Körülbelül hatszáz menekült és hátrányos helyzetű ember gyűlt össze szombat délelőtt a budapesti Árpádházi Szent Erzsébet-templomban, hogy első kézből hallgassa Ferenc pápa szavait, a Rózsák terén pedig több mint ezren várták. Hogy a „szegények és menekültek" alatt pontosan kikkel találkozik Ferenc pápa háromnapos magyarországi vizitje során, arra meglepő módon nem hazai forrásokból, hanem a BBC által derült fény: a lap szerint az eseményen az ukrajnai háborús menekülteken túl afganisztáni, szudáni, iráni, iraki és pakisztáni menedékkérők is jelen voltak. Köztük az az Abouzar Soltani, aki a tízéves fiával másfél évet töltött fogva tartva a röszkei tranzitzónában.

A pápa az ukrajnai menekülők befogadását dedikáltan az egyháznak köszönte meg.Az egyházfő és a magyar kormány között a közelmúltban a fő konfliktust még azt jelentette, hogy a pápa együttérzése a menedékkérők iránt szemben állt a kormány migránsellenességével: miközben Ferenc szíriai menekülteket „vitt haza” magával a leszboszi menekülttáborból, addig Orbán Viktor drótkerítést húzott fel a déli határon, a közmédiának nevezett propagandagépezet pedig fokozódó fenyegetésről és veszélyről, tűzben edzett, felfegyverkezett, mezítlábas »migránsokról« tudósít - sokszor kontextushamisítástól vagy egyenesen hírhamisítástól, a migráció és a terrorizmus összemosásától sem visszariadva. A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” egyébként jelenleg is érvényben van, a kormány legutóbb szeptember 7-éig hosszabbította meg.

Ferenc a beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy soha ne feledjük, az evangélium középpontjában a szegények és a rászorulók állnak, és ez „izgalmas kihívás elé állít bennünket, hogy az általunk vallott hit ne legyen egy életidegen szekta foglya és ne váljon áldozatává egyfajta »lelki egoizmusnak« vagyis egy olyan lelkiségnek, amelyet a saját belső nyugalmam és elégedettségem érdekében alakítok ki”.

A pápa beszédében kitért a tempolomban elhangzott tanúságtételekre. Elsőként a Máriapócson élő roma asszony, Fürtösné Kanalas Brigitta számolt be arról, hogyan segítette őt nehéz helyzetében a görögkatolikus egyház, munkát és otthont biztosítva neki és a gyerekeinek. Róla azt mondta Ferenc: „ez az a tanúságtétel, amely a kötelességünk: együttérzés mindenki, különösen is azok iránt, akiket szegénység, betegség és fájdalom kínoz. Olyan egyházra van szükségünk, amely folyékonyan beszéli a tevékeny szeretet nyelvét, egy olyan egyetemes nyelvet, amelyet mindenki meghall és megért, még a legtávolabb állók is, még azok is, akik nem hisznek”.

A második tanúságtevő az ukrán Oleg Jakovlev és családja volt. A héttagú család, mint az MTI írja, a Budapesttől ezerötszáz kilométerre lévő Dnyipropetrovszkból menekült Magyarországra tavaly májusban. A családfő felidézte: több napig tartó út után érkeztek Magyarországra, ahol szállást és segítséget kaptak. Később a Katolikus Karitász integrációs központjában is szeretettel fogadták őket - mondta, hozzátéve, hogy kézzelfogható anyagi segítséget, utalványokat is kaptak, ami „életmentő volt" a családnak és bátorítást, reményt is adott. Róluk a pápa azt mondta, hogy „az ember még a fájdalomban és a szenvedésben is bátorságra talál a továbblépéshez, ha megkapta a szeretet balzsamát: ez az az erő, amely segít elhinnünk, hogy nincs minden veszve és lehetséges egy más jövő”.