• A Tienanmen téri Nép Nagy Csarnokában elkezdődött a 19. kínai pártkongresszus, ami elé időzítve az Economist olyan címlappal jelent meg, miszerint a második 5 éves ciklusát kezdő Hszi Csin-ping elnök a világ legnagyobb hatalmú embere.
  
• Azóta több nagy elemzés is megjelent Kína politikájáról és a 64 éves Hszi Csin-ping, a világ vezető hatalmának bejelentkező nagyhatalom vezetőjének életéről és politikájáról.
  
• Ezek egy kemény gyerekkorban edződött, hallgatag, unalmas emberről szólnak, aki a legkisebbként rosszként jutott hatalomra, hogy aztán mindenki meglepetésére pár év alatt felforgassa Kínát és a világot, előrevetítve egy totális technodiktatúrát.
  

Modern szocialista ország felépítését és egy „új korszak” elindítását ígérte Hszi Csin-ping a kommunista párt ötévenként megrendezett, egyhetes kongresszusát megnyitó beszédében. Azt mondta, Kína soha nem fogja lemásolni semelyik másik ország politikai rendszerét, mégis nyitott marad a világra. Hszi több mint 3 órán át beszélt több mint 2000 küldött előtt. Felszólította a párt tagjait, hogy vegyék fel a küzdelmet minden ellen, ami veszélyeztetheti a párt hatalmát. Az AFP értékelése szerint Hszi beszéde szertefoszlatott minden olyan reményt, ami szerint liberalizálnák a kínai politikai rendszert. Hszi láthatólag még szorosabbra veszi az 1,4 milliárdos ország vezetését, minden eddiginél nagyobb hatalmat kaphat. Az az ember, aki ötven éve még gyakorlatilag a kínai társadalom legalján állt.

10 éves koráig luxuséletet élt, később egy bunkerből járt ki trágyát cipelni

Annak ellenére, hogy Hszi Csin-ping apja a Kínai Kommunista Párt alapító tagja volt, és magas rangot szerzett, a tisztogatások alatt börtönbe került, a család pedig a kínai kulturális forradalom idején kegyvesztetté vált. Hszi lánytestvére meghalt (valószínűleg öngyilkos lett), ő maga pedig azután, hogy 10 éves koráig luxuskörülmények között élhetett, 13 évesen már halálos fenyegetéseket kapott.

Hszi 15 éves korában, 1968-ban Mao Ce-tung parancsára fiatalok millióihoz hasonlóan a városból vidékre költözött „átnevelésre”, hogy a földművesek kemény fizikai munkájából tanuljon. Itt hét évet töltött, ezalatt többek között cipelt trágyát, épített gátakat és javított utakat. Egy társa azt mondta, csak zabkását, fűszernövényeket meg párolt zsemlét ettek, és nem volt más olvasnivalójuk, mint Mao írásai és a pártlapok. A férfi, aki a későbbi főtitkárral egy bunkerben lakott, úgy emlékszik, Hszi megszállottan olvasott a petróleumlámpánál, láncdohányos volt, nem volt humorérzéke, nem lógott a többi fiúval, és nem is csajozott. Hszi állítása szerint itt vált zavarodott, bizonytalan tinédzserből szilárd célokkal rendelkező, magabiztos felnőtté. 18 évesen belépett a kínai KISZ-be, 21 évesen pedig – bár a származása miatt többször elutasították, végül – sikeresen felvételizett a Kínai Kommunista Pártba. Az elveszett ifjúságáért nem kicsapongással kárpótolta magát, hanem a túlélés érdekében pragmatikus, realista, céltudatos munkával igyekezett a vörösöknél is vörösebbé válni – emlékezett vissza rá egy barátja 2009-ben.

