A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) szerdai ülésén többek között a népszavazási kampánnyal kapcsolatos ügyekben is döntöttek.

Az egyik panasz arról szólt, hogy a Lokálban megjelent „Ne kockáztassunk...” hirdetésen nem lehet elolvasni, hogy ki a feladója, és ezért szabálytalan. Aki már látott ilyen posztert, vagy bannert, vagy bármit az elmúlt hetekben, az pontosan tudja, hogy tényleg szinte lehetetlen elolvasni a jobb alsó sarokban zöld alapon zölddel felírt szöveget, hogy ez a kormány hirdetése. Erről, mármint hogy a szöveg olvashatatlan, és ez így nem szabályos, már a Kúria is jogerősen döntött két hete, ugyanakkor nem büntetett meg érte senkit.

Ezek után az NVB szerdai ülésén az egyik kormánypárti delegált, Sárhegyi Zoltán azt adta elő, hogy

a Lokálban megjelent ilyen hirdetés nem biztos, hogy szabályellenes, mert ugyan a bizonyítékként becsatolt képen ő sem tudja elolvasni, hogy ki megrendelő, de ez lehet szkennelési hiba is, nem biztos, hogy az újságban rosszul jelent meg.

A dolognak nincs nagy jelentősége, de azért megmutatja, hogy milyen figurák ülnek a magyar választások tisztasága felett őrködő legfontosabb testületben. Olyanok, akik a népszavazás után, egy már jogerősen eldöntött, és egyébként is következmény nélküli vitában kiállnak, és elkezdenek teljesen életszerűtlen hülyeségeket beszélni, hátha meghallják odafönt, milyen jó munkát végeznek.

Ez egyébként nem kivételes eset. A februári kopaszos balhé után például egy másik tag, Tóta Áronné azt fejtegette, hogy a verőemberek nem azért léptek le egy csapatban az épületből, miután a odasegítették Erdősi néni kísérőjét az érvényesítő berendezéshez, mert összejátszottak, hanem azért, mert ismerték a párhuzamos népszavazások tilalmára vonatkozó jogszabályt, látták, hogy a néni kísérője odaér a géphez, és így tudták, hogy már nem rúgnak labdába, pedig tényleg ők is népszavazást akartak kezdeményzeni.

Eleve az egész rendszer arra van felépítve, hogy akadályozza az állampolgárokat a jogaik gyakorlásában, és védje a hatalom érdekeit.

A panaszokhoz bizonyítékokat kell csatolni, ami teljesen érthető, de a konkrét követelmények önkényesek és nevetségesek.

Amikor például egy magánszemély amiatt tett panaszt, hogy telefonján buzdították szavazásra, miközben ő nem adott ilyen telefonos kampánymegkeresésre engedélyt senkinek, a bizottságban azt hiányolták, hogy nem adta be a panaszhoz csatolva a mobilszerződésének másolatát (így nem lehet tudni, hogy egyáltalán van-e száma) és nem mutatott hivatalos dokumentumot arról, hogy ő valóban letiltotta a telefonos kampánymegkereséseket. Ilyen „hivatalos dokumentum” persze nem létezik, az embernek azt kell külön engedélyeznie, hogy a telefonszáma bekerüljön egy politikai adatbázisba, nem arról nyilatkoznia, hogy ezt megtiltja. És nyilván hiába lett volna ott a mobilszerződés, vagy egy tiltó nyilatkozat, bármi mást is ki lehetne találni, ami még hiányzik, például miért ne kérhetnének igazolást a márkaszervizből, hogy az illető készüléke aznap tényleg működött, vagy legalább a közvetlen kollégák és családtagok nyilatkozatát, hogy valóban a panaszos használta aznap a kérdéses mobilt.

Ez a vonal látszott a köztisztviselők kampányolásáról szóló panasz elbírálásakor is.

Kocsis Máté csak a véleményét mondta el a tévében, az ő nyilatkozata a minisztériumi kampányolásról nem jelent semmit, a panaszos pedig csak egy második emailben, későn küldött érdemibb bizonyítékokat, így azokat nem lehet figyelembe venni. Azt a panaszt például emiatt utasították el érdemi tárgyalás nélkül.

Érthető, hogy vannak határidők, és eljárási szabályok, az NVB-nek a stabilitás biztosítása is feladata, nem lehet fontos kérdésekben a végtelenségig húzni a vitákat. Itt viszont az látszik, hogy kifejezetten a hatalom érdekeit védi a rendszer az állampolgárokéval szemben. Rövid határidők, merev szabályok, önkényes értelmezés, elfogult hivatalnokok.

A szerdai ülésen a legfontosabb kérdés az olimpiáról szólt. Erről az átlátszós Erdélyi Katalin (csak névrokon) akart népszavazást indítani. Ez lett volna a kérdés:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a XXXIII. nyári olimpiai és XVII. nyári paralimpiai játékok pályázatáról és rendezéséről szóló 2016. évi LVIII. törvényt?”

