Elképesztő teljesítmény, de sikerült nézhető folytatást készíteni egy olyan sorozatnak, amit földbe tudtak döngölni két vállalhatatlan filmmel. Mert az És egyszer csak... végre nem egy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Illetve pont, hogy az.
Azt a középiskolai diákot pedig, aki megvette a férfitől a sorozatot, életfogytiglani börtönre ítélték.
A tíz részes fikciós sorozatot az RTL készíti.
Még idén bemutatják a második évadot.
A netflixes The Chair legalább arra jó volt, hogy kiderült, Sandra Oh-nak érdemes még több komikus és kevesebb drámai szerepet adni.
A Netflix elkészítette a kóser Kardashianokról szóló realityt, aminek ugyanaz a hibája, ami az előnye is: a csomagolás.
Az HBO-n futó, Eufória című sorozat egyik epizódjáért.
Eddig arról volt szó, hogy itthon csak jóval később láthatjuk a nagy reuniont.
A lengyel Sexify című sorozatban három egyetemista lány próbál létrehozni egy appot, amivel forradalmasítanák a szexet.
A Circle úgy mutatja be a jelenlegi nyomorunkat, hogy közben mégis ki tud szakítani a valóságból azzal, hogy a világ legtökéletesebb, saját bevallása szerint is buta reality-szereplőjének drukkolunk.
A Worn Stories (Ruhákba szőtt történeteink) című netflixes sorozat szembemegy minden átalakítóműsorral, miközben megmutatja, hogy a ruhák a divaton és a praktikumon túl sokkal többet is jelenthetnek.
Dylan Farrow évtizedek óta állítja, hogy a rendező gyerekkorában molesztálta, de vádemelésig sosem jutott az ügy. Az Allen v. Farrow minisorozat újra nekifut a történetnek, de úgy tűnik, elég egyoldalúan.
„Kiszámítja, hogy meleg vagy, megöl, de senki mást? És a biszexek?” 1981, London, buli, szex, AIDS, szégyen, halál. És tagadás a halálon túl is. It's a sin.
Azt mondták, ez természetes, mert része az életüknek. 2001. után viszont a szeptember 11-ei terrortámadásokat úgy hagyták ki, mintha meg sem történt volna.
Az első négy hét alatt húszmillióval több ember nézte meg, mint a Queen's Gambitet.