Radar alatt jutott el a csúcsig

Ahogy enyhült a kulturális forradalom, úgy jutott egyre magasabbra. 1975-ben a helyi pártszervezet ajánlására beiratkozhatott a legrangosabb kínai egyetemre, a pekingi Csinghua Egyetemre, ahol vegyészmérnöknek tanult, majd marxizmusból és ideológiai nevelésből – később pedig levelező szakon jogon – szerzett diplomát. 25 éves korára az apját is rehabilitálták, aki a Hongkong fölötti, a kínai gazdasági fejlődés egyik motorjának tartott Kuangtung tartományt vezette. Hszi mindent megtett, hogy előrébb jusson a ranglétrán, előbb különböző tartományi vezetői pozíciókban dolgozott, majd 1982-re a védelmi miniszter titkára lett a Politikai Bizottságban.

Egyik barátja szerint Hszi az átnevelőtábor óta magányos, és ez vezetett ahhoz, hogy az első házassága egy angliai nagykövet lányával folyamatos veszekedésből állt, amíg pár éven belül el nem váltak. Miután elvette a második, mostani feleségét, Peng Li-jüan popénekesnőt, évekig azzal viccelődtek, hogy: „Kicsoda Hszi Csin-ping? Hát Peng Li-jüan férje.”

A karrierét viszont többek szerint pont ez a visszafogottsága alapozta meg: egyik legnagyobb eredménye, hogy mielőtt eljutott a legfelső körökig, gyakorlatilag alig hagyott maga után bármilyen nyomot. Az állami média egyik munkatársa, akinek évekig az volt a dolga, hogy még tartományi vezető korában kövesse Hszi munkásságát, a BBC-nek azt mondta, Hszi „mindig nagyon unalmas és felejthető volt”, és „semmilyen rossz benyomást nem akart tenni”. Még a negyvenes, ötvenes éveiben, már országos vezető politikusként is tartózkodott attól, hogy bárkit megsértsen. Eleanor Dvorchak, egy iowai asszony, akinél 1985-ben Hszi egy mezőgazdasági kutatóútján megszállt, azt mondta, a férfi annyira szerény volt, hogy senki sem gondolta volna róla, hogy valaha bármilyen ország elnöke lehetne.

Kompromisszumos választásnak tűnt, erre bebörtönözte vagy eltüntette az ellenfeleit

Mára akkorát változott a világ, hogy Hszi Csin-ping tanításaival plakátolták ki Kínát, és még múzeumot is szenteltek neki, ahol a falubelieknek tett jó cselekedeteitől kezdve minden olyat lehet hallani, ami alapján egy kommunista szent képe rajzolódik ki. Hszi ugyanis az első 5 éves ciklusában olyan személyi kultuszt teremtett, mint Mao óta senki, és a kínai társadalmat is egyre szorosabban ellenőrzi. Hszi ugyanannyit hivatkozik Mao Ce-tungra, mint a reformer utódjára, Teng Hsziao-pingre, és amikor marxizmusról beszél, rögtön utána azért a piacot is emlegeti. A fő üzenete, hogy Kínának erős társadalomnak kell lennie, és ezért igyekszik mindent megtenni.

Pedig amikor 2012-ben megválasztották a Kínai Kommunista Párt főtitkárának, kompromisszumos választásnak tűnt, Kínán belül és kívül is kevesen gondolták, hogy radikális változásokat fog hozni a következő öt év.

Hszi a hatalomra jutásával azonnal hatalmas korrupcióellenes kampányt jelentett be, aminek a csúcsán, 2015. június 11-én bűnösnek vallotta magát a bíróság előtt a rendőrség, a titkosszolgálatok, a börtönök és egyéb paramilitáris szervezetek korábbi nagy hatalmú vezetője, Csu Jong-kang. Ezzel – Po Hszi-laj mellett – ő lett a valaha volt legmagasabb rangú párttiszt, akit korrupció vádjával bíróság elé állítottak.Sokak szerint Csu vesztét valójában az okozta, hogy a párton belül egy rivális frakciót képviselt, és Hszi a politikus elítélésével azt üzente: a győztes mindent visz, a vesztes pedig mindent elveszít.

