Kutatók mutatták ki: tényleg erősíti a gyűlölködést a Facebook

A Németországban, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban lévő, alig több mint 17 ezer lakosú Altena békés kisváros. 2015-ben, az Európai Uniót sújtó bevándorlási válság tetőpontján Altena is egy volt a német városok közül, amik önként vállalták, hogy menekülteket szállásolnak el. A lakosság túlnyomó többsége támogatta a befogadást, és 2015 őszére több szíriai és afganisztáni család élt a városban, és sem rájuk nem volt panasz, sem arra, ahogyan a helyiek bántak velük.

Aztán 2015 októberében egy fiatal helyi tűzoltó, Dirk Denkhaus és az egyik barátja betört az egyik menekültszállásra, gázolajjal locsolta körül a padlást, és felgyújtotta az épületet.

A tűzben senki nem halt meg, de a hét szíriai lakó, köztük egy terhes nő, csak azért úszták meg sérülés nélkül az esetet, mert az egyik szomszéd időben észrevette a lángokat, és figyelmeztette őket.

A gyújtogatás hatalmas visszhangot keltett Németországban, ahová 2015-ben csak októberig 800 ezer bevándorló érkezett, és ebben az időben még rengeteg német pénzzel, élelmiszerrel, ruhákkal, takarókkal és más adományokkal igyekezett segíteni az érkezők ellátását.

Dirk Denkhaus tette Altenában is megrökönyödést keltett, a városban ugyanis azelőtt nem voltak ilyen, a befogadottakkal szemben elkövetett bűncselekmények, sőt úgy tűnt, a helyiek szívesen fogadják az érkezőket. 

A Facebookon azonban nagyon más volt a helyzet.

A Dirk Denkhaus ügyében eljáró nyomozók is feltárták, hogy a tűzoltó 2015-ben fokozatosan sodródott bele a bevándorlóellenességbe a Facebookon, az egyébként csöndes, visszahúzódó férfi elzárta magát az online világban, egyre több bevándorlóellenes tartalmat osztott meg, barátainak is egyre több hitleres mémet küldött, majd egy idő után szinte semmi más témája nem maradt online a bevándorlógyűlölet mellett.

A Warwick Egyetem kutatói egy új tanulmányban pont erről szerettek volna többet megtudni. Összegyűjtötték a két év alatt elkövetett, összesen 3335 bevándorlóellenes bűncselekményt Németországban, és megnézték, mi növeli leginkább az ilyen bűncselekmények elkövetésének valószínűségét. Szűrtek vagyoni helyzetre, politikai irányultságra, életkorra, újságeladásokra, internethasználatra, a környéken befogadott menekültek számára és arányára, a menekültellenes tüntetések számára, de még az adott környéken korábban elkövetett gyűlölet-bűncselekmények számára is.

De egyetlen változó volt csak, ami szembeötlően korrelált a több bevándorlóellenes támadással:

a több Facebook-használat.

Még csak nem is az internethasználat volt az, ami növelte egy-egy településen a bevándorlóellenes támadások számát, hanem kifejezetten a Facebook-használat. A német településeken minden 1 százalék, amennyivel többen és gyakrabban facebookoztak az országos átlagnál, 50 százalékkal növelte a bevándorlóellenes bűncselekmények valószínűségét.

Ez ugyanúgy igaz liberális, baloldali, jobboldali vagy akár szélsőjobboldali többségű településekre is, és egyaránt vonatkozik nagyvárosi negyedekre és vidéki kistelepülésekre. A kutatás adatai szerint tényleg semmi nem felelős annyira és olyan egyértelműen a gyűlölet növekedésért, mint a Facebook. Emellett a tanulmány arra is rávilágított, hogy a gyűlölet nem korrelál semmilyen más közösségimédia-platform használatával, kizárólag a Facebookéval, de azzal nagyon.

A tanulmány szerzői szerint az összes, Németországban elkövetett bevándorlóellenes bűncselekmény akár tizedéért is a Facebook lehet a felelős.

Több tudományos kutatás felhívta már a figyelmet arra, hogy a közösségi média durván torzíthatja a felhasználók valóságészlelését. A Facebook algoritmusának ugyanis nem az a célja, hogy elfogulatlanul tájékoztassa a felhasználókat a világ fontos történéseiről, hanem az, hogy mindenki elé lehetőleg olyan tartalmakat rakjon, ami az adott felhasználóból reakciót vált ki, a Facebook ugyanis ebből az interaktivitásból él.

Így nagyon sok felhasználó elé eleve csak olyan tartalom kerül, amiben az övével egyező vélemények szerepelnek, és csak olyan híreket lát a hírfolyamban, amik megerősítik a világról korábban alkotott képét. Ezt hívják már évek óta a szakirodalomban filterbuboréknak. A valóságban azonban a miénkkel ellentétes vélemények is léteznek, és van egy rakás hír is, ami ellentmond az előítéleteinknek, de ettől még igaz.

A Facebook azt mondja, a kritikák hatására átállította az algoritmust úgy, hogy ilyen vélménybuborékok kevésbé alakulhassanak ki, de ezt senki nem tudja ellenőrizni, a Facebook algoritmusa ugyanis nem nyilvános. Emellett azok a kutatók, akik évekkel ezelőtt megalkották a filterbuborék fogalmát, szintén korrigáltak az elméletükön, ma a filterbuborék már nem azt jelenti, hogy a közösségi médiában csak az adott felhasználónak tetsző, a véleményét megerősítő tartalmak jönnek szembe, hanem hogy olyan tartalmakkal találkozunk, amik reakciót váltanak ki belőlünk. Ez a reakció lehet düh és félelem is, a Facebooknak mindegy, amíg hajlandóak vagyunk reagálni az adott tartalomra, esetleg továbbosztani azt.