Patyi András, az NVB legendás elnöke a következő érveket hozta fel ellene:

link Forrás

• Ezzel a törvénnyel már létrehozott intézményeket a parlament, például a sportolói bizottságot vagy az olimpiai védnöki testületet, és a sikeres pályázat esetén még újabbakat is tervez, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezeti kérdésekről pedig nem rendezhető népszavazás.
  
• Ez a törvény kimondja, hogy ha olimpiai pályázattal összefüggő feladatok illetékmentesek, illetékek ügyében viszont nem rendezhető népszavazás.
  
• Ez a törvény érinti az olimpiai jelképekről szóló 1981-es nairobi szerződést, nemzetközi szerződésről pedig nem lehet népszavazást kezdeményezni.
  
• Eleve nem egyértelmű, félrevezető a feltett kérdés, mert ez alapján azt gondolhatják a választópolgárok, hogy az olimpia megrendezéséről szavaznak, pedig csak a törvényről szavaznak, ami nélkül még simán lehetne olimpiát rendezni.
  

Elképesztő érvek.

Ahogy az MSZP-s delegált, Litresits András is rámutatott: legutóbb pont a vasárnapi zárvatartásos ügyben derült ki, ahol szintén egy konkrét törvényre vonatkozott volna a népszavazási kérdés, hogy az emberek is pontosan értik, hogy miről szól a dolog, és a kormány is tudja, hogy mit jelentene a döntés. Éppen ezért próbálták kidobókkal megakadályozni, hogy az MSZP-s Nyakó István benyújtsa a kérdést, és ezért vonták villámgyorsan maguktól vissza a tilalmat, amikor elékeződhetett volna az aláírásgyűjtés.

Ha a fenti olimpiás kérdésről népszavazás lenne, mindenki értené, hogy mire szavaz, és az eredményből a kormány számára is egyértelmű lenne, hogy mit akarnak ebben az ügyben az emberek.

(A dolog egyébként akkora hülyeség, hogy a kormánypárti delegáltak közül egy pillantra többen el is bizonytalanodtak, mikor erről az érvről kellett szavazni.)

link Forrás

A nemzetközi szerződés felemlegetése egész biztosan valami különleges rekord még ettől a szervezettől is, hiszen pár hónapja pont ők hagyták jóvá a kvótanépszavazást, ami az olimpiai jelképekről szóló 1981-es nairobi szerződésnél talán fontosabb EU-s megállapodásokkal akadt össze.

Egyáltalán, milyen hihetetlenül abszurd ez az implicit állítás, hogy Magyarországon nem lehet megkérdezni az embereket, hogy akarnak-e olimpiát, mert az országgyűlés a rendezésről szóló törvényben megemlíti a jelképek védelméről szóló nairobi egyezményt. Ugyanez a kategória az illetékmentesség és a már létrehozott Olimpiai Védnöki Testület ügye. Az alkotmány nem Schmitt Pál házi klubját akarta védeni, vagy a pályázatírók életét könnyíteni, hanem megakadályozni, hogy népszavazáson eltöröljék a jövedelemadót és feloszlassák a parlamentet. Ez a népszavazás nem illetékügyről, nemzetközi szerződésről vagy az országgyűléshez tartozó szervezeti kérdésről szólna, hanem az megjelölt olimpiai törvényről.

Világos, hogy a Nemzeti Választási Bizottság ma nem azért működik, hogy segítsen az embereknek kinyilvánítani a véleményüket, hanem azért, hogy minél hatékonyabban akadályozza őket ebben.

Senkinek ne legyenek illúziói, nem a konkrét kérdéssel van a baj. Más kérdést más érvekkel söpörnének (söpörtek) le: még nem nyertünk a pályázaton, már beadtuk az első kört – nem lehet róla szavazni; már nyertünk – ez nemzetközi kötelezettség és a költségvetést érint. stb, stb. Nem szabad azt sugallni a választópolgároknak, hogy véleményt nyilváníthatnak. Pedig vannak országok, ahol az állam direkt segít az embereknek jól megfogalmazni a népszavazási kérdéseket.

Közben ez egyáltalán nem lefutott ügy.

Pont most látszott, hogy a kormányzat propagandagépezet bármilyen kérdésben milliókat tud megmozdítani. Egyáltalán nem biztos, hogy ha népszavazás lenne itthon az olimpiáról, akkor az ellenzők győznének. De persze nem is biztos, hogy veszítenének. Ezt nyilván nem akarják kipróbálni. És pont ezért tartják a leggyávább jogászaikat az NVB-ben, hogy ne is kelljen.

(Fotók, videók: Botos Tamás)