Hszi kritikusai szerint azzal, hogy a főtitkár az ellenfelek bebörtönzésével véget vetett a kommunista párton belüli törékeny békének, felrúgta azokat a játékszabályokat, amiket Mao Ce-tung óta a kommunista elit betartott. A korrupcióellenes kampányban több mint egymillió párttagot fegyelmeztek meg, tartóztattak le vagy börtönöztek be.

Ezzel párhuzamosan visszatértek a rejtélyes eltűnések is, idén év elején az uralkodó osztály bankára, Kína egyik leggazdagabb embere tűnt el egy hongkongi szállodából. Hsziao Csien-hua azóta sem bukkant fel, feltételezések szerint őrizetben van valahol a szárazföldi Kínában. Ez is üzenetértékű lehet: a rengeteg pénz, a legjobb kapcsolatok és egy kanadai útlevél sem lehet elég ahhoz, hogy megvédjen az elnöktől. Nyáron Hsziao egyik üzlettársát is korrupcióval vádolták meg, az elmúlt hónapokban pedig a Youtube-on egy másik milliárdos, Kuo Venguj kezdett arról vlogolni a manhattani luxuslakásából, hogy a kínai korrupcióellenes hatóság vezetője, Vang Csi-san – aki gyakorlatilag Hszi Csin-ping jobbkeze – maga is korrupt. Emiatt több per is indult a vlogger ellen, aki azért arra nagyon vigyáz, nehogy személyesen a kínai főtitkárt is megvádolja.

Hiába tér vissza az élharcosok erkölcsi érzéke, ha mindent az átláthatatlanság ural

Hszi korrupcióellenes harcát az állami propaganda felerősítette, és a főtitkár egy új, fegyelmezett és takarékos politikai kultúra képét igyekezett kialakítani. Ennek részeként igyekezett elkerülni a banketteket, és néha limuzinflotta helyett néhány kollégájával együtt kisbusszal utazott, illetve a mezőgazdász gyökereit hangsúlyozva, magát a korrupt politikai elittel szemben meghatározva fotózkodik parasztokkal. (Pedig Hszi Csin-ping mindig is az elithez tartozott, és a hatalomra jutása előtti években egyes rokonai hihetetlenül meggazdagodtak, bár arra nincs bizonyíték, hogy Hszi támogatta volna az üzleteiket.)

De mivel a politikai kultúrát nem lehet egyes embereket kiiktatva megtisztítani, komplett hálózatokat kell kifehéríteni. Hiába az Hszi üzenete, hogy „ne azért lépj be a kommunista pártba, mert pénzt akarsz csinálni”, a több mint 90 millió párttag jó részének pontosan ez a célja. Hszi ezért mindenféle bürokratikus szabállyal igyekszik kordában tartani az embereit, a korrupciót és a pazarlást: azt is megszabják, hogy a hierarchia egyes szintjein milyen ebédet ehetnek az állami tisztviselők, illetve az irodai beszerzések lehetőségei is szigorúan be vannak határolva.

A kritikusok szerint a párt Hszi alatt mintha megtalálta volna az elveszett erkölcsi iránytűjét, csakhogy ez átláthatóság nélkül nem sokat ér. Az elmúlt 5 év minden nagy korrupcióellenes nyomozása titokban zajlott, a Kínai Kommunista Párt teljesen átláthatatlan, és miközben azt ígéri, felfedi a teljes igazságot, Hszi nem mutatott hajlandóságot arra, hogy a bíróságon vagy a nyilvánosságban kibontsák az igazság minden részletét. Sőt, egyre inkább igyekeznek elnyomni a nem kontrollált hangokat.