A Facebookot sok európai és amerikai politikus felelőssé tette az idegenellenesség és a populizmus erősödéséért is, de erre a cég eddig rendre azt válaszolta, hogy folyamatosan ellenőrzik az oldalon megjelenő posztokat, és a szabályzatokat is mindig annak megfelelően alakítják, hogy a lehető legmegfelelőbben léphessenek fel a gyűlöletbeszéddel szemben.

A Warwick Egyetem friss kutatása viszont éppen arra világít rá, hogy a Facebook messze nem a gyűlöletbeszéd terjesztésével gyakorolja a legkárosabb hatást, hanem azzal, hogy torzítja az felhasználók valóságészlelését. Aki sok időt tölt a Facebookon, az ugyanis hajlamos elhinni, hogy amivel a hírfolyamban találkozik, az a valóság, és hogy a többség úgy gondolkodik, ahogyan a Facebookon elé kerülő, fröcsögő posztok alapján következtetni lehet.

Anette Wesemann, az altenai menekültek integrációjáért felelős hivatalnok a New York Times újságírójának arról beszélt, hogy 2015-ben a menekülthullám elején nagyon megindító volt látni, ahogyan az altenai lakosok többsége minden erejével igyekszik segíteni, és zökkenőmentessé tenni a bevándorlók befogadását és a beilleszkedésüket.

A helyzet akkor változott meg, amikor Wesemann elindított egy Facebook-oldalt az önkéntes munka szervezésére. Ezt hamar elárasztották a trollok és a bevándorlóellenes kommentek. A gyűlölködő posztok jelentős része nem altenaiaktól érkezett, a helyiek közül csak egy maroknyian posztoltak bevándorlóellenes jelszavakat az oldalra. Idővel azonban az oldalt teljesen elárasztották ezek a kommentek, ez pedig hatott az egyébként a bevándorlók felé pozitívan álló többi altenaira is.

Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a Facebookon az emberek zsigeri félelmeire, a haragra és a gyűlöletre játszó tartalmak terjednek a leggyorsabban, még akkor is, ha ezek nem esnek a Facebook által meghatározott gyűlöletbeszéd kategóriájába. Ez magyarázza, hogy a bevándorlóellenes hangok - még ha kevés felhasználótól jönnek is - miért dominálják a hírfolyamokat a Facebookon.

Ennek pedig súlyos szocializációs következményei vannak. Az emberek többsége ugyanis ahhoz igazítja a viselkedését, amit a többségi társadalom szerintük elvár. Az ehhez szükséges információkat a közösségi média kora előtt a közvetlen környezetükből, az újságokból, a tévéből vagy politikusoktól szerezték be, tehát bizonyos értelemben voltak kapuőrök a folyamatban. A Facebookon ezek a hagyományos kapuőrök nemhogy nincsenek jelen, de az algoritmus eleve felfúj és eltúlozva mutat a felhasználóknak olyan véleményeket és normákat, amiket a valóságban csak egy nagyon szűk, de hangos kisebbség tart követendőnek.

A Facebook tehát kirántja a felhasználóit a rájuk hagyományosan hatást gyakorló tekintélyek és mérséklő hangok befolyása alól, és bedobja őket egy világba, amiben fénysebességgel terjednek és szaporodnak az ember legelemibb érzelmeire, legállatiasabb oldalára ható, kontextus és érdemi magyarázat nélküli információmorzsák.

Így egy altenai Facebook-felhasználó, aki elé csak úgy ömlik a bevándorlóellenes tartalom, joggal feltételezhetné, hogy a szomszédai utálják a bevándorlókat, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Dirk Denkhaus is ezzel szembesült, miután felgyújtotta a menekültszállást. Korábban azt hitte, a többség nevében cselekszik, de messze nem ez volt a helyzet.

És bár Altena lakosai elítélték a tűzoltó tették, nem az övé volt az utolsó bevándorlóellenes bűncselekmény az országos átlagnál erősebben facebookozó kisvárosban: 2017-ben leszúrta a polgármestert egy férfi, akinek elmondása szerint elege lett a városvezető politikájából, ami szerinte túl elnéző volt a bevándorlókkal szemben. A helyi ügyész ebben a bűnügyben is a Facebook felelősségét gyanítja, a támadás előtti napokban ugyanis durván elszaporodtak a polgármestert gyalázó bejegyzések.

Natascha Wolff, a bajorországi Traunstein egyik iskolájának tanára a New York Timesnak arról beszélt, hogy diákjai nem egy esetben kávét, ételmaradékot és más tárgyakat dobáltak a bevándorló iskolatársaikra fényes nappal, a tanárok szeme láttára. Ilyen tettekre pedig egy gyerek csak abban az esetben szánja el magát, ha meg van győződve arról, hogy a közösségében ez a magatartás megfelel az uralkodó normáknak. Traunstein is az egyik olyan német város, ahol az országos átlagnál nagyobb a Facebook-használat. Itt ez a fiatalkorúakra gyakorol igazán nagy hatást, ők a Facebookon rengeteg bevándorlóellenes és gyűlölködő poszttal találkoznak.

A Warwick Egyetem kutatása még azt is kimutatta, hogy ha az internet vagy csak a Facebook néhány napig nem volt elérhető Németország bizonyos részein, akkor azokon a vidékeken jelentősen visszaesett a bevándorlókkal szembeni erőszak.