A hidegháború óta nem látott méretű hadgyakorlatba kezd szeptember 11-én az orosz hadsereg az Urálon túli Cugol gyakorlótéren, a Transz-Bajkál területen, írja a világsajtó. A meghatározást annyiban pontosítanánk, hogy ha hihetünk a hivatkozásoknak, amely szerint a legendás 1981-es Zapad hadgyakorlat volt a hidegháború korának legnagyobb hadgyakorlata, akkor a most kezdődő Vosztok 2018 a II. világháború óta tartott legnagyobb hadgyakorlat lesz.

1981-ben, amikor a hidegháború csúcsán a Szovjetunió egyszerre akart üzenetet küldeni az ellenséges Nyugatnak és a lázongó lengyeleknek, 150 ezer katona vett részt, és nemcsak egy teljes tankhadsereget vezényeltek Lengyelországba, de Gdansk városánál, a Szolidaritás központjánál még nagy partraszállást is rendeztek, jelezvén, hogy van ötletük arra, ha a lengyel pártvezetésnek nem sikerülne csírájában elfojtania a munkásönigazgatás és demokratizálódás gondolatát.

Most Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentése szerint

kétszer akkora hadsereggel gyakorlatoznak majd,

mint 1981-ben. Sojgu tájékoztatása szerint a Vosztok 2018-on 300 ezer orosz katona vesz majd részt, a műveleteiket ezer repülőgép, 36000 tank és pszh, illetve két teljes flotta támogatja majd. Hogy ebből mennyi igaz, arra csak tippelni lehet: az oroszok legendásan összevissza beszélnek a hadgyakorlataikról. Tavaly ősszel, a Zapad 2017 gyakorlaton a hivatalos tájékoztatás szerint összesen 12700 katona vett részt - még éppen alatta a 13000 fős határnak, amely felett az EBESZ Bécsi Egyezménye alapján már be kellett volna engedniük a hadgyakorlatra a nyugati megfigyelőket. A nyugati elemzők előzetes becslései 60-100 ezres hadgyakorlatról szóltak, és bár a százezres becslés rendszeresen felbukkan a Vosztok 2018-ról szóló cikkekben is, az oroszbarátsággal nem gyanúsítható lengyel OSW tanulmánya szerint a résztvevők száma valóban közel lehetett a hivatalosan közöltekhez, még ha a 13 ezer főt valószínűleg meg is haladta.

Kényszerbarátság

A Vosztok 2018 legfontosabb geopolitikai fejleménye, hogy azon az orosz szatellit Mongólia mellett Kína is részt vesz. Kína 3500 katonát és páncélosokat is küldött, ezekről képek is megjelentek a kínai sajtóban és a Twitteren is.

link Forrás

A kínai haderő, amely az 1979-es, harminc napos, Vietnam elleni háborúja óta nem háborúzott, értékes harci tapasztalatokat szerezhet a Szíriában 2015 óta aktívan háborúzó oroszoktól, akik az ottani tapasztalataikat már beépítették katonai szakkönyveikbe, mondta Szung Csung-ping hongkongi katonai elemző a South China Morning Postnak. A lap egy névtelenséget kérő kínai katonai forrása is ezt emelte ki. "A Népi Felszabadító Hadsereg az egyetlen nagy katonai erő, aminek nincs valódi harci tapasztalata, így lelkesen várja a valódi tanulás lehetőségét" - mondta a lapnak.

Túl sokat azért ebbe nem kell belelátni. Bár Kína és Oroszország rendre együttműködik az ENSZ Biztonsági Tanácsában, azért riválisok maradtak. Jonathan Holslag, a Brüsszeli Szabadegyetem oktatója szerint inkább a Nyugat taszítja a két nagyhatalmat egymás karjába. "Bár még mindig nagy a bizalmatlanság Moszkva és Peking között, az oroszoknak nincs más választásuk, mint együttműködni velük, mert az amerikaiakkal még mindig ingatag a kapcsolatuk, és szükségük van Kína anyagi támogatására a nyugati szankciók hatásainak kivédésére" - nyilatkozta a South China Morning Postnak.