Az internet harctér lett, így minden a cenzúra eszköze lehet

A kínai internetes cenzúra idén eljutott oda, hogy elkezdte törölni a micimackós képeket, mert a figurát a Barack Obamával sétáló Hszihez hasonlították. Bill Clinton volt amerikai elnök egyszer viccelődve azt mondta Kína internetcenzúrájáról, hogy olyan, „mintha pudingot akarnának a falra szögelni”. De Hszi irányvonala mégis ez, a Kommunista Párt nem tűri, hogy nevetség tárgyává váljon, a közmédia pedig azt harsogja, hogy: „Az internet ideológiai hadszíntérré nőtt, és aki ezt az eszközt irányítja, az nyeri meg a háborút.” Amikor Hszi ellátogatott az állami tévé pekingi főhadiszállására, mögötte egy hatalmas képernyőn olyan feliratok villogtak, hogy „abszolút hűség” és „családnevünk a Párt”.

Kínában 750 millió internetfelhasználó van, több mint az USA-ban és Európában együttvéve. Hszi eltökélte, hogy Kína kiber-szuperhatalom legyen – legalábbis ami az innovációt és a kereskedelmet illeti –, de ez a politikai rendet nem bonthatja meg. Mint mondta, az internet nem válhat „kétélű karddá”, nem szabad engedni, hogy a „rejtett negatív energiák” kikezdjék a jó kormányzást és a társadalmi stabilitást. A főtitkár tehát kétfrontos háborút vív: az egyik a párttársai feletti irányításért, a másik az internet uralásáért folyik. Az előbbit jól mutatja, hogy az egyetemeken megnövelték a párt jelenlétét, a tankönyvekben csökkentették a nyugati hatást, a magáncégek pedig lelkesen jelentik be a náluk működő kommunista pártsejteket, sőt még a sanghaji Disney Resort is büszkén jelentette be, hogy „néhány igazán jó ötlet a pártbizottságtól jött”.

A kiberbiztonság a nemzetbiztonság központi eleme lett, ezért nagyon megerősítették az ún. Nagy Tűzfalat: ez a törvények és a technológiai eszközök olyan kombinációja, amit rengeteg szakember és önkéntes cenzor felügyel, így a párt ellenőrizni tudja a kínai kiberteret. A szolgáltatókat kötelezik a felhasználók cenzúrázására, miközben a netezőket arra buzdítják, hogy felügyeljék egymást. Az anonimitás megszűnt, és aki ezzel szembemegy, börtönbe kerül.

Persze Mao idején meg az ügynökrendszerrel tartották fent az általános félelmet, de vannak arra utaló jelek, hogy a mostani rendszer hatékonyabb. Kínában nem sokat érnek az adatvédelmi szabályok, és minden mobiltelefon potenciális megfigyelő- és cenzúraeszköz. Bár a kínai uralkodók mindig igyekeztek az érzékeny információkat kontrollálni, a Hszi előtti reformkorban a kommunista vezetők azt vették alapul, hogy egy komplex, modern gazdaság decentralizált döntéshozatalt igényel, ami végső soron nagyobb internetszabadságot jelent. Hszi, aki egy évvel az internetnek is köszönhetően megerősödő arab tavasz után jutott hatalomra, viszont elejét akarta venni az 1989-es Tiananmen téri diáktüntetésekhez hasonló lázadásoknak.

Hszi a hatalomra kerülése után nem sokkal arról beszélt, hogy a rendszerváltás idején a Szovjetunióban arányosan több párttag volt, mint most Kínában, de senki sem volt elég bátor ahhoz, hogy ellenálljon a kommunista rendszer lebontásának. Szu Si 11. századi kínai költőt idézve pedig arról beszélt, hogy egy ország akkor van a legnagyobb veszélyben, amikor látszólag minden rendben van, de a mélyből rejtett veszélyek leselkednek, és ha az ember csak hátradőlve vár, a helyzet odáig romolhat, hogy nem lesz visszaút.

