John Lee volt az egyetlen jelölt, 1500-ból nyolcan szavaztak ellene.

Kormányzóként segített elnyomni a Peking-ellenes tüntetéseket és felszámolni a városállam autonómiáját.

7,5 millióan laknak a városállamban, egy hét alatt lezavarják az egészet, és még kétszer megismétlik.

Nem csoda, az ellenzék nem is indulhatott.

Carrie Lam fél, hogy „illegális eszmék szivárognak be” a művészen és a műsorszolgáltatókon keresztül, amik „elhomályosítják a lakosság lelkiismeretét”.

Mert az amerikai szankciók miatt nincs bankszámlája, nehogy befagyasszák a vagyonát.

Demokráciapárti törvényhozók alkotmányos válságtól tartanak.

Ez az eddigi legkomolyabb válasz arra, hogy Kína lényegében felszámolta az elvben 2047-ig autonóm város függetlenségét.

Jól kifogja ez a szelet a demokráciapárti ellenzék vitorlájából.

Akár heteken belül megszülethet a törvény, ami számos ellenzéki tevékenységet ellehetetleníthet a városállamban.

Mármint az a törvény, amit a fejük felett, Kínában hoztak, és amivel az árulást, elszakadást, lázongást és felforgatást büntetnék.

Fordulóponthoz érkezhettetek a hongkongi tüntetések: az elmúlt napok erőszakos jelenetei után nem sok esély maradt a politikai megoldásra.

A kínai elnök szerint Carrie Lam kemény munkát végzett a helyzet ellenőrzéséért és a közhangulat javításáért.

A kínai külügy szerint viszont ez csak szóbeszéd.

A város törvényhozása határozott így, miután a törvény hatályának felfüggesztése nem csillapította a kedélyeket.