságszolgáltatás, ott nincsenek meg ezek a garanciák.

A rendelet alapján a demokráciát leépítő tagállamokat meg lehet büntetni.

A rendelet 2020 decembere óta hatályos, de az alkalmazását a bírósági per idejére felfüggesztették. Mostantól viszont alkalmazható, bár a használata nem egyik napról a másikra történhet. Ha a kérdés úgy merülne fel, hogy a rendelet alapján mikor lehet leghamarabb megbüntetni egy kormányt, akkor a legvalószínűbb válasz az, hogy talán nyár végén, de inkább csak ősszel. Ha büntetnek, akkor az EU-s kifizetések részben vagy egészben leállhatnak.

Orbán előre szólt, hogy küzdeni fog ellene

Orbán Viktor miniszterelnök már január 22-én készített egy röpiratot arról, hogy a Bíróság szerinte politikai döntést hoz majd, és ennek megfelelően a magyar és a lengyel keresetet visszautasítja. Többek között így fogalmazott: "Ők úgy gondolják, hogy a bírók és a bíróság a politikai döntéshozók helyébe léphet. Ők úgy gondolják, hogy nemcsak alkalmazzák a jogot, de alkothatják, fejleszthetik is. Ők úgy gondolják, rákényszeríthetik a tagállamokat, hogy az integráció következő fázisába lépjenek. Ők úgy gondolják, hogy az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei. Ők úgy gondolják, hogy ennek érdekében költségvetési zsarolás is bevethető." Írása végén felszólította a tagállamok kormányait, hogy álljanak ellen, ne hagyják, hogy a kormányok helyett a Bíróság döntsön az EU fejlődésének irányáról. "Ébresztő!" - fejezi be a szöveget.

Ez arra utal, hogy a magyar kormány tovább folytatja majd a küzdelmét az EU Bírósága ellen, ahogy azt tavaly már el is kezdte, amikor nem volt hajlandó teljesíteni egy menekültügyi törvényt érintő ítéletet, illetve felvértezte magát az Alkotmánybíróság állásfoglalásával, amely felhatalmazta a kormányt, hogy bizonyos esetekben ne tekintse kötelező érvényűnek a Bíróság döntéseit.

A mostani ítéletet ugyan nem tudja érvényteleníteni a magyar kormány, hiszen ebben az esetben a szankció kivetését hazai törvényekkel közvetlenül nem volna képes felülírni, de az irány világos: a Bíróság hatalmát megkísérelheti megtörni, például a tanácsi döntések sorozatos vétózásával, vagy a kötelezettségszegési eljárások figyelmen kívül hagyásával.

Idei évértékelőjében Orbán Viktor szó szerint háborút hirdetett a jogállamiságon kötözködők ellen: "Az ő számukra a jogállam egy eszköz, amellyel magukhoz hasonlóvá gyúrhatnak bennünket. Ezért őket nem is érdeklik a tények, és a mi érveink sem. Ők most szent háborút vívnak, egy jogállami dzsihádot. Márpedig, Barátaim, a dzsiháddal szemben a szavak ritkán segítenek. Itt erőt kell mutatnunk, jöjjön hát a reconquista!"

Néhány mondattal később azt is kilátásba helyezte, még ha óvatosan is, hogy ha a küzdelmet tovább élezik, akkor Magyarország elhagyhatja az EU-t: "A legfontosabb az, hogy együtt akarunk-e maradni. Különösen itt, Európában, mert az Európai Uniónak csak akkor van jövője, ha az egyre növekvő kulturális elidegenedés ellenére is együtt tudunk maradni. A magunk részéről mi egyben akarjuk tartani az Európai Uniót. Ezért többször is tettünk tolerancia-ajánlatot Brüsszelnek és Berlinnek is. Nem várjuk el, hogy magukévá tegyék, európai szintre emeljék a magyar migránspolitikát, a magyar családpolitikát vagy a magyar kül- és nemzetpolitikát, de ők sem követelhetik tőlünk azt, hogy átvegyük az övéket. Nincs más megoldás, csak a tolerancia. Csak így találhatunk közös utat, márpedig az uniónak is előre kell mennie, nem hátra."

Ha közvetlenül nem is kapcsolta össze a mechanizmust a beszédben az EU egyben maradásának esélyével, a szövegkörnyezet nyilvánvalóan erre a konfliktusra is utalt. Főleg, hogy Orbán Viktor rendre összekeveri előadásaiban a mechanizmust a migrációs- vagy genderügyekkel. Mindig arról beszél, hogy ezek miatt támadják jogállamisági alapon a kormányát az EU-s intézmények, holott a kormánya elleni kifogások ebben az esetben kifejezetten a korrupcióról szólnak.

