Ahogy az általában lenni szokott, idén is egy latin-amerikai nőt választottak meg a világ legszebbjének. A november 18-án San Salvadorban rendezett Miss Universe-gálán a 23 éves Miss Nicaragua, Sheynnis Palacios nyert. Érdemes megtekinteni az eseményt, ezeken a rendezvényeken mintha megállt volna az idő, és az egész olyan, mintha még mindig a Női Nem Nagy Tisztelője, a Miss Universe-birodalom egykori tulajdonosa, Donald Trump lenne a forgatókönyvíró és főleg a jelmeztervező.

A világon Latin-Amerikán kívül talán csak a Fülöp-szigeteken tulajdonítanak elsöprő jelentőséget ezeknek az anakronisztikus szépségversenyeknek. Jó kérdés, hogy ennek mennyi köze van a közös spanyol gyarmati múlthoz, az viszont világosan látszik, hogy ma mi motiválja ezeket az országokat az ilyen versenyek rendezésére, és női állampolgáraikat az ezeken indulásra.

Nem véletlen, hogy Latin-Amerikán belül is abban a Venezuelában tombol legerősebben a szépségverseny-mánia, amely az utóbbi néhány évtizedben a kontinenshez és saját múltjához képest is a legrosszabbul teljesített. A számtalan kisebb-nagyobb venezuelai szépségverseny egy szebb jövő lehetőségével kecsegteti az ország fiatal nőit (a fiatal férfiak esetében ugyanezt a szerepet a másik nemzeti hobbi, a baseball tölti be). Jó példa erre Palacios is, aki, bár a koldusszegény Nicaraguához képest nem származik rossz környezetből, az egyetemi tanulmányait a családjával együtt árult édességekből finanszírozta.

Szépségversenyt rendezni pedig pont ugyanazért szeretnek ezek az országok, mint amiért Orbán Viktor Magyarországa kétévente vizes világbajnokságot rendez, Nurszultan Nazarbajev kazah nemzetvezető pedig imádott Nobel-díjas vendégekkel parádézni.