Nincs olyan szegedi, aki ne ismerné a Szőke Tiszáról elnevezett hajót. A nyolcvanas-kilencvenes években városképi jelentőségű étteremhajóként, majd diszkóként szolgált a Tisza belvárosi szakaszán. Az ezredfordulón a tápéi kikötőbe vontatták, kis híján tönkrement, néhány éve már a parton várja sorsa jobbra fordulását. (Valójában korábban is volt Szegeden egy Szőke Tisza, ez annak a hajónak az utódja, a Szőke Tisza II.)

A szegeder most arról ír, hogy Kreinbacher József mentheti meg a Szőke Tiszát, a projektre 5 milliárd forintot kap az államtól a Kisfaludy Program keretében. A tervek szerint a hajó másolata Budapestre kerülne, rendezvényhajóként működne, a Habsburg Birodalom fénykorát szimbolizálná. A Szőke Tisza ugyanis IV. Károlyként látta meg a napvilágot 1916-17-ben, bár ekkor már jócskán túl voltunk a Monarchia fénykorán. A Habsburg Birodalom összeomlása után volt Sas, Szent Imre, Felszabadulás is. A Szőke Tisza 1976 és 1978 között már volt állóhajó Budapesten.

Hogy mi lenne a Tápén veszteglő ronccsal, azt nem tudni.

Kreinbacher neve elsősorban onnan lehet ismerős, hogy építési nagyvállalkozó, csarnokokat, ipari parkokat, acélszerkezeteket épít, többek között az új Puskás Arénán is dolgozott. Emellett borászatáról, különösen pezsgőjéről ismert, de újabban turistacsalogató vállalkozásokba is beszállt, például a Dorottya utcai panoptikumba, amihez megszerezték a londoni Madame Tussauds márkanév helyi használatának jogát is. És ő volt az, aki meg szeretné valósítani a Gellért-hegyre felkúszó siklót.