Amennyiben a Fidesz nyeri az áprilisi választást, a következő években kőkemény vita lesz a mechanizmus érvényesítéséről a magyar kormány és az EU-s intézmények között.

Ez tényleg fájhatna

A vita azért durvulhat el, mert tíz év küzdelmei után először talált fel az EU bonyolult és nehezen mozgó intézményrendszere egy olyan eszközt, amellyel komoly károkat tudna okozni a demokratikus rendet felmorzsoló kormányoknak.

Hogy az Orbán-kormányt ilyennek azonosították, az egyáltalán nem új. A Tavares-jelentéstől a Sargentini-jelentésig sokszor megállapította már ezt az Európai Parlament, több formában és több ciklusban is. Az Európai Bizottság szintén számos jelentést készített erről, és a most legalizált mechanizmust tulajdonképpen már tavaly novemberben elindította, amikor számonkérő levelet küldött a korrupció helyzetéről a magyar kormánynak, a levélben a feltételességi rendeletre hivatkozva. (A Bizottság levelét itt, a magyar választ itt ismertettük, mindkettőt elsőként mutattuk be részletesen a sajtóban.)

A tagállamokat tömörítő Tanácsban már 2018 ősze óta tart a hetes cikkely szerinti eljárás vizsgálati szakasza Magyarország ellen.

Az EU mindhárom intézményében hosszú évek óta téma, hogy a magyar kormány roncsolja a jogállamiságot, de az eddig bevetett eszközök hatástalanok voltak: vagy megmaradtak a politikai nyilatkozatok szintjén; vagy pedig annyira durva büntetéssel fenyegettek (a szavazatmegvonással fenyegető hetes cikkely szerinti eljárás), amelyről tudni lehetett, hogy sohasem fogják alkalmazni.

A mostani bírósági ítélet viszont egy olyan eszközt adott az EU-s intézmények kezébe, ami középutat jelent az eddigi lehetőségekhez képest, mert komoly pénzeket lehet elvonni általa a renitens kormányoktól, de nem zárja ki a tagállamot az EU-ból, és nem is annyira bonyolult érvényesíteni, mint a kizárással felérő szavazatmegvonást.

Így is hónapokig tarthat az érvényesítése

Persze azért bonyolult. Ahhoz, hogy szankció legyen az eljárás végén, előbb hónapokig leveleznie kell a Bizottságnak a tagállam kormányával. Utána a tagállamokat tömörítő Tanácsban a kormányok minősített többségének támogatnia kell a szankció kivetését, illetve annak mértékét (mennyi pénzt fagyasszanak be). Ekkor a fenyegetett kormány még kérheti, hogy az ügyét vitassák meg a miniszterelnökök következő csúcstalálkozóján is, amit normális esetben csak negyedévente tartanak.

Ezt leginkább a sok pénzt közösbe adó kormányok akarják

Mivel a végső döntés a Tanácsé, azaz a többi tagállam kormányaié, ezért nem pontosan fogalmaz Orbán Viktor, amikor rendre a "brüsszeli bürokratákat", azaz a Bizottságot támadja az új eszköz kritizálásakor.

Valójában az EU-s költségvetés nettó befizetői, a holland, a svéd, a finn, a dán és az osztrák kormány erőltette leginkább, hogy legyen egy ilyen eszköz, mert őket bosszantotta legjobban, hogy a fejlesztésekre szánt pénzekből a politika közeli emberek gazdagodnak Magyarországon.

Hogy Orbán Viktor illiberális rendszert épít a pénzükből.

Zsarolások sora

Az új eszköz létrehozására Orbán Viktor is rábólintott, még 2020 nyarán, egy különösen hosszúra nyúló brüsszeli csúcson, ahol az RRF-nek nevezett, gigantikus helyreállítási alapról döntöttek, válaszul a járvány okozta recesszióra. Nagyon leegyszerűsítve attól tartottak a tagállamok vezetői, hogy Olaszország csődbe megy, az euró elértéktelenedik, ezért meg kellett nyugtatni a világ befektetőit, hogy lesz elég pénz a csőd elkerülésére.

A nettó befizetők úgy látták, hogy a 2020. nyári kétségbeesés jó alkalom arra, hogy kizsarolják kollégáikból, hogy a Bizottság által már 2018-ban előkészített mechanizmust beletegyék a csomagba. Azt mondták, hogy csak akkor járulnak hozzá az RRF létrehozásához, ha egyben a mechanizmust is életre hívják. Orbán Viktor egy ideig ellenállt, aztán rábólintott.

