A tudomány nem elég ahhoz, hogy megmentsük a Földet, állítják kutatók

Az MTA közleményben számolt be arról, hogy a világ egyik legrangosabb tudományos szaklapjában, a Science-ban 2018. január 18-án megjelent egy tanulmány, ami szerint fordulatra van szükség ember és természet viszonyában. 

Ez a kulcsa ugyanis annak, hogy milyen állapotba hozzuk a bolygónkat – mondta el Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a cikk egyik társszerzője. 

A publikáció azt állítja, hogy a tudományos kutatás nem elegendő ahhoz, hogy hatékony és etikus javaslatokat fogalmazzunk meg az emberiség jóllétét biztosító természeti erőforrások védelme és felhasználása kapcsán. A tudósok nézőpontja jelentősen eltérhet azokétól, akik a világ kevésbé urbanizált részein az elődeiktől örökölt, évszázados tudás alapján még ma is viszonylag „hagyományos” módon művelik a földet, legeltetik a jószágaikat, vagy halásznak, azaz azokétól, akik az ún. hagyományos ökológiai tudás hordozói.

Molnár Zsolt kutatócsoportja Mongóliában pásztorokkal (pl. egy helyi pásztorkodó lámával, illetve egy fiatal pásztorral együttműködve keresik a jobb legelőgazdálkodás és a hatékonyabb természetvédelem lehetőségeit (Mörön közelében, a Hövszgöl-tótól délre, 2017. június)Fotó: Molnár Ábel

A Science-cikk a tudomány és a hagyományos tudásrendszerek összefogását sürgeti, méghozzá újfajta módon. Korábban a hagyományos ökológiai tudás csak mintegy „átkódolva”, a modern tudományok logikája szerint jelent meg a tudományos eredményekben, így azonban sok ökológiai és kulturális tartalom elveszett.

A most megjelent tanulmány szerzői azt javasolják, hogy vizsgáljuk meg több perspektívából, többféle szemüvegen át ember és természet viszonyát. A tudomány képviselői és a hagyományos tudás hordozói is a saját logikájuk szerint adhassák hozzá ismereteiket, adataikat a közös tudásanyaghoz. Szerencsére ma már egyre több módszer létezik e kétféle tudás összehangolására, és mindkettőt figyelembe vevő lépések kialakítására.

„Nagy szükségünk van erre a közös tudásalkotásra például olyan összetett kérdésekben, mint a hagyományos legeltetés. Hazánkban több százezer hektáron folyik olyan legeltető gazdálkodás, ami gazdasági haszna mellett elengedhetetlen bizonyos természeti értékeink megőrzéséhez. De míg a pásztorok a jószág száján át látják a növényeket, a természetvédők a ritka fajok védelmét, illetve az élővilág sokféleségét helyezik előtérbe. A két tudásrendszer másképp lát, és másképpen is értékeli a látottakat. A jó kompromisszumokhoz pedig együtt gondolkodásra van szükség.”

– fogalmaz a közlemény. 

Molnár Zsolt kutatócsoportja Magyarországon, Erdélyben, a Szerémségben és Mongóliában vizsgálja pásztorok és földművesek hagyományos gazdálkodását, illetve azt az ökológiai tudást, amin ez a gazdálkodás alapul. Állításuk szerint ez a tudás régi, de korántsem elavult. 

Mint a közlemény fogalmaz, modern világunkban számos esetben – mint a természetvédelmi kezelés, a biogazdálkodás vagy a környezeti nevelés – ez a több száz éves tudás az egyik alapja a globális változásokhoz való alkalmazkodásnak.

Eddig még nem volt rá példa, hogy egy tudósokat tömörítő világszervezet az emberiség tudásrendszereinek szintézisét tűzze ki célul. Az IPBES (az ENSZ-hátterű, a biológiai sokféleség megőrzésével foglalkozó kormányközi szervezet) ezért új utakat tör a tudásszintézisben, hogy minél jobban megalapozza a fenntartható fejlődéshez szükséges döntéseket, zárul az MTA közleménye. 

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.