Miután Donald Trump, JD Vance, Hegseth hadügyminiszter és társaik egy éve ott alázzák Európát, ahol érik, folytatnak ellene vámháborút, fenyegetnek európai országokhoz tartozó területek elfoglalásával, ostorozzák az általuk gyűlölt nemzetközi együttműködéseket és tolják az EU gyengítésén dolgozó pártokat a Fidesztől az AfD-ig, Trump most az európai országok segítségét kéri, szokás szerint erőből

- és megdöbbenve konstatálja, hogy azt nem igazán akarják megadni neki.

Azt, hogy az európai vezetők Kelet-Ázsiához hasonlóan nem szeretnének részt venni az amerikai-izraeli erők Irán elleni, homályos célú és legalább annyira bizonytalan kimenetelű háborújában, az amerikai elnök mély csalódással vette tudomásul - miután fenyegetőzve közölte, hogy „nagyon rossz lenne a NATO jövője szempontjából”, ha az európai országok nem csatlakoznának a Hormuzi-szoros megnyitására irányuló erőfeszítésekhez.

Európa a nyomásgyakorlás ellenére elutasította idáig az amerikai kérést. Friedrich Merz német kancellár arról beszélt, hogy „a NATO egy védelmi szövetség, nem pedig intervencionista - és pontosan ezért nincs itt helye a NATO-nak.” Az ő védelmi minisztere, Boris Pistorius ezt azzal egészítette ki:

„Ez nem a mi háborúnk, nem mi kezdtük”.

A franciák sem sokkal nyitottabbak az ötletre: bár Macron elnök diplomatikusan azt mondja, hogy vizsgálják a szoros biztosításában való részvétel lehetőségeit, korábbi szavaiból kiderült, hogy ezt alapvetően ő is csak a háború utáni időszakban tartja elképzelhetőnek. Trump náluk is jobban zokon vette a hagyományosan a legközelebbi szövetségesének számító britek rezignáltságát: London „nem fog belekeveredni a szélesebb körű háborúba” - szögezte le Keir Starmer miniszterelnök. Kaja Kallas és az EU-s vezetők azzal próbáltak kibújni az amerikai szorításból, hogy hadihajók helyett a Vörös-tengeri uniós védelmi misszió kiterjesztését ajánlják fel a Perzsa-öbölre - de az európai külügyminiszterek hétfőn ezt is elutasították.

Az amerikai elnök saját állítása szerint már legalább hat országot kért meg Nagy-Britanniától, Francia- és Németországtól Japánig, Dél-Koreáig, de még a hidegháborús főellenség Kínáig is, hogy küldjenek hadihajókat és aknamentesítőket a Közel-Keletre, és segítsenek az amerikai erőknek újra megnyitni a Hormuzi-szorost.

Elszorítani az ütőeret

A Perzsa-öböl nem egész negyven kilométer széles kijáratát Irán az izraeli és amerikai támadásokra válaszul zárta le, amivel azon nyomban megbénította a világ energiakereskedelmének az ötödét. A nyersolajnak és az LNG-nek egyaránt nagyjából a húsz százaléka ezzel nem tud kijutni a világpiacra. Ez idáig 40 százalékkal lőtte ki az olaj árát, és a piac rendkívül ideges, minden megszólalás nagyot lendít az árakon, felfelé és lefelé egyaránt.

Ha a helyzet tartósan így marad, magyarul, ha a háborúnak és a blokádnak nem vetnek nagyon gyorsan véget, az nemcsak az öbölállamokra jár katasztrofális hatással, de az egész világgazdaságra - olyan recesszióval, amibe sokan fognak belebukni kisemberektől a vezetőkig.