• Orbán Viktor Brüsszel elfoglalását tette meg az EP-választás tétjének.
• A cél, ha nem is teljes mértékben, de segítséggel akár teljesíthetőnek is tűnt.
• Azonban ehhez szükség lett volna egy szélsőjobboldali áttörésre, ami elmaradt.
• A centrista koalíció alkuját Giorgia Meloni sem tudta blokkolni.
• Így Magyarország kiplakátolt ellenségét, Ursula von der Leyent jelölték az Európai Bizottság élére.

Az európai parlamenti választás előtt a szélsőjobboldal előretörése tartotta lázban Európát. Nem volt ez új jelenség, már a 2019-es választás előtt is sokan attól tartottak, hogy a populista erők kiszorítják a centrista pártokat a hatalomból. Nem így történt. Azóta azonban eltelt öt év, a világ pedig nagyot fordult.

Európának először a koronavírus-járvánnyal, majd az orosz-ukrán háborúval és az energiaválsággal kellett megküzdenie. A konstans válsághelyzetből pedig a jobboldali populista pártok profitáltak.

A jelenség európai előfutára, Orbán Viktor azt vehette észre, hogy a potenciális szövetségeseinek gondolt erők Európa-szerte előretörnek. Giorgia Meloni posztfasiszta gyökerű pártja az olasz választást nyerte meg, a szélsőjobboldali Geert Wilders Hollandiában győzött, és a nacionalista Robert Fico is visszatért a szlovák kormány élére.

Eközben szárnyalt a közvéleménykutatásokon a német AfD, az osztrák Szabadságpárt és a Marine Le Pen-féle francia szélsőjobboldal is. A mintából egyedül Lengyelország lógott ki, ahol a Brüsszelből hazatérő centrista, Donald Tusk leváltotta az ultrakonzervatív PiS-t. A júniusi EP-választáson lényegesen valószínűbbnek tűnt a szélsőjobboldal előretörése, mint 2019-ben.

Elmaradt áttörés