Leplezett bajok

Az orosz kardcsörtetést is érdemes más szempontok alapján is vizsgálni. A háromszázezres sereg mobilizálása mindenképpen lenyűgöző teljesítmény, amely egyben tökéletesen alkalmas az orosz hadsereg anyagi nehézségeinek leplezésére is. Bár Oroszország 2015 óta gyakorlatilag két fronton is háborúzik - Szíriában és 2014 óta Ukrajnában -, a hadsereg költségvetése 2018-ban a gazdasági nehézségek miatt 17 százalékkal csökkent az előző évihez képest. Oroszország pár hónapja nevetséges indoklással elállt attól, hogy saját fejlesztésű ötödik generációs vadászgépekkel szerelje fel hadseregét, aminek még a legújabb orosz csodatankra, a nyilvános bemutatóján egyből lerohadó T-14-esre sincs pénze.

Az anyagi gondok nemcsak a hadsereg modernizációjának leállításán érződnek. A France 24 jelentése szerint 2014, az ukrajnai háború kezdete óta 20 százalékot esett vissza a hivatásos állományúak életszínvonala.

Persze a válságtüneteket a lakosság még a hadseregnél is jobban érzi. A hétvégén tömegtüntetéseken tiltakoztak Oroszországban a nyugdíjkorhatár emelése ellen - Putyin döntése alapján a férfiak nyugdíjkorhatárát 60-ról 65 évre emelték, miközben az orosz férfiak várható élettartama mindössze 66 év. A gyakorlat tehát annak bizonyítására is szolgálhat, hogy a növekvő társadalmi feszültségek ellenére, melyek még Putyin kikezdhetetlennek tűnő népszerűségét is megtépázták, igenis van értelme a hadseregre költeni. A Brit Royal United Services Institute (RUSI) elemzése szerint a nyugati sajtó ugyan Putyin szóvivőjének arra a mondatára kapta fel a fejét, amely szerint a hadgyakorlatot a geopolitikai helyzet, az Oroszországot érő fenyegetés indokolja, az valójában a társadalombiztosítás és a nyugdíjrendszer válságának kontextusában hagyta el Dmitrij Peskov száját.

Vagyis a háromszázezer fős hadgyakorlat beleillik Putyin egy évtizede állandó retorikájába, mely szerint most ugyan össze kell húzni a nadrágszíjat, de ez a jövőbeni nagyság ára. Az pedig, hogy ekkora hadgyakorlatot tarthatnak, az eddigi erőfeszítések bizonyítéka - vagyis legalább annyira szól a belföldi, mint a külföldi közönségnek.

Jöhet az aktív külpolitika

A fentiek ugyan okkal moderálhatják a gigantikus hadgyakorlattal kapcsolatos félelmeket, azért aggodalomra is van ok bőven. Az oroszok mégiscsak

300 ezer fős hadsereget, 36 ezer tankot, ezer repülőt és két teljes flottát mobilizálnak,

amihez fogható méretű mozgósítás kizárólag egy totális európai háború, vagy egy koreai atomkonfliktus esetén lehetne indokolt. Legalább ennyire aggasztó, hogy az előzetes gyakorlatok alapján az orosz haderő a szárazföldi és légi egységek, illetve az elektronikus zavarás és felderítés közti együttműködés mellett a normál haderő és különleges alakulatok együttműködését is gyakorolja. Mindezek a RUSI elemzése szerint olyan expedíciós képességek, melyek ezidáig csak az amerikai és a NATO-haderőt jellemezték. 

Ez, együtt azzal, hogy a szíriai tapasztalatok alapján a hadgyakorlat bizonyos részei direkt a lázadók elleni harcmodorra készítik fel a csapatokat, arra utalhat, hogy a következő években-évtizedekben az orosz külpolitika agresszívabbá válhat, Szíria után más konfliktusokba is beavatkozhat az orosz haderő - például a Közép Afrikai Köztársaságban, ahol az orosz zsoldoshadsereg már meg is jelent.