2016 egyik említésre méltó botránya volt a Pallas-ügy, amikor is Matolcsy Györgyék a Fidesz frakción keresztül benyújtott törvényben ki akarták mondatni, hogy az alapítványaikba betett 250 milliárd forint közpénz elvesztette közpénzjellegét, ezért senkire nem tartozik, hogyan gazdagítják belőle például a jegybankelnök rokoni, politikai vagy baráti körét.

Szerencsére jogállam még annyira Magyarország, hogy ennyi pénzt ne lehessen teljes titokban magánzsebekbe önteni, ezért kimondta a bíróság, közzé kell tenni a Pallas Athéné alapítványok költéseit. Ez egy kis időzhúzás után meg is történt, így belenézhettünk a költésekbe, hogy döbbenten elborzadhassunk.

Az alapítványos ügy egészéhez képest apróságnak tűnhetett az a példányonként 750 ezer forint, amit a Bankonzult Kft. egy „Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” nevű, havonta kiadott elemzéseiért kapott. A Bankonzult Kft. Szemerey Tamás, Matolcsy György unokatestvére tulajdonában áll, és tavaly részletesen írtunk arról, hogy a Bankonzult leányvállalataként működő Növekedési Hitel Bank hogyan finanszírozza Matolcsy és Szemerey rokoni-baráti körét, sőt Szemerey saját cégeit.

Mivel mind a hat alapítvány, továbbá a Magyar Nemzeti Bank és biztonság kedvéért még az MNB-tulajdonban lévő GIRO Zrt. is rendelt belőlük, ezért havi hatmillió, évi hetvenkét millió forint körüli összeg vándorolt Matolcsy unokatestvérének központi cégéhez. Ez azt jelenti, hogy a Bankonzult Kft. bevételeinek nagyjából harmada-fele ebből a havonta kiadott elemzésből jött-jön. Az ügy elég gyanúsnak tűnt –

milyen rövid elemzés ér meg ennyi pénzt, amikor a legtöbb hasonló anyag ingyen hozzáférhető, ha az ember elkéri, vagy akár csak letölti? Pláne az MNB-nek, ahol állítólag az ország legjobb és legjobban fizetett elemzői dolgoznak

–, ezért szívesen megnéztem volna ezeket a papírokat.

Csakhogy sem az MNB, sem az alapítványok nem adták oda nekem az elemzéseket, kamu indokkal. Azt mondták, a Bankonzult Kft. megtiltotta, hogy megnézzük őket, ezért hiába fizettek értük közpénzzel, nem nézhetek bele ezekbe. Csak egy helyesírási hibáktól hemzsegő, elnagyolt termékleírást kaptam, amiből nem derült ki semmi. Matolcsy György annyit mondott egy interjúban, hogy ezek az elemzések „olyan információkat tartalmaznak, amelyek nagyon fontosak a pénzügyi döntések meghozatalához.” Tényleg? Akkor miért nem nézhetjük meg őket?

Ezért – a Transparency Internationallal együttműködésben – perelni kezdtünk a tanulmányékrt, az első lépéseket tavaly májusban tettük meg. Első fokon győztünk, a Fővárosi Törvényszék szerint a Pallas alapítványok nem tudták bizonyítani, hogy korlátozni kellene a közpénzből vásárolt iratok megismerhetőségét – annak ellenére, hogy a Bankonzult is beavatkozott a perbe az alapítványok oldalán.

Csakhogy a jegybanki alapítványok megfellebbezték a bíróság döntését. Ezért kissé váratlan, hogy most, sok-sok hónap időhúzás után valamiért úgy döntöttek, mégis beszkennelik és kirakják az elemzések nagy részét az internetre. (Rögtön adódik a kérdés, hogy ha most rendben van szerzői jogi szempontból, hogy a nyilvánosság elé tárják őket, akkor miért nem rakták ki a korábbiakban? Az sem kizárt, hogy utólag készültek el.)

Most itt mindenki megnézheti, miért szégyellték a Matolcsy-szervezetek és Bankonzult ezeket az aranyáron vásárolt elemzéseket.

Az elemzésekről gyorsan megállapítható, hogy a világon semmi nélkülözhetetlen nincs bennük.

Vannak forrásmegjelölés nélkül összefoglalt OECD-tanulmányok, általános megállapítások kíséretében ismertetett KSH-, Eurostat- vagy MNB-adatsorok, sőt, gyakorlatilag lefordított és kicsit továbbgondolt Economist-cikkek is. Nagyjából olyan részletességgel feldolgozva, ami egy világ iránt közepesen érdeklődő, újságot olvasó közgazdász egyetemistától elvárható, egy kis gyakorlás után.

A legérdekesebb az, hogy az elemzések meg sem próbálkoznak azzal, hogy újszerű következtetéseket fogalmazzanak meg a leírt tények alapján. Ilyen megállapításokat találhatunk, hogy:

„A magyar foglalkoztatási fordulat évek óta sikereket ér el, amiből látszik, hogy a 2010-ben indult folyamat fenntarthatónak bizonyul.”

Vagy:

„Hazánk egy új növekedési időszak kezdetén lehet, ráadásul úgy, hogy nem kellett ehhez egyensúlyi áldozatot hozni.”

Esetleg:

„A magasabb bérek mellett, a gazdaság versenyképességének folyamatos javításával és a nagyobb hozzáadott értékű iparágak felé történő elmozdulással még több munkahely keletkezhet.”

Ezek olyanok, mintha egyenesen egy Matolcsy György-beszédből emelték volna át őket. Találkozhatunk normatív megállapításokkal, pl. „élénkíteni kellene a vállalati hitelezést”, „ösztönözni kéne exportáló vállalatokat”, „erősíteni kellene a foglalkoztatást”, de ezek komoly érvelés nélkül lógnak a levegőben.

Néha olyan evidenciákat állapít meg következtetésként a szerző, hogy a béremelkedés miatt növekedhet a fogyasztás, de hosszú távon az infláció is, ami miatt később a kamatok is emelkedhetnek. Vagy hogy jó lenne, ha lassulna a népességfogyás üteme. Döbbenet!

A havi elemzések 12-13 rövid, kétoldalas anyagból állnak, ezek előállítási ideje hevenyészett becsléseim szerint egyenként 1-2 óra lehet. Így aztán egy közgazdaságtanból közepesen képzett, kis gyakorlattal rendelkező egyén három kényelmes munkanap alatt össze tudja dobni az egész havi anyagot. Ami, mivel ismétlődő feladat, hiszen néhány témáról – pl. külkereskedelem, bérek, devizatartalék – szinte minden hónapban leírják ugyanazt, idővel egyre könnyebb lesz. Tegyük fel, hogy valaki szakmailag ellenőrzi, aztán valaki kinyomtatja, de ezzel a végére is értünk a költségeknek. A dizájnra nem költöttek, a 2014-es elemzésekben a legfapadosabb Excel grafikonok vannak. És ami a legfontosabb:

nincs bennük semmi eredeti anyaggyűjtés, ami esetleg költségessé tenné az előállítást, sem egyedi vagy komplex megközelítés, ami értékessé tenné őket.

Erre költöttek a Matolcsy Györgyhöz köthető, kivétel nélkül közpénzből gazdálkodó szervezetek havi hatmillió forint körüli összeget Matolcsy György unokatestvérének cégénél. (Az alapítványok azt állítják, hogy már nem járatják a Bankonzult tanulmányait – ezek szerint annyira mégsem voltak fontosak.)