A történelmi folytonosság, az elődeink tisztelete, a hagyományőrzés stb. fontos egy társadalom életében, de az nem mindegy, hogy egy igazi rendszerváltás után milyen bevett gyakorlatok folytatódnak.
Az új kormány legfőbb vállalt céljai között van az Orbán-rendszer legnagyobb bűnözőinek elszámoltatása, de az is, hogy megtegyen olyasmiket is, amiket az 1990-es rendszerváltás után elmulasztottak, mint például az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát.
És szimbolikus lépések is várhatók, sőt már történtek is ilyenek, mint például az EU-s zászló visszahelyezése az Országházra. A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata sincs kint már mindenhol, de a Tisza-kormány többek között azt is megígérte, hogy a 2022-ben bevezetett vármegyerendszert is visszacsinálja, és ismét megyék lesznek. A 12 éve felállított, a botrány miatt át sem adott megszállási emlékmű mellett talán a szovjet felszabadítási emlékműhöz is hozzányúlhat végre az új kormány. (A gyilkosok emlékművéről nem is beszélve.)
Ezekről nyilván egyeztetni fognak, átgondolják, mire van igény, szükség, pénz, és ezek után születhet döntés valamikor. De egy ponton közbe fog szólni a rendszerváltás sürgetése.
Ahogy megyünk előre az időben, úgy normalizálódnak rossz gyakorlatok, amiket a Tisza-kormány pusztán a törvényi keretek miatt is kénytelen lesz folytatni. Erre kiváló példa a Kossuth-díj, ami elvileg a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Orbán Viktor egy otrombán hazug és az ocsmányságig ronda szoborcsoportot rakatott Budapest leges-legközepére. Az arcát viszont már nem adta hozzá, inkább a hazánkban nagy hagyományokra visszatekintő sunyulást választotta.
Ma ér véget az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás, nagyképes galériával tekintünk vissza a diadalmas húsz napra. Csak képek, de milyen képek a normalitásról!
Mindent összeadva több százezer eurónyi kölcsönöket vett fel a 2000-es évek elején még Erdélyben a mai magyar kulturális közpénzosztás egyik megkerülhetetlen szereplője. Orbán János Dénes meg nem fizetett adósságai egy részéből bírósági ügy lett. Pénzbírság, álmodozás, spenót tükörtojással, Bulgakov és Fekete Pákó.
18 éve az akkor kormánykritikus humorista lábai előtt hevert a fél ország, ma viszont azt kapja az általa kedvelt Orbán Viktor legfőbb szócsövétől, hogy „aljas szarember”. Pedig ez nem volt szükségszerű.
A magyar és a székely zászló mellé.
Az önkormányzat szerint „a kérdésről való társadalmi párbeszéd nem lezárható pusztán jogi eszközökkel”.
Ez már nem 2005, tegyük félre a régi sérelmeket: ha a művészetért nem is, a közjó érdekében igenis érdemes kiszedni a NER-ből annyi pénzt, amennyit legálisan és emberileg lehetséges. Jelenleg csak rosszabb dolog történhet az állami pénzzel annál, hogy behúzzuk.
Vármegyék? Minisztériumok költöztetése? Az apa férfi? Német megszállás emlékműve? Az olvasó kiadhatja magából a feszültséget!
A Nemzeti Filmintézet pedig már nem vállal hosszútávú pénzügyi kötelezettségeket..
Tizenegyedik alkalommal is módosította az Alaptörvényt a fideszes kétharmad.
A 100 éves Kurtág Györgyöt ünnepi rendezvénysorozat köszönti. Iparkodunk gyorsan leróni a tiszteletköröket, hogy aztán közelebb lépjünk az egyik legnagyobb élő magyar művész zenéjéhez és személyes drámájához.
A német megszállási emlékmű sutyiban való felállítására és az ellenemlékmű 10 éves évfordulójára emlékeztek, miközben a sarkon Orbán és Rogán ebédeltek.
Az egy hónapja hosszú és súlyos betegség után meghalt, világhírű filmrendezőt több százan búcsúztatták a Fiumei úti sírkertben, ahova a főpolgármester végül elvitte „azt a kurva plecsnit” Budapest díszpolgárának.
A Miniszterelnökségen kérdezhetnek az újságírók.
Az önkormányzat szerint erőszak történt, de az esetről történt videón ennek nem sok nyomát látni.