Orbán utólag azt mondta, hogy átverték. A mechanizmus pontos módjáról ugyanis akkor még nem döntöttek, csak arról, hogy az kifejezetten az EU-s pénzek elköltéséhez kapcsolódik majd - vagyis azt remélte, hogy ha jól lepapírozzák a pályázatokat, ahogy eddig is tették, akkor nem lehet kellemetlensége.

Ám mire a Tanácsot akkor vezető német kormány az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal megállapodott a rendelet szövegében, addigra látszódott, hogy itt közvetetten is lehet érteni a kapcsolódást a pénzek elköltéséhez. Ez nem egy könyvvizsgálatról szóló rendelet lett, hanem az egész rendszert ellenőrző. Például ahol gyenge a korrupció üldözése, ahol gyanúsak a közbeszerzések, ahol a bíróságok vagy ügyészségek politikai kéréseknek tesznek eleget, ott is elő lehet majd venni. Egyébként az eredeti kiindulópont is ilyesmi volt, eleve jogállamisági mechanizmus néven hivatkoztak rá 2020-ban, csak Orbán és lengyel kollégája abban bíztak valamiért - vagy utólag így mesélték -, hogy informális ígéretet kaptak azon a 2020. nyári maratoni tárgyaláson, hogy a paragrafusokat majd addig vizezik, amíg nem lehet komolyan venni őket. És első körben a német elnökség tényleg elég puha tervezettel állt elő.

Hogy a rendelet mégis keményebb lett, mint amit Orbán várt, és amivel a németek nyár végére előálltak, abban a berlini kormány szerint benne volt, hogy 2020 őszén az Európai Parlament azzal kezdett zsarolni, hogy megvétózzák az EU következő költségvetését, és az említett mentőcsomagot is. A zsaroláshoz egyébként csatlakozott az akkori német kormány mindkét pártja is. Emiatt a magyar kormány egy idő utánszínjátéknak vélte az egészet.

A rendeletet elolvasva a magyar és a lengyel kormány átvette az EP zsarolási technikáját. Azt mondták, ha ez így marad, akkor ők vétózzák meg a költségvetést, mentőcsomagostul.

2020. december első két hetében durva vita és diplomáciai nagyüzem kezdődött, aminek a végén a rendeletet elfogadták ugyan, de jegelték, amíg a Bíróság nem dönt róla. Ennek a jegelésnek vetett véget a mostani ítélet.

Hivatalosan soha meg nem erősített pletykák szerint a 2020. decemberi alku egyik sarokpontja volt, hogy a magyar választás előtt nem lehet a mechanizmus alapján szankciót élesíteni. Az ítélet elég későn született meg ahhoz, hogy tényleg ne lehessen már ezt megtenni. A mechanizmust legerősebben támogató Európai Parlament ideges is emiatt, és a képviselők beperelték a Bizottságot, mert szerintük nem kellett volna kivárnia a testületnek a bírósági ítéletet. Szerda délután rögtön napirendre is veszi az EP a szankciók sürgetését.

A magyar és lengyel kormányok fő kifogása a rendelettel szemben az volt, hogy gumijogszabálynak tartják, amit nem lehet egyértelműen értelmezni. Intézmények hatékonyságát, a jogállamiság érvényesülését szerintük nem lehet objektíven mérni, és ebből az következik, hogy a szankciókat politikai alapon lehet kiróni. A Bíróság szerda reggel kihirdetett határozata szerint viszont éppen elég konkrétak a jogállamiságra vonatkozó EU-s szabályok, hogy azokat számon is lehessen kérni az egyes kormányokon.

Végső soron azonban az igaz, hogy politikai döntés is lesz, hogy a Tanács meg akarja-e büntetni komoly pénzek elvonásával a magyar vagy a lengyel kormányt. Amikor a tagállamok küldöttei szavaznak erről, akkor formálisan arról mondanak véleményt, hogy a Bizottság bűnlajstroma meggyőzte-e őket. De végső soron arról is szavaznak majd, hogy tolerálják-e illiberális rendszerek kiépülését.

Ha a szankciók napirendre kerülnek, akkor az is kérdés lesz, hogy ki mitől ijed meg előbb: a tagállamok többsége attól, hogy a magyarok és a lengyelek obstrukcióval, a bírósági ítéletek figyelmen kívül hagyásával megkísérlik szétverni az uniós kereteket; vagy a magyarok és a lengyelek attól, hogy pénz nélkül maradnak.