Pedig az ő nyilatkozatai is egyre sokszínűbbek.

A közmédia előtúrta és kiforgatta, Orbán meg saját magára csapott le vele.

Sőt, ugye még az a védekezés is elhangzott, hogy Halász János nem áll jogviszonyban a Fidesszel, mert ő csak frakciószóvivő.

A régi Áder János még azt akarta, hogy csak négyötöddel lehessen módosítani. Amikor a Fidesznek lett kétharmada, ez már nem volt olyan fontos.

Aminek akkor ki volt az elnöke? Természetesen a mostani főnöke, Rogán Antal.

De ez a legkisebb zavart sem okozza a több milliárd adóforintból épített virtuális valóságban.

Még abban az évben, hogy egy kemény vizsgálat után befogadtunk 7-8 menekültet, jól meg lettek fenyegetve, és Orbán szerint nagyon helyes, hogy a falubeliek „határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda tehát úgy akarja elkerülni, hogy sérelemdíjat kelljen fizetnie a Helsinki Bizottságnak, hogy inkább bevallja, a nemzeti konzultációban a saját véleményükről kérik ki az emberek véleményét.

Az újságírókat a Parlamentből előszeretettel kitiltogató házelnök a szovjet diktatúraexportról szóló konferencia fővédnökeként inkább a pokoli nyílt társadalmat szapulta. Szerinte valakik meg akarják szüntetni az emberek identitását.

A Jobbik frakcióvezetője bele akart rúgni a „polkorrekt médiába”, hogy az „kifehérítette a cigánybűnözőt”, miközben a lapok csak a rendőrség körözési fotóját tették ki, sőt még a jobbikos Alfahír is ugyanígy járt el.

Zavar az erőtérben a 15 millió magyar országában.

Orbán is ott van az EU-csúcson, amin a migrációs témákat már meg is beszélték. De a tanácsi következtetésekben nyoma sincs az ún. Soros-tervnek. Miről beszél a kormány?

Bocsánatot kértek miatta, de nem ez az első eset, hogy etnikailag félreérthető reklámmal álltak elő.

A felújított táblán nem sikerült eltalálni az aradi vértanúk kivégzésének dátumát, pedig az eredeti táblán minden jól szerepelt.