Miszerint a magyar hatóságok sokszor nem segítenek a menekülteken, és egyes esetekben bántalmazzák is őket.

2016-ban újra olyan dolgokról beszélünk, mintha nem lett volna rendszerváltás. A belügy hibátlannak tartja a saját munkáját, miközben a titkosszolgálat felett nincs igazi kontroll, és valódi teljesítménye egyáltalán nem látszik. De kiderült az is, hogy lehet nemet mondani az együttműködésre, akkor is, ha ennek súlyos ára van.

Tehát a Belügyminisztérium önmagát vizsgálja. De legalább szakembert vetnek be: egy volt III/II-es operatív tisztet.

Zárt ülésen tárgyalta a nemzetbiztonsági bizottság az esetet, amiről a 444 írt. A BM soha nem látott előadással készült, és továbbra is tartják, minden törvényesen zajlott.

Háromezret akar a kormány. Jók a lehetőségek.

Ugyanakkor nem tagadják, hogy felkeresték a 444 cikkében szereplő újságírót.

Egy magyar újságíróhoz 2015-ben odaléptek a titkosszolgálat emberei, és azt mondták, veszélyben van. Ami ezután következett, az minden részletében a kommunista időkből ismert zsarolásos beszervezési kísérleteket idézi.

Gyenes Levente 80 százalékos eredménnyel sasszézott át a magyar jogrendszer hézagjai között.

Eddgi csak azt lehetett tudni, hogy a politikust elrabolták, foglyul ejtették, és attól tartottak, hogy meg fogják kínozni. Megtalálták a holtttestét.

Nem számít, ha régen úgy volt, most is úgy lesz.

A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet miatt titkosították ezeket az információkat. Érthető!

Július 6-án 270 rendőr és 98 készenlétis számolta fel az ellenállást a Városligetben.

Ez Pintér Sándor írásbeli válaszából világosan kiderül.

Mert a lehallgatókészülékek valóban filléres eszközök. Az viszont igaz, hogy a titkosszolgálatnak nincs szüksége ilyenekre. De még ez se zárja ki, hogy a megszerzett információ végül náluk kössön ki.

Annak ellenére, hogy hónapok óta csak a terrorveszélyről beszélnek, a kormánytagok azt azért mégsem engednék, hogy a belügyminiszter akkor nézzen lásson bele a munkájukba, amikor csak akar.