A sorozat a 2014-es párizsi fotóhónapra készült, és eddig csak három alkalommal volt látható.
Apró bronz boroshordók és kukoricacsövek nőttek ki a kőbányai sétányból.
A köztiszteletben álló Georges Keller műkereskedő kapcsolatban állt egy francia kollégájával, aki a náci megszállás idején németekkel kereskedett, így lehet, hogy elrabolt festményekről van szó.
Mert Roxfortban nem volt vécé a XVIII. századig. A szerző olyan messzire ment az univerzuma részletes kidolgozásában, ahová csak befogott orral lehet követni.
De a németek szerint már nem lehet reklamálni.
Végre egy magyar filmvígjáték, amin egy csomószor lehet hangosan röhögni. Ja és ennél jobbat senki sem csinált eddig a kommunizmus végéről és a Kacsamesék megszakításával véget érő korai kilecvenes évekről sem.
A helyszín a Leake Street Arches, London legnagyobb legálisan graffitizhető területe.
Visszataszító ruhátlan testekről, csúnya emberekről szóltak a hozzászólások a Bacon és Freud-kiállításról született híres Facebook-posztban. Annál nagyobb meglepetés volt, ami ezután várt a múzeumban.
G mint géniusz.
A tömeg azt énekelte, hogy "Térdelj le Schmuckika most / Végül te tutira szopsz", ő meg csak integetett mosolyogva. A jó politikus nem sértődik meg semmin!
Pont olyan, mint amire számítanál. De kell-e több?
Volt pénz, elszántság és rengeteg idő, a kormány szokatlan módon mégsem jutott semmire, a háború centenáriuma pedig időközben elmúlt. Vagy mégsem?
A kortárs táncot nem lehet csak úgy kicsinálni.
Erről írnak a legismertebb tánckritikusok.
Csákvári Péter még mindig vicces és véres.