Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter júniusi kinevezése óta elhangzott megszólalásai nem bővelkedtek a kultúrpolitikára vonatkozó konkrétumokban – mármint azon túl, hogy fasza dolog magyarnak lenni, a nyugati kultúra pedig hanyatlik.

Eddig nagyjából ilyen idézetek mentén lehet találgatni a miniszter kulturális elképzeléseit:

• „A világ legjobb dolga magyarnak lenni, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és ha ezt bárki kritizálja, vagy bárki el akarja venni tőlünk, azt nem hagyhatjuk.”
• „A kultúra identitásunkat, nemzetünket, magyarságunkat adja. Ez a múltunk, amire erősen támaszkodhatunk.”
• „Amikor az Egy vérből valók vagyunk dallamát halljuk, akkor megértjük magyarságunk lényegét, megértjük azt, hogy nekünk egy nemzetért van felelősségünk.”

Hankót mindeddig, ha kultúráról kérdezték, válaszában a témát éppencsak érintette, hogy aztán a család intézményéről beszélhessen, identitásképző értékek öröklődéséről, amelyek valahogy a kultúrában képződnek újra. Ezen fontosnak tartott, a magyarságot hordozó értékekről azonban nem árult el semmit.

Ez részben talán azért is van, mert a gyógyszerész végzettségű, korábban a felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttképzésért felelős államtitkár júliusi kinevezése óta leginkább az innovációról, a felsőoktatás további piacosításáról, a szakképzések népszerűsítéséről és a családtámogatásokról kommunikál.

A kapus

A politikai szezon kezdetével azonban több olyan interjút is adott, amelyben hajlandó volt hosszabb mondatokat szentelni a kultúra kérdésének is.