Mikor, ha nem most? A rendszerváltás újabb sürgetése.

A NOlimpia sikerén felbuzdulva a Momentum már 2017-ben népszavazást akart a miniszterelnöki ciklus korlátozásáról. Nem voltak egyedül, már 1991-ben készült olyan alkotmánytervezet, ami szerint Orbánnak 2018-ban át kellett volna adnia a hatalmat.

A DK-közeli lapnak egy időben nem létező főszerkesztője is volt.

A leendő miniszterelnök reagált arra, hogy a leköszönő miniszterelnök nem veszi fel a mandátumát.

Ha a tömeg dönt, akkor elmosódik a felelősség.

A párt súlyos választási veresége után ő a második fővárosi polgármester, aki kilép a pártból.

Kultúrfilozófiai megfejtéssel.

A NER bűneiért megtorlást ígérő Magyar Péter olyan feladat előtt állt, amibe az elmúlt 36 év összes elszámoltatást ígérő kormányának beletört a bicskája. A Tisza elnöke háromezer janicsárról beszélt, kérdés, kiknek kell felelniük a kormányváltás után a tetteikért.

Egy fideszes szavazó négyévente frissülő albuma.

Orbán ugyanezt nem jelentette be az országjárásán.

A Békemenet alapján vagy tényleg rosszul áll a Fidesz, vagy az egyik békemenetelőnek volt igaza, amikor azt mondta, hogy „a tiszások pofáznak, a jobboldaliak csendben vannak”.

Március 15. remek alkalom, hogy a választás előtt mindenki megmutassa, mit tud, mit ajánl. 2010 óta nagyot fordult a világ, de főleg az ellenzéki színpadon volt teljes sorcsere.

A Demokratikus Koalíció közzétette az országos listájának első 20 helyét, amin több jelenlegi frakciótag sem kapott befutó helyet. A befutó helyeket az 5 százalékhoz mértük, amivel a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján a DK nagyon elégedett lehet.

Semmiből berobbanó párt, felfalt óellenzék, Gyurcsány-mentes politika, Kutyák dilemmája, Facebook-buborékok, széthúzó közvélemény-kutatások, hatástalan lejáratások. Sok olyan tényező jött össze a 2026-os választásokra, amilyeneket előtte egyenként sem láttunk soha, nemhogy együtt.

A volt miniszterelnök defektet kapott, a kiérkező gumisnak pedig támadt egy ötlete. A magyar kabaré legszebb pillanati élednek újjá.