„Annyi kihívás éri a modern korban a férfiak világát, a férfias erények nincsenek megbecsülve, a fizikum, a családért való felelősség, a gondoskodáshoz szükséges lelki és fizikai erő tisztelete szinte eltűnt a világból.” (Orbán Viktor, 2021)
Még 2017-ben gyűjtöttük össze, hogy Orbán Viktor milyen legendákat terjeszt(et)ett arról, micsoda férfias ipse, pasis fószer, macsós ürge:
Aztán ahogy egyre jobban kiépült a – nem csak nevében maffianisztikus – Nemzeti Együttműködés Rendszere, úgy lett Orbán alfahímimidzse is egyre acélosabb (ld. сталин): 2020-ban összefoglaltuk, hogy az utcai harcos, aki kovászos uborkát visz a kormányülésre, már a Kossuth Rádióban is arról magyaráz a kérdező nőnek, hogy péntek reggel magabiztosabb, fickósabb, macsósabb.
A nemzet verőembere már 2011-ben is úgy fogalmazott, hogy: „Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón legyintést.” A 2013-as árvízi roadshow-ján pedig egy őrnagy tisztelegve jelentette a miniszterelnöknek, hogy vacsoráznak, ami nonszensz.
Mostanra viszont végképp nincs megállás: ha kell, ha nem, Orbán Viktor férfiassága az identitása sarokkövévé vált, ami jól megkülönbözteti az erőtlen, béna, teszetosza, tutyimutyi, nyámnyila, anyámasszony katonája, tápszeres, lúdtalpas, ötdioptriás, kígyóvállú, gerincferdüléses, kétbalkezes, béna, bamba, ügyefogyott, suta, satnya, nyomi, libsi ellenzéktől.
Egy éve a Tranzit fesztiválon Bohár Dániel kérdésére, hogy mi változott 11 év alatt, ha már a kétharmad nem, áll-e még mindig, mint a cövek, Orbán azt válaszolta: „Nem csak hogy áll a cövek, de a végét se látni.”
A Parlament által föltarisznyázott miniszterelnök komoly és férfias tárgyalásokra jár, újra disznót vág, traktort vezet, húsvétkor ládaszám veszi a húsokat, ostorral csapkod, és szerinte a pálinka az alapvető élelmiszerek közé tartozik.
A muszklimanus emellett Schwarzeneggert idézve harcol terminátorként, az infláció elleni gazdaságpolitikai lépésekről is jellemzően pankrációra utaló kifejezésekkel számol be, és sorra fogadja a várban a bokszbajnokokat. A párttársainak a megfogalmazása szerint nemcsak elindulniuk, hanem harcolniuk, verekedniük is kell.
Orbán Viktornak köszönhetően mára a nindzsakormányban, a szupercsapatban egy nő sincsen, ezzel világviszonylatban Jemen, Tuvalu, Pápua Új-Guinea, Vanuatu, Szaúd-Arábia és Afganisztán mellé kerültünk. A csávó, aki egész nap keccsöl, egyébként már akkora bro, hogy a keleti autokraták között már nem is barátai, hanem testvérei vannak.
Nem véletlenül hozza ennyire karakteresen a férfiembert, két hete – a lelátói interjú kedvéért a kánikula idején lezárt uszodában – a Nemzeti Sportnak is arról beszélt, hogy támadás alatt van a nemi identitásunk, nem is érti, mi az, hogy az ember „nem bináris lény”, ő még úgy nőtt fel, hogy a nő nő, a férfi meg férfi.
(Ennek az egyszerű és nagyszerű binaritásnak némileg ellentmond, amikor Orbán arról beszél, hogy az olimpián női ökölvívásban „a mi lányunknak, Hámori Lucának” egy „férfiszerű ellenféllel” – vagyis az algériai, interszexuális Iman Heliffel – kellett verekednie.)
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!