Mindenképpen videóra kell venni a rendőröket, még ha meg is büntethetnek érte

Aki Magyarországon felvételt készít egy intézkedő rendőrről, azt a rendőr beperelheti, és a bíróság pénzt ítélhet a rendőrnek. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy minél többen vegyék videóra, amit a rendőrök csinálnak.

Az elmúlt pár napban a Városligetben történt események megint megmutatták, hogy miért fontos felvenni a rendőröket.

A Liget átépítése miatt tiltakozó aktivistákkal szemben zavaros hátterű kopasz verőemberek alkalmaztak erőszakot,

Az is fontos, hogy ezek a események meglegyenek (Gulyás kezének eltöréséről eddig nem került elő felvétel), de talán még fontosabb, hogy a helyszínen lévő rendőrökről készüljön videó. Ha a tiltakozók nem videóznak a telefonjaikkal, akkor nem derült volna ki, hogy a Ligetbe küldött izomemberek hogyan üvöltöznek a rendőrökkel, hogyan ússzák meg azt is, hogy gázsprayt fújnak a rendőrök felé.

Ezek a Városliget átépítése körüli vitán messze túlmutató események, amik a Nemzeti Választási Irodánál februárban történt akcióval együtt arról szólnak, hogy a politikai akarat egyengetésére közügyekben kirendelt kopaszok a törvények felett állnak. (A kigyúrt zsoldosokról Bede Márton írt itt hosszabban.)

Tévedés lenne viszont azt gondolni, hogy itt valamilyen egyedi, korábban ismeretlen dolog történt. A nagy változás nem az, hogy a verőemberek embereket vernek, a rendőrök pedig néha megszegik a rájuk vonatkozó szabályokat (például mert nem csinálnak semmit, ha a kopaszok lefújják őket gázsprayvel).

A változás lényege, hogy az ilyesmi régebben, a videóképes mobilok elterjedése előtt csak ritkán derült ki.

A Ligetvédők céljaival simán lehet vitatkozni, és biztos olyan is van, aki szerint a tiltakozók megérdemelték, amit kaptak, mert nem engedelmeskedtek a biztonságiaknak. Azt viszont senki sem gondolhatja komolyan, hogy a munkájukat végző rendőrök gyakoribb levideózása ne lenne fontos, mindenki számára pozitív fejlemény.

Ha egy rendőr jól végzi a munkáját, akkor nyilván nem származhat kára belőle, hogy felveszik. Sőt, egy ilyen felvétel vitás helyzetben kifejezetten jól jöhet egy rendőrnek, mert bizonyítja, hogy helyesen, szabályszerűen cselekedett. Ezért is van például, hogy egyre több amerikai államban kötelező a kamera nem csak a rendőrautókban, de a rendőrök ruháján is.

Ehhez képest, ha egy rendőr megszegi a rá vonatkozó szabályokat, vagy bűncselekményt követ el, például ahogy történt 2006-ban a földön fekvő tüntetők megverésekor, akkor az állampolgároknak elemi érdeke, hogy ennek nyoma, bizonyítéka maradjon.

Persze fel lehet hozni mindenféle álságos érvet a videózás ellen, például hogy ha azonosítható a rendőr, akkor veszélybe kerül, de Magyarország nem Mexikó, itthon szerencsére a legritkább esetben követnek el szándékos, előre megfontolt bűncselekményeket kifejezetten rendőrök ellen. Lehet olyan különleges helyzet, amikor jogosan védendő a rendőr személyazonossága, mondjuk egy veszélyes bandavezért foglyul ejtő kommandósé, de az amúgy is maszkot visel, erre hivatkozva megtiltani minden rendőr fényképezését teljes aránytévesztés.

Aki ma amellett érvel, hogy ne lehessen felvenni, amit a szolgálatban lévő rendőrök csinálnak, az nagy valószínűséggel azzal számol, hogy a rendőrök gyakran szegik meg a rájuk vonatkozó szabályokat, és nem akarja, hogy ezért felelősségre vonják őket.

