Ez történik, amikor Kósa Lajosnak nem tetszik az újságíró kérdése
2014 január 06., 19:16
Legalább hazudnának valamit, de már azt sem
Vannak olyan dolgok, amik legfeljebb közepesen vagy annyira sem érdekesek a fogyasztónak, például milyen mozdulattal teszi be a pék a kenyeret a sütőbe, szakértelem persze legyen, rendes alapanyag is, de azért mégis a végtermék a fontos. Kb. ennyire lehet érdekes egy újságolvasónak az is, hogyan is készül egy cikk, mármint nem az „ez neked egy cikk”-típusú, fordításból átvett bulvár, hanem a cikkek Mezzo TV-je, ami tényfeltár, alapos, a rövidebbnél hosszabb, a túl hosszúnál rövidebb, legalább egy miniszter belebukik, és visszaadja a helikopterét.
Most mégis arról lenne szó, hogyan is sül meg egy cikk 2017-ben.
1. számú példa. Ön lop?
A kérdés:
„Tisztelt XY miniszter úr!
Tudomásunkra jutott, hogy Ön lop. Igaz ez?
A válaszát előre is megköszönve
YX
újságíró, 444.hu”
A válasz egy órán belül:
„Tisztelt YX újságíró!
Igen.
Üdvözlettel
XY, lemondott miniszter"
Valahogy így kellene ennek kinéznie: mi tudjuk, hogy lop, ő még nálunk is jobban tudja, hogy két marokkal nyúl a közpénzből, ne vesztegessük egymás idejét. Nem tartunk itt.
2. számú példa. Kérem, számoljon el a kiadásaival!
Képzeljük el az elképzelhetetlent, sehogy sem jön ki a politikus bevallott jövedelemből a rózsadombi lakópark, a bizományiban vett aktatáska, a helikopterezés, miegymás. Ezen vagy más témán dolgozó újságíró kérdez valamit a hatalom gyakorlóitól, a döntéshozóktól vagy bármelyik érintettől, akik erre válaszolnak. Itt már tartottunk.
3. számú példa. A Nemzeti Elhallgattatás Rendszere
Bármilyen tetszőleges témában az újságíró kérdez valamit közpénzből fizetett politikustól, intézményvezetőtől, akik viszont egyáltalán nem válaszolnak a megkeresésre. Esetleg amíg a válaszra vár az újságíró, megelőző csapásként gyorsan kiszivárogtatnak valamit a témáról a kormánysajtóban.
A Fidesz 2010 óta paranoiás az újságírókkal. Született Ne zavarj, épp lopok törvény is arra, hogy az újságírók ne kérhessenek csak úgy közérdekű adatokat állami intézményektől. De valamit kellett kezdeni azzal a helyzettel is, hogy a sajtó kamerával vagy levélben kérdez.
A legklasszikusabb példát Kósa Lajos mutatta be 2014 elején, amikor párttitkártempóval azt gondolta, hogy utasíthatja az RTL újságíróját arra, hogy mit kérdezzen:
link
Forrás
Aztán volt olyan is, amikor sajtótájékoztatón lehetett kérdezni, csak teljesen felesleges volt akár négyszer is várni a választ. Ez még az az időszak volt, amikor Rogán Antal ki mert állni egy sajtótájékoztatóra, és még nem Soros-ügynökei voltak a 444 újságírói, hanem éppen az Együtt 2014-é.
link
Forrás
Az teljesen hivatalossá vált a Fideszben, hogy csak arról lehet kérdezni, amiről beszélni akarnak.
link
Forrás
Ezt azzal indokolják, hogy a nem a témába vágó, teszem azt, nem Soros György Magyarország elleni gonosz ármánykodásáról szóló kérdés elveszi a lehetőséget Soros György Magyarország elleni gonosz ármánykodásáról szóló kérdések elől.
És Kósa akkor sem jön zavarba, ha az adott téma annyira döbbenetesen unalmas, hogy arról senki nem akar kérdezni, így bőven lenne idő más, esetleg Kósa vagy pártja számára kellemetlenebb témákat felvetni:
link
Forrás
Ez jutott el mostanra odáig, hogy a Fidesz frakciószóvivője egyszerűen megsértődik, ha más témában merik kérdezni, és kivonul a saját sajtótájékoztatójáról:
link
Forrás
Kifelé menet Halász még odavetette a kérdezni merő újságírónak, hogy próbáljon meg viselkedni a sajtótájékoztatón.
