Csütörtökön tartják a NATO rendkívüli csúcstalálkozóját, egyeztetnek az Ukrajnának nyújtandó támogatásról és a védelmi képességek erősítéséről. A magyar kormány előre jelezte, hogy veszélyesnek tartják az asztalra kerülő javaslatokat, és inkább a tartózkodó, különutas politikáját vinnék tovább. Emiatt már az ukrán miniszterelnök-helyettes is azt vetette a magyar vezetés szemére, hogy „nagyon kicsi a különbség Budapest hivatalos retorikája és a nyíltan oroszbarát álláspont között”.

Közben a választási kampányban szinte mindenkit háborús uszítással vádolnak, aki a többi NATO-tagállamhoz hasonlóan támogatná az ukrán hadsereget. Az elmúlt hetek kormányzati üzenetei alapján nem nehéz elképzelni, mit kapna a fejére az ellenzék vezetője, ha egyenesen az Egyesült Államokból ítélné el Oroszországot egy független állam lerohanása miatt, 56-hoz hasonlítaná a helyzetet, Ukrajna mihamarabbi NATO-csatlakozását követelné, ráadásul emiatt még az orosz diplomáciával is összebalhézna, miközben oroszbarátsággal és oldalazással vádolja a kormányt.

Pedig Orbán Viktor 2008-ban ezeket mind befutotta néhány hét alatt, amikor az oroszok háborút indítottak Grúzia ellen. Az orosz-grúz konfliktus sok szempontból tekinthető az ukrajnai háború előképének. Oroszország akkor is két szakadár köztársaság, Dél-Oszétia és Abházia védelmére hivatkozva támadott 2008 augusztusában. Előbb kiszorította a függetlenedni akaró területekről a grúz csapatokat, majd több grúziai várost is bombázni kezdett. Akkor öt nap alatt győzni tudtak, de a szakadár köztársaságokon kívül nem csatoltak el területeket. A háború mégis nagy felháborodást keltett, mivel Grúzia a nyugati szövetség felé közeledett, sőt a NATO-hoz is csatlakozott volna. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz is gyorsan rárepült a témára, pár nappal a harcok kezdete után Orbán Viktor már keményen bírálta Oroszországot a médiában. Augusztus 14-én a TV2 híradójában már arról beszélt, hogyan lehetne elkerülni egy hasonló háború kirobbanását Ukrajnában: NATO-tagsággal.

link Forrás

„Az agresszornak mindig remek propagandája van, és meg tudja adni az okát annak, hogy miért kellett agresszorként viselkednie. 56-ban is végül ha az oroszokat hallgattuk, kiderült, hogy mi tehetünk arról, hogy arról, hogy ők kénytelenek szétlőni Budapestet és itt állomásozni Magyarországon. Ha most hallgatjuk őket, kiderül, hogy nekik azért kell Grúziában állomásoztatni katonai csapatokat meg szétlőni grúz városokat, mert a grúzok erre kényszerítik őket. Hát az agresszor mindig ilyen, ez az imperializmus.” Akkor úgy látta, a közép-európai és a balti államoknak össze kellene fogniuk, hogy ellensúlyozzák az orosz érdekeket, és segíteniük kellene például Grúziát és Ukrajnát. A készülődő konfliktust pedig így akadályozta volna meg:

„Meggyőződésem, hogy a NATO-csúcson legutóbb rossz döntés született. Ukrajnát is és Grúziát is fel kellett volna venni a NATO tagjainak a sorába. Ezt a döntést előbb-utóbb meg kell hozni. És minél hamarabb hozzuk meg, annál inkább megakadályozzuk, hogy olyasmi történjen a világban, mint most történt.”

Ezután Igor Szavolszkij akkori orosz nagykövet nagyon kiakadt Orbán nyilatkozatára: „Egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral fogadom el, mert ami a külpolitikai kérdéseket illeti, hát ők az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikálnak.” A kormányszóvivő akkor annyit mondott, folytatni kell az Európai Unió és a NATO bővítését.

Pár nappal később egy konferencián Orbán világos és tiszta erkölcsi alapállásról beszélt az orosz agresszióval szemben, és válaszlépéseket követelt. Ezzel pedig még jobban kiborította az orosz nagykövetet, Igor Szavolszkij itt már arról beszélt Tényeknek, hogy „áttételesen Orbán Viktor kezéhez is vér tapad, a honfitársaim vére”, amiért szolidaritást vállalt Miheil Szaakasvili grúz elnökkel. Az akkori kormány annyit mondott, hogy az álláspontját a NATO-val és az EU-val közösen alakítja ki.

link Forrás

Majd Orbán külön levelet írt a grúz, a lengyel , az ukrán és a balti államok vezetőinek, hogy ők is tudják, mennyire elítéli az orosz agressziót. Németh Zsolt akkori nyilatkozatából pedig az is látszik, mennyire tisztában voltak a Fideszben azzal, hogy Oroszország hasonló módon venné el Ukrajnától a Krím-félszigetet és a Donyeck-medencét, ezért felszólították a Gyurcsány-kormányt, hogy „vizsgálja felül a különutas Oroszország-politikáját” és ne akadályozza tovább az EU és a NATO egységes fellépését.

De a Fidesz elnöke akkor sem engedte el a témát, amikor szeptemberben az Egyesült Államokba utazott a republikánusok elnökjelölő gyűlésére. Innen is bejelentkezett a TV2-nél egy interjúra, hogy elmondja: „Az orosz imperializmus újjáéledése az egy olyan ügy, amellyel itt mindenki foglalkozik. A balti államok, ezekhez kapcsolódik Ukrajna, szerintem a csehek is ide sorolhatók, akik egyértelműen és világosan egy NATO-elkötelezettségű politikát visznek.

Ehhez képest van Magyarországon egy magyar kormány, amely leginkább csendben marad, mondanám úgy, hogy oldalaz, amely a legtöbb fontos ügyben úgy tűnik, hogy oroszpárti. Különutas közép-európai országnak tűnünk innen Amerikából nézve.”

link Forrás

Akkor a kormányszóvivő úgy reagált, hogy Orbán Viktor évekkel ezelőtt elveszítette a hitelét az amerikaiak előtt, és ezt próbálja most visszaszerezni. Egyébként Magyarország Grúzia és más külpolitikai ügyben is az Európai Unió álláspontját képviseli.

Az Orbán és Putyin kapcsolatának történetét feltáró cikkében a Direkt36 arra jutott, hogy a Fidesz elnöke nem sokkal ezután változtatta meg a véleményét az oroszokkal kapcsolatban: „Egyrészt úgy érezte, felesleges keménykedni az oroszokkal például Grúzia ügyében, ha nyugati országok közben tovább üzletelnek Moszkvával. Másrészt azt gondolta, hogy az Egyesült Államokból elindult és az egész nyugati pénzügyi rendszert megroppantó 2008-as gazdasági válság teljes geopolitikai átrendeződést fog eredményezni a keleti hatalmak javára.” 2009 novemberében pedig már személyesen találkozott Putyinnal Szentpéterváron, hogy jobban megismerjék egymást, majd a megválasztása után, 2010 novemberében már Moszkvába ment tárgyalni.