A nyugati világban sehol sem igazi kérdés, hogy készíthető-e felvétel az intézkedő rendőrökről, még akkor sem, ha ennek komoly következménye van.

Az Egyesült Államokban a rendőri erőszakkal kapcsolatos viták alapját pont az adja, hogy egyre többször veszik fel őket, ahogy kényszerítő eszközt alkalmaznak, vagy lőnek rá a fenyegetőnek gondolt gyanúsítottra. Legutóbbi egy hete lőtt le egy rendőr igazoltatás közben egy sofőrt, mert azt hitte, hogy fegyvert akar előhúzni a kesztyűtartóból, ahol csak az iratait kereste. Az esetről onnan tudni, hogy az áldozat barátnője telefonjával felvette a lövések utáni pillanatokat.

Az amerikai tapasztalat egyébként az, hogy az esetek döntő többségében (a rendőrautók szélvédőjére szerelt kamerák felvételeinél 93 százalékban) a videó pont hogy tisztázza az intézkedő rendőrt a visszaélések vádja alól. A Vox összeállításában arról is előkerül statisztika, hogy a rendőrök ruhájára szerelt kamerák hatására sokkal ritkább lett a kényszerítő eszközök alkalmazása, és sokkal kevesebb lett az állampolgári panasz velük szemben.

Pont a fentiek miatt tragikus, ami ebben az ügyben Magyarországon történik.

Törvény ugyan nem tiltja kifejezetten, hogy valaki videót készítsen egy rendőrről és azt nyilvánosságra hozza, de a bírói gyakorlat erre mutat. Akik kitakarás nélkül közli egy rendőr képét, mondjuk egy újságban, az perre számíthat, és arra, hogy súlyos pénzeket fizethet a képen szereplő rendőrnek.

A káros gyakorlat alapja Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos egy 2007-es állásfoglalása. Ő viszonylag ismert arról, milyen szívesen korlátozza a nyilvánosságot, legyen szó a közérdekű adatok megismeréséről, a levéltárak kutathatóságáról, vagy ebben az esetben a rendőrök fényképeiről. Később, 2012-ben a Kúria mondta ki, hogy nem lehet arccal mutatni rendőröket.

Ezek alapján születtek sorban a nyilvánosságot korlátozó ítéletek.

2014-ben viszont az Alkotmánybíróság (AB) megváltoztatta az eddigi gyakorlatot, amikor azt mondták, hogy a

„rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú… Rendőri bevetés demonstrációkon minden esetben a jelenkor eseményének minősül, … Ezért az arról készült felvétel a képen lévők hozzájárulása nélkül közvetíthető a nyilvánosság felé, kivéve, ha ez a rendőr emberi méltóságának ... ilyen lehet például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása.”

Az AB határozatának azonban csak arra a konkrét ügyre van hatása, amiben hozták, a bírósági gyakorlatot csak a Kúria változtathatja meg. A Kúria viszont még idén áprilisban is ragaszkodott ahhoz, hogy egy demonstrációt biztosító, de aktívan nem cselekvő (csak álldogáló) rendőr nem mutatható arccal.

Ma a személyiségi jogi és sajtóügyekben leginkább járatos jogászok sem tudják megjósolni, milyen következménye lesz annak, ha egy újság, weboldal, televízió közli egy rendőr képét, a bírósági gyakorlat teljesen kiszámíthatatlan. Vannak újságok, ahol mindig kitakarják a rendőrök arcát, és vannak olyanok, például a 444, ahol általában nincs kitakarás.

Viszont a perek és a kártérítés kockázata ellenére is meg kell próbálnia minél több embernek, minél több fontos ügyben felvennie az intézkedő rendőröket, mert csak ettől várható, hogy megváltozzon az ártalmas magyar gyakorlat.

UPDATE: 1855

Péterfalvi Attila a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke levelet küldött a cikkel kapcsolatban, amit itt lehet elolvasni.