„A lövészárkokban isznak, rengeteget és szemérmetlenül. A parancsnokok is isznak. Iszik a legénység a harcjárművekben, isznak a tüzérek. Ez elég gyakran jár tragikus következményekkel. Ráadásul nem pusztán banális önpusztítással, hanem a pozíciók elvesztésével, a kiszabott feladatok elvégzésének elmulasztásával is. Nem tudom, hogy volt Afganisztánban vagy Szíriában, de Csecsenföldön és a Donbasszban mind a két oldalon előfordultak belső leszámolások is.”

Ezeket a mondatokat nem valami disszidens orosz katona mondta nyugati lapoknak, Vladlen Tatarszkij katonablogger írta le őket 2017-ben. Az az elkötelezetten háborúpárti figura, aki ellen halálos merényletet követtek el 2023. április 2-án Szentpéterváron. Meggyilkolásának pontos okai még nem ismertek, az akció körül rengeteg a homály – a hivatalos verzió szerint az ukrán szakszolgálatok berkeiben tervezték meg a terrorcselekményt, majd Alekszej Navalnij ellenzéki politikus korrupcióellenes csapatának bevonásával hajtották végre; ők vehemensen cáfolnak –, de a férfi „munkásságának” karaktere éppúgy vethet fel kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy kinek állhatott útjában, mint életrajzának számtalan eleme.

Még érdekesebb, hogy a katonablogger élete és munkássága ugyanakkor szemléletesen ábrázolja a „népköztársaságiak”, majd a megszállók karakterét és ideológiáját is.

Dolgoztam bányában, bizniszeltem, bűnöztem, ültem

Vladlen Tatarszkij neve amúgy ismerősen csenghetett a nemzetközi közönség irodalomban jártas részének fülében: az eredetileg Makszim Fominként született és felnőtt blogger napjaink legnépszerűbb orosz írója, Viktor Pelevin – Herczeg Márk kolléga alapos esszéje itt olvasható róla – egyik legmenőbb regényének főhősétől kölcsönözte ezt a nevet. A 90-es évek végén megjelent, a Jelcin-korszak káoszát a maga szertelen és fantáziadús módján megéneklő Generation P főhősét Vavilen Tatarszkijnak hívják, aki keresztnevét Vaszilij Akszjonov- és Vlagyimir Iljics Lenin-hívő apja kreativitásának köszönheti. A Pelevin-rajongó blogger kihagyta a képletből Akszjonovot – lehet, hogy a szovjet disszidens írót kevésbé szerette –, maradt Vlad(imir) Len(in). A Tatarszkijban bónuszként származása is benne van: anyja, Ravilja Ibragimova tatár volt.