Összhaderőnemi hadgyakorlatot tartottak a világ olajellátásában stratégiai fontosságú tengeri átkelőnél.

A helyi katonai illetékesek szerint mind az ötöt lelőtték, de az egyik a becsapódás után így is részben lerombolt egy kormányzati épületet Holoszijivban.

Állítólag nem térnek haza, a férjével és a kisgyerekükkel együtt disszidálnak.

Kettőt már kivégeztek pár hete, egyiküket egy darura akasztottak fel egy főtéren.

Ali Daei szerint nem tartóztatták le őket. De akkor mi történt?

A Nobel-békedíjas Shirin Ebadi bebörtönzött munkatársa maguktól az áldozatoktól hallott a karhatalmisták erőszakjáról.

Pintér Sándor rendőrvicceket mesél, aztán megeszi reggelire Palkovics Lászlót. Szijjártó Péter mezítláb elfut Moszkváig és vissza. Vasárnap még csak az előfizetők hallják, keddtől mindenki.

„Minden nemzetközi szervezet, ami végignézi ezt a vérontást, és nem tesz semmit, szégyen az emberiség számára” - írta Taraneh Alidoosti.

Mert „folyamatosan aláássák és egyre inkább elnyomják a nők és lányok emberi jogait.”

Már legalább tíz embert ítéltek halálra a szeptember óta tartó tüntetéssorozat miatt.

Iráni orvosok beszámolója szerint sok tüntetőnek direkt a szemét célozzák.

Ő az első, de hamarosan további kivégzésekre is sor kerülhet, mert legalább hét embert ítéltek még halálra.

Az egykori vezető dicsérte a kormányellenes tüntetőket, és sürgette a hatóságokat, hogy változtassanak a hozzáállásukon, mielőtt túl késő lenne.

Sahand Noor Mohammadzadehnek többször is azt mondták, hogy elviszik felakasztani, még mielőtt halálra ítélték volna. Nem ez volt az egyetlen lelki kínzás, aminek kitették az iráni börtönben.

Mahsa Amini esete és az azt követő tiltakozások nyomán megszüntetik a szervezetet, amelynek az volt a feladata, hogy „terjessze az illem és a hidzsáb kultúráját”.