Nekünk annyira egyoldalúvá vált a levelezésünk kormányzati szereplőkkel és különböző, közpénzből működő intézményekkel, hogy már annak is örülnénk, ha legalább az elütések miatt visszaszólnának.
Úgyhogy elindítjuk a Válaszukat előre is megköszönve című rovatunkat, hátha az olvasóink tudják a választ.
Szerkesztőségünk legaktívabb kérdezőlevelezője, Herczeg Márk múlt szerdán, 9:48-kor írt a Belügyminisztériumnak, miután Manninger Jenő helyi fideszes képviselő és a kormánylapok is hergelni kezdték a közvéleményt legálisan Magyarországon tartózkodó menekültek ellen.
„Tisztelt Sajtóosztály!
Herczeg Márk vagyok, a 444.hu újságírója, és az alábbi témában lenne kérdésem:
Mi a Belügyminisztérium álláspontja azzal kapcsolatban, hogy a Migration Aid Magyarországon engedéllyel tartózkodó, befogadott menekülteket üdültetne a Balatonon, illetve hogy a Menedék Egyesület 44, Magyarországon engedéllyel tartózkodó, befogadott menekültnek szervezett egynapos tihanyi utat?
- Megtehetik-e ezt?
- Van-e ezzel bármi probléma?
- Magyarországon engedéllyel tartózkodó, büntetőügyi eljárás alatt nem lévő személyek szabadon mozoghatnak-e az országban?
Mihamarabbi válaszukat előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
Herczeg Márk
444.hu"
A kérdésekre kerek egy hete nem kaptunk semmilyen választ, az ötödik email utáni telefonos megkeresésre is csak annyit mondtak, hogy látták a kérdést, de türelmünket kérik, és nem ígértek semmit azzal kapcsolatban, mikor adnak választ.
Király András annyival jobban járt, hogy őt legalább átpasszolták egy másik minisztériumhoz, amelyik nem válaszolt. A téma: Emmanuel Macron budapesti látogatása. Logikusnak tűnt a külügyet megkeresni, múlt kedden ez meg is történt:
„Tisztelt Sajtó Főosztály!
Pontosítsanak, ha rosszul emlékszem, de úgy rémlik, hogy nemrégiben felmerült Emmanuel Macron magyarországi látogatása. A francia államfő augusztus 23-25. között tervezett közép- és kelet-európai körútjáról szóló legfrissebb, a Reuters hírügynökség által közölt hír alapján viszont úgy tűnik, hogy Macron elnök végül csak Ausztriát, Romániát és Bulgáriát keresi fel, és útja során az említett három ország vezetőin kívül a cseh és a szlovák miniszterelnökökkel találkozik.
Érdeklődnék, hogy
- Tervben volt-e Emmanuel Macron magyarországi látogatása?
- Amennyiben igen, végül miért marad el?
- Előfordulhat, hogy Macron elnök végül nemcsak Magyarországot kerüli el, de Magyarország miniszterelnökét is?
- Eredetileg terveztek-e találkozót a francia elnökkel?”
Ami logikusnak tűnt, az egyáltalán nem volt az. A levél múlt kedden 13:25-kor ment el, a külügy 17:47-kor válaszolta azt, hogy ebben a diplomáciai kérdésben nem ők az illetékesek, hanem Rogán Antalék. Így aztán nekik is elment a fenti kérdéssor csütörtökön, de választ azóta sem küldtek a komplikált témában, még annyit sem, hogy esetleg egy harmadik minisztérium az illetékes.
Ha már a külügyi ügyekben is illetékes propagandaminisztériumnál járunk. Július elseje óta erre sem kaptunk választ:
„Járt-e idén nyáron Rogán Antal miniszter úr Rómában, és ha igen, mennyi időt töltött ott? Hol szállt meg? Mennyibe került az út, és ki fizette?”
Decemberben arról érdeklődtünk, miért járt Svájcban Rogán Antal, várjuk még a választ, messze még a kerek évforduló.