Ehhez képest keresztényeket, muszlimokat, szakszervezeti aktivistákat, bloggereket, újságírókat, feministákat és ügyvédeket is lecsuktak csak azért, mert a jogaikat és érdekeiket védték, sőt egyes esetekben még a médiában is parádézniuk kellett, és megtagadva a hitüket, a párt szövegét visszaböfögve azt kellett mondaniuk, sajnos hagyták, hogy Kína nyugati ellenségeinek öklévé váljanak. A párt 2014-ben egy listát is köröztetett hét tiltott témáról, amik között szerepelt az egyetemes értékekről szóló vita, a sajtószabadság, a polgárjogok és a független bíróságok kérdése. Ezek helyett az elmúlt években a kínai nemzet nagy megújulásáról és a kínai álomról szóló propaganda lepte el a plakátokat, a tévét és az internetet.

Az igaz, hogy Kína gazdaságilag sosem volt még ilyen erős, vásárlóerő-paritás alapján hamarosan 40 százalékkal nagyobb (2049-re meg akár háromszor akkora is) lehet, mint az Egyesült Államoké, és az Övezet és Út Kezdeményezésben dollár-százmilliárdokat önt más országokba, de a felszín alatt mégis hatalmas problémák feszülnek: a növekedés lassul, és a vezetés több közgazdász szerint is kifuthat az időből, mielőtt válság nélkül végigvihetné a reformjait.

Hszi második ciklusa: totális ellenőrzés, ha kell, külföldre kiterjesztve is

Az internetezőknek egyelőre még van kiskapujuk: VPN-szolgáltatókkal férhetnek hozzá a Kínában betiltott netes tartalmakhoz. Csakhogy Hszi második ciklusában várhatóan a VPN-eket is betiltják, megkerülhetetlenné téve a Nagy Tűzfalat. Közben egyre több egyetemen telepítettek arcfelismerő szoftvereket, és már fejlesztik a világ leghatékonyabb arcfelismerő rendszerét, amivel a terv szerint 1,3 milliárd kínai állampolgár közül bárkit, 3 másodpercen belül felismerhetnek majd. A mobiltelefonok adataira és az arcfelismerésre alapozva, a mesterségesintelligencia-fejlesztésbe és a big data-menedzsmentbe óriási pénzeket öntve olyan totális ellenőrzést vezethetnek be, amiről a császári időkben vagy a Mao-korszakban álmodni sem mertek.

A kiberháború mostanra nem csak belföldön, de külföldön is folyik: kibertámadás érte a kínai korrupcióról New Yorkból vlogoló Kuo Venguj amerikai menedékkérelmét benyújtó ügyvédi irodát, illetve a Hudson Intézet nevű agytrösztöt is, ahol a milliárdos a terv szerint beszédet mondott volna. Az előadás elmaradt, az intézet pedig beismerte, hogy kínai nyomás érte őket, bár azt állították, a probléma nem politikai, hanem logisztikai volt. Az amerikai tech-cégek vezetői is igyekeznek Kína kedvére tenni, hogy betehessék a lábukat a világ legnagyobb netes piacára.

A kínaiaknak viszont még külföldön utazva is a Nagy Tűzfalon belül kell maradniuk, és az állam arra buzdítja a kínai gyökerű külföldi állampolgárokat is, hogy „azonosuljanak a kínai érdekekkel”, a nyugati egyetemeken tanuló kínai diákokat pedig arra biztatják, hogy nyomják el a kínai narratívával szemben állók hangját.

Azt, hogy a mostani kongresszuson nagy fordulat nem várható, előrevetíti, hogy korábban több potenciális riválist, emberi jogi ügyvédet és aktivistát is lecsuktak (és egy időre a WhatsAppot is letiltották). Hszi valószínűleg tovább növelheti a hatalmát, mert arról spekulálnak, hogy a főtitkár „gondolatait” is belefoglalhatják az alkotmányba, vagy akár a Mao óta nem használt, 1982-ben megszüntetett, a főtitkár feletti, pártelnöki tisztséget is megkaphatja. Az biztosnak látszik, hogy a nagy nyilvános beszéde utáni, zárt ajtók mögötti ülésen több vezetőt is levált majd. A kínai propaganda a kongresszust egy új történelmi kor kezdeteként emlegeti. (BBC, ABC, Reuters. Címlapkép: Lintao Cseng / AFP)