2015 óta fut a CEU menekültoktatási programja, az OLIve, de a CEU váratlanul bejelentette, hogy júniustól megszüntetik. A programban résztvevők szerint érthetetlen, hogy miért állítanak le egy ilyen sikeres képzést.
Ezek szerint az oktatást puszta költségként felfogó kormány jó nagy inflációval számol.
Teljes egészében az aktuális havi forgalmuktól és a munkájuk minőségértékelésétől függne, hogy az adott hónapban mekkora összegből gazdálkodhatnak a praxisok.
Az elmúlt években folyamatosan csökkent a finanszírozásuk, Budapest területe viszont nem lett kisebb, és kevesebb munkatársuk sem lett.
Az egyetemek autonómiájáért cserébe a kormány stabil finanszírozást ígért, most az egyetemi alapítványok kuratóriumai önként lemondanak az alaptámogatás egy részéről.
A modell amúgy ugyanaz.
Nyugati országok és Emberi Jogok Európai Bírósága is követelte korábban a szabadon engedését, hiába.
Ukrajnába pedig támogatást és adományokat küldenek.
Nem csak a modellváltásban érintett egyetemek élete változik meg.
A múzeum rossz anyagi helyzetbe került a koronavírus és a központi támogatás elvonása miatt.
Miért vonta vissza lényegében a kormány egy hétvége alatt a magyar művészeti élet finanszírozásának radikális, egyes elemeiben sztálinista hangulatú reformját, amivel a Demeter-Vidnyánszky-Kásler trió járt volna a legjobban?
Monetáris csoda, amit a feltölthető ajándékkártyákkal összehoztak.
Nem fognak pénzt kapni, van, aki szerint percek alatt milliós értékek mehetnek tönkre, ha leállnak a gépeik.
Pedig a Fidesz mennyit rugózik azon, kik és mennyivel támogatnak pártokat, civil szervezeteket. Nem a kormány igazságügyi államtitkára jár elől a jó példával.
Szántó Miklós válasza Baló György kérdésére elképesztően vicces.