Orosz tisztviselők, közéleti szereplők, újságírók két éve megállás nélkül vizionálnak pusztítóbbnál pusztítóbb atomcsapásokat olyan, a nyugati szövetséghez tartozó városok ellen, mint Párizs, Garmisch-Partenkirchen, Bukarest, München vagy Marseille. Mindez az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás elrettentésére irányuló stratégia része.

David Petraeus nyugalmazott tábornok szerint Putyin "kétségbeesett", ami persze nem csoda, mert szerinte a fronthelyzeten már biztosan nem tud fordítani.

Félreérthetetlenül közölni fogják Moszkvával, mire számíthatnak, ha valóban bevetnek nukleáris fegyvereket.

Szerinte nem szabad engedni az orosz fenyegetőzésnek.

Hagyjuk a szokásos hirosimás hasonlatokat, a valaha felrobbantott legnagyobb atombomba, a legendás Cár-bomba is csak 58 megatonnás volt.

Elméletben erre joga van az Egyesült Államok elnökének. De a stratégiai csapásmérő erők volt parancsnoka szerint a katonáknak jogukban áll megtagadni a parancsot, ha azt indokolatlannak vagy törvénytelennek találják.

Sőt, ha netán egyszer képesek lesznek összetákolni egy tengeralattjárót, amelyik át tudja szelni a Csendes-óceánt, az amerikai partvidék is nagyobb veszélyben lesz.

43 tévéadón és 70 napilapban közölnek hasznos tanácsokat atomcsapás esetére. Fejeket behúzni, ablakoktól távol maradni!

Minden épkézláb repteret megsemmisítettek volna. Célpont volt Tököl, Veszprém, Debrecen és Székesfehérvár is.

Egy közös dél-koreai és amerikai hadgyakorlattal van problémájuk.

Egy héten belül két interkontinentális rakétát is kilőttek. Közben a nemzetközi helyzet meg fokozódik.

1962. október 28-án, a kubai rakétaválság közepette az amerikai légierő okinavai nukleáris rakétabázisa éles támadási parancsot kapott. Csak egy parancsnok lélekjelenlétén múlt, hogy nem tört ki az atomháború.

Ráadásul a szinte felderíthetetlen Csin-osztályú tengeralattjáróit szereli fel taktikai csapásmérő fegyverekkel.