„A magyar kormány erős jogi garanciák mellett kötött szerződést Paks II. megvalósítására. Kulcsrakész, fix áras szerződést kötöttünk a fővállalkozóval, mindezt úgy, hogy közben a beruházás magyar állami tulajdonban marad. A fix áras szerződés révén a 12,5 milliárd eurós beruházási érték nem emelkedhet, attól eltérni nem lehet”

– ez a hatodik érv a Paks II. mellett, amit a projekt honlapján szerepeltetnek.

A betonbiztos, jogi garanciákkal védett kulcsrakész, fix áras, 12,5 milliárd eurós megállapodás azonban jövőre drasztikusan változhat a kormány a napokban parlament elé benyújtott törvénymódosító javaslata révén. Amennyiben ezt elfogadja a parlament – és efelől nem is lehet kétség a Fidesz-KDNP kétharmados többsége miatt –, akkor megteremti a lehetőségét annak, hogy az elmúlt tíz évben bekövetkezett változtatásokat érvényesítsék a szerződésben. Magyarul, emelkedjen a kivitelezési ár.

A törvényjavaslatban a kormány rögzíti: fontosabb maga a beruházás, mint az, hogy mennyibe kerül. A szerződés létrejöttének napjától számított tíz év letelte után a javaslat szerint a magyar kormány felhatalmazás esetén a beruházás megrendelője (a Paks II. Zrt.), az orosz fővállalkozó Roszatommal egyeztetve az eredeti fővállalkozási szerződés tartalmától függetlenül növelheti a kivitelezési árat, vagy megváltoztathat egyéb paramétereket.

„Az elmúlt évek nemzetközi eseményei – így többek között a COVID-19 világjárvány és az orosz-ukrán katonai konfliktus – jelentős gazdasági hatásokat gyakoroltak egész Európában. Ezek, valamint az inflációs körülmények és a háborús szankciós intézkedések bevezetése, jelentősen hátrányos gazdasági körülményeket okoztak és kedvezőtlenül befolyásolták az időtényezőket a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházás kivitelezésében” – olvasható a javaslat indoklásában.

A drágulás lehetőségére nagyon burkoltan és finoman utalt Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. vezérigazgatója is még tavasszal a Portfolionak adott interjúban: „Ez a 12,5 milliárd eurós összeg továbbra is érvényben van. Ha a nyugat-európai atomerőmű építkezésekre nézek, akkor a tervezett költségeket még soha, sehol nem tudták tartani, ezért felelőtlenség lenne most többet mondanom. (...) A legtöbb erőmű építkezés ilyen kulcsrakész szerződésben valósul meg, ennek ellenére folyamatosan drágulnak. Azt gondolom, hogy Magyarország számára a legelőnyösebb az, hogy ha a kulcsrakész felelősség továbbra is kulcsrakész felelősség marad. (...) Ami a szerződéses árat illeti, én a Paks II. esetében nem kapkodnék, nem spekulálnék erre, hiszen egy folyamatosan – hol számunkra kedvezően, hol kedvezőtlenül - változó gazdasági környezetben van egy érvényes, fix áras szerződésünk és egy világos feltételrendszerünk”.

A paksi bővítés szerződése 2015. március 27-én lépett hatályba, tehát 2025. március 27-e után bármikor belenyúlhatnak a szerződésbe, amelyet már eddig is többször módosítottak. Talán ezek közül is az egyik legfontosabb módosítás a projekt finanszírozását érintette 2021 nyarán, ennek értelmében, mivel csúszásban van a projekt, a magyar kormány ráér később elkezdeni a tőke törlesztését. Eredetileg ezt 2026-ban kellett volna elkezdeni, a módosítás értelmében viszont elég lesz 2031-ben, de változatlanul 2046-ig vissza kell mindent fizetni, vagyis kevesebb idő lesz a törlesztésre.

Ha pedig jövőre megemelik a beruházás árát, akkor még az eddigieknél is nagyobb terhet jelenthet a törlesztés a magyar államnak, hiszen már az elmúlt tíz év inflációja is jelentős költségnövekedést okozna. Emellett a romló forint már önmagában is drágítja a projekt értékét.

A szerződés hatályba lépésének napján, tehát 2015. március 27-én egy euró még csak 300,54 forintba került, a cikk írásakor pedig már 411 forint.

Vagyis az akkor megkötött 12,5 milliárd eurós szerződés akkori árfolyamon 3756 milliárd forintot tett ki, ez jelenértéken 5125 milliárd forint. A forint leértékelődése tehát már automatikusan is jelentősen, 36 százalékkal drágítja a projektet.