Kirúgatnák a 444 újságíróját, mert olyat írt Gyurcsányról, ami nem tetszik nekik. Úgy tűnik, a párt körül tényleg levonták a tanulságokat a választások után.

A síkideg Gyurcsány kikéri magának, hogy mára világos, az ország túlnyomó többsége szerint elég volt belőle. A dühös kispapot parodizáló zseniális bohóc tövig nyomja a gázt, ami a csövön kifér.

Karácsony Gergely azt mondja, a szocialisták pénze nélkül nem tudott volna indulni a választáson. Közben egy rakás kerületi polgármester tudatosan szakított az MSZP-vel, kétfrontos küzdelemre kényszerültek, és így is fölényesen tudtak győzni.

Nem kiábrándult fideszesek, hanem kiábrándult ellenzékiek tömege szavazott a választáson. Akik annyira kiábrándultak, hogy már csak ez a kiábrándultság számít nekik, amikor pártot választanak.

Nincs más a magyar belpolitikában, akit annyiszor vertek volna meg, mint Gyurcsány Ferencet. Nemrég még másfél millió szavazóra számított a DK elnöke, most 360 ezerrel kellett beérnie. Nagypártból lett kispártból még soha nem lett újra nagypárt, szép kihívás előtt állnak a szociáldemokrata hazafiak.

Szentkirályi Alexandra leszedése túlmutat azon az kérdésen, ki lesz Budapest főpolgármestere a következő 5 évben.

„Lépésről lépésre” és „árad a Tisza”. A két jelmondat közötti ellentét rámutat a Magyar Péter-jelenség anomáliáira: a szisztematikus munka általi lebontás és az áradásszerű elsöprés ígérete egészen különböző dolgok. Most úgy tűnik, hogy elegen akarják. De mi történik azután, hogy pozíciókhoz jut?

Az unokád, a gyermeked halálos veszélyben forog. De még megúszhatja, tudunk segíteni, nem kerül sokba. Nem kérünk semmi mást, csak a szavazatodat. Azt muszáj, anélkül tömegsírban végzi szegény.

A hekkerbotrány bizonyos szempontból a legsúlyosabb dolog, ami Magyarországon a rendszerváltás után történt. De az Orbán-rezsimnek ez a húzása szépen illeszkedik a nyugati szövetségi rendszereket évek óta módszeresen bomlasztó politikájába.

Látványosan megmutatkozott ezen a hétvégén a NER két arca: az elit magángépeken ugrott ki Nyugat-Európába topfutballt nézni, miközben az elkötelezett Fidesz-szavazók az utcán békemeneteltek.

14 évvel a legutóbbi rendszerváltás után a posztfasizmus a természet részévé vált, és aki boldogulni akar, az nem mehet szembe az időjárás istenével. De nem érdemes azt várni, hogy Magyar Péter olyan legyen, mint Orbán, vagy hogy Vitézy Dávid meg tudjon egyezni az uralkodóval.

A magyar kormány a nevünkben Ukrajna, Hegyi-Karabah, Gáza után Srebrenica ügyében is szembemegy az alapvető emberséggel és civilizációs normával. Már a népirtás sem számít tabunak. Ez nem csupán Orbán Viktor felelőssége, hanem mindannyiunké.

Három ellenzéki főnök pályázik EP-tagságra. 2022-ben a pártjaik elsöprő vereséget szenvedtek, most mégis újra eltávozást kérnek a rendszerváltást álmodó választótól. Sok mindent érthetővé tesz ez Magyarország sorsáról.

A Fidesz, de főleg Orbán kampánya teljesen beszűkült a háború-béke tematikára, és az elmúlt napokban az is világossá vált, hogy a választásokat felhatalmazásnak tekintik majd, hogy folytassák az orosz háborús érdekeknek megfelelő, "békepárti" politikát, akárhogy is akadékoskodik az EU, a NATO, vagy bármelyik kormány.

A Fidesz nem egyszerűen a költségvetés állapotáról hazudott, mint 2006-ban az MSZP. Magyarország biztonságát érintő kérdésben nem mondtak igazat. A külügyminiszter fenyegető reakciója lényegében ennek a beismerése. ‌