A szerkesztőségünk a legegyoldalúbb levelezést Havasi Bertalannal, a miniszterelnök betonkemény sajtósával folytatja. Kezdetben értünk el kis sikereket, de ennek mostanra vége. Herczeg Márk próbálkozik fáradhatatlan lelkesedéssel, az olyan végtelenül egyszerűen megválaszolható kérdésektől, hogy Orbán Viktor részt vesz-e a moszkvai győzelem napi ünnepségén, esetleg ebből az alkalomból küld-e táviratot Putyin elnöknek, egészen odáig, hogy akkor most már tényleg megengedhetetlen-e bírálni a kormány álláspontját? Ez utóbbira január 10-e óta várjuk a választ:
„Azzal kapcsolatban érdeklődnék, hogy a miniszterelnök úr egyetért-e a pártja alelnökével, Németh Szilárddal abban, hogy az, hogy a kormányzati álláspontot »civil szervezetek ezerrel támadják«, az »megengedhetetlen«? Orbán Viktor szerint is »megengedhetetlen«, hogy civilek támadják a kormány álláspontját? Mit értsünk azalatt, hogy »megengedhetetlen«? Esetleg azt, hogy a kormányfő szerint törvénytelen kritizálni a kormány álláspontját?”
Márk nem adta fel:
- Tisztelt Havasi úr! Jelezném, hogy még mindig várom a választ.
- Megszületett már a miniszterelnök válasza a kérdéseimre?
- A kérdéseimre még mindig várom a választ.
- ?
- Várom a választ, Uram.
De hiába. És vajon mi lett a sorsa a következő, július 24-én elküldött kérdésnek?
„Afelől érdeklődnék, hogy igaz-e, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr a hétvégén magán-repülőgéppel érkezett Erdélybe, illetve azzal távozott-e onnan? Ha igen, kinek a gépe volt, és miért döntöttek így? Bármilyen információ érdekelne.”
Márk ötször kérdezett rá, ötször hiába.
Nemcsak minisztériumok gondolják azt, hogy teljesen rendben van, ha egy mukkot sem válaszolnak. Az első világháborús emlékbizottság (vezeti az emlékévek örökös kormánymegbízottja, Schmidt Mária) kiírt egy ötletpályázatot arra, hogy hol legyen egy nagy, központi, első világháborús emlékmű. Egészen bizarr ötletek is érkeztek, kíváncsiak voltunk, ezekből melyik valósul meg, hátha holnap nekiállnak fákat kivágni a Vérmezőn vagy eldózerolják a Citadellát. Semmit nem válaszoltak, ahogyan az Emberi Erőforrások Minisztérium sem, pedig a miniszter és államtitkár is tagja a bizottságnak.
Személyes szívfájdalmam, hogy a Puskás Akadémia nem árulta el, miért dobták vissza a regisztrációs kérelmünket egy Kisvárda elleni meccsükre, amikor pedig ördögi trükkel jegyet vettünk, és miért próbálták meg ellehetetleníteni a munkánkat a lelátón. Az mondjuk sokat sejtető, hogy a klub honlapján van egy ilyen figyelmeztetés:
„Kedves Kollégák! Felhívjuk a sajtó munkatársainak figyelmét, hogy a sporteseményről - a Puskás Akadémia kommunikációs osztályának engedélyével - csak sporttudósítás készíthető. Jó munkát kívánunk!”
Hogy hogyan működik máshol ugyanez? Király András friss tapasztalatai a NATO-val:
„Július közepén egy hétig Romániában és Bulgáriában voltam egy NATO-hadgyakorlaton. Július 25-ére rendeztem a jegyzeteimet, addigra derült ki, hogy milyen információkra lehet még szükségem. Július 25-én reggel 8:57-kor írtam az amerikai NATO-misszión dolgozó, tehát diplomata kapcsolattartónak, tudván, hogy a kérdésre amúgy ő nem fog tudni válaszolni.
Aznap 10:52-kor, két órán belül engem is cc-zve továbbította a kérdést az illetékesnek, egy Európában állomásozó amerikai hadosztály sajtótisztjének, aki 11:40-kor, három órán belül nemcsak részletes választ küldött, hanem kiegészítette olyan információkkal is, melyek csak következtek a kérdésemből és az arra adott válaszból. A szűken vett válasza 175 szavas volt, ezen felül külön biztosított róla, hogy a válaszait névvel, ranggal, beosztással neki tulajdonítva idézhetem.”
A következő hetekben kipróbáljuk, a „Cáfolják-e, hogy a miniszter úr lop?” típusú kérdéseket, a válaszokkal jelentkezünk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.