Miért vonta vissza lényegében a kormány egy hétvége alatt a magyar művészeti élet finanszírozásának radikális, egyes elemeiben sztálinista hangulatú reformját, amivel a Demeter-Vidnyánszky-Kásler trió járt volna a legjobban?
Érdemes szóról szóra, mondatról mondatra végigélvezni!
Pohrisch Gottfried húsos alsóajka előre szökött. Valami sátánian diadalmas vigyorgás terpeszkedett duzzadt arcán.
Méltó az elismerésre Peter Handke, aki a népirtással vádolt Milosevic és társai hangos szószólója? A válasz nem olyan egyértelmű.
Svábokat a németes nevük miatt a kitelepítések óta nem nagyon gúnyoltak Magyarországon.
Jó nagy spéttel, úgy két hete, a köznevelési törvény módosításainak megszavazásakor kezdtem el kapisgálni, hogy nekem személyesen igazából mi a fő bajom az Orbán-rendszerrel.
Igazából még nem foglalták törvénybe a buzulást, csak azoknak, akik Google Translate-tel fordítanak.
Fidesz-sajtóosztály 2.
Nem is az a legviccesebb, hogy demokratikus ellenzék és Göncz Árpád nem léteztek, hanem az, hogy a történelemhamisító mamelukok milyen hamar elbutulnak.
Az ilyen hajóbalesetek hál' istennek baromi ritkák, de a száz méter feletti monstrumok a békés hétköznapokon is a folyó rémei.
A magyar baloldal gonosz varázslója a Népszavában mondta ki az Igét vasárnap reggel hétkor, ami órákon belül tönkretette a szocialista pártot.
A Kőér utcánál két plakát közül csak azt tüntették el, amelyiket látni lehet Manfred Weber reptéri úton érkező autókonvojából. A másikon maradt a junckerezés. Itt mindenki hülyének néz mindekit.
- Mi az isten csinál, maga barom?! - Begyújtok gázolajjal, mert vizes a fa!
A beteg gyerekük mellett alvó anyáknak tábori ágyakat vásároló férfi sztorija végképp bebizonyította, miért megy lassan a reform: a kormány és a kórházak sajnos magasról tesznek a betegekre.
Nekem most lett elegem. Elég a nevetséges marketinghazugságokból! Vagy mégsem? Publicisztika!