A Civil sugárút záróeseményére, a Szabadságmenetre érkezőket beszédek várták a Hősök terén. Az egyik felszólaló Pankotai Lili volt, akitől az október 23-i oktatási tüntetésen elmondott beszéde után határolódott el akkori iskolája, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium. Pankotai körül végül olyan lett a légkör, hogy végül elhagyta a pécsi iskolát, és az AKG diákja lett. Februárban azt mondta, hogy történtek ellenére sem változtatna a nagy port kavaró beszédén, mert a gondolatai és érzései nem változnak meg csak azért, mert ellehetetleníthetik.

A mostani beszéde sem volt éppen visszafogott. A Szózattal kezdett, majd Drága Sintér Sándor megszólítással áttért a hatalomnak szóló üzenetére.

„Nem a tanáraim nem tanítottak hazaszeretetre, Ezeket mind ti vettétek el. Szóval figyelj, miért is hagyjuk hátra bölcsőnk és földünk, mely már nem ápol, csak takar. Eltakar. Majd ha van hangod, és használod is, el is tiporja azt.

Mert ugyebár a szólásszabadság az egy dolog, de a szólás utáni, az már egy másik. Takarja a bűnt, mit felsőbb körök követnek. Takarja az igazságot, és éltetőt tűzként fogja fel a hazugságot. Ahogy a tévék vad, veszett kutyaként harapják szét megsebzett utolsó szálunkat, mely még ide köt. Elszakadt. Nekünk már se bölcsőnk, se sírunk, nem maradt, tudom, te jól meg vagy. Minket kirúgnak, te meg fizetésemelést kapsz”.

És folytatta:

„Rátapintottál, hogy könnyű pénz a magyar. Az vagy ám, hazám. És lehet, hogy megbuktam kémiából, de legalább nem emberségből. És tudod, 3 évig magyar-tesi szakos tanár szerettem volna lenni. Hogy miért nem leszek az, azt ma már mindenki érti. Lehettem volna oktató, nem ily pesti szegénylegény, de nem lettem, mert Pécsen ellehetetlenített a gimi fura ura”.

„Ön, amíg a rendszer értetek él, és nem a népért, nem lát új tanárt a féltekén. Ha örül, Orbán Viktor úr, hogy költünk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj, én egész népemet fogom nem középiskolás fokon, taní- tani. És ahogy Gege mondaná, bocsi, hogy nem feküdtem le nektek, mert amúgy is utálok fölkelni, én betörtem tiszta szívvel, azt mocskos aggyal jöttem ki, mert a szervilizmus ma már népbetegség, és így lettél magzatod miatt magzatod hamvedre”.

A végére pedig egészen felkeményedett a slam:

„De ti, ki hirdetitek megállás nélkül, hogy minket védtek, csak hogy kortárst is idézzek: Miért cseszitek szét az országomat? Miért rúgjátok hasba az ápolót? Miért ültetik szamárpadba a tanárokat? Miért szarjátok szájba az álmodót és a főnökök, kik úgy választanak vezetőket, hogy kimennek a legközelebbi álkereszthez és megnézik, kinek a térde véresebb? Mindenki döntse el maga, ki. mi miatt és kinek térdepel”.

„De ti még a Sátánnak is túl férgek vagytok, mert a Sátán bátran vállalja magát, de ti hívőként letettek hitetlenek. És te miért fosztod ki az országot? Mikor kifosztod az országot, mi ezt ölbe tett kézzel nézzük? Ugye nem gondolod, elvtárs? És te, aki ezt végignézed, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete. Évezredes az ing mit a legtöbb magyar most sem húz fel.

Öltsd hát magadra végre történelmünk mocskát, és valld be végre, hogy nekünk mindig, mindig kellett ez a balsors. Minket mindig tépett. Mert ugyebár csak a húgy- és szarszagban érezzük magunkat igazán otthon, De a legvégén, mikor generációm útlevéllel kezében lassan országunk peremének legszélén, azaz most, tedd fel a kérdést:

Hazádnak, rendületlenül igaz híve voltál-e ó, magyar?"

Itt megnézhető, 3:45-től.