Hogyan él 500 malmői zsidó több tízezer muzulmán bevándorló között?

• Becslések szerint kb. 15 ezer zsidó élhet Svédországban.
  
• Ahogy a világ legtöbb országában, a zsidó kisebbség Svédországban is különösen ki van téve a rasszista erőszaknak.
• Ráadásul az utóbbi 10-15 évben egymást érték a hírek arról, hogy Svédországban növekszik az antiszemitizmus.
• Ezt sokan a muszlim bevándorlók befogadásával magyarázzák.
• Fredrik Sieradzkival, a Malmői Zsidó Közösség szóvivőjével beszélgettünk erről.
  

444: Az utóbbi időben különösen Franciaországból lehetett hallani olyanokat, hogy a zsidó közösségek növekvő antiszemitizmusra panaszkodnak. Svédországban mi a helyzet? Általánosságban milyen a zsidó közösségek élete itt?

F. S.: A zsidók sora meglehetősen jól ment Svédországban a háború után évtizedeken át. Az én szüleim is ekkoriban találtak itt új otthonra ebben az országban, ahol a zsidók biztonságban érezhették magukat. Az utóbbi 15-20 évben viszont láthatóan növekedett az antiszemitizmus Svédországban. Eleinte a politikusok azt gondolták, hogy az antiszemita bűncselekményeket a neonácik követik el. Megpróbáltuk elmagyarázni nekik, hogy sajnos nem ez a helyzet, hanem inkább az - különösen Malmőben -, hogy egy nagyobb létszámú kisebbség tagjai támadnak egy kisebb létszámú kisebbségre.

Ez a nagyobb kisebbség pedig azokat az embereket jelenti, akik

a zsidókról hagyományosan rossz véleménnyel lévő, általában közel-keleti muszlim országokból érkeztek ide.

Az ő körükben komoly antiszemita érzület tapasztalható - részben persze az izraeli-palesztin szembenállás miatt. Azt gondoljuk, inkább emiatt nőtt az antiszemitizmus. Mára a svéd politikusok is felismerték ezt, és szembenéznek vele, még ha ez nagyon érzékeny kérdés is. Érzékeny kérdés, mert itt egy másik kisebbségről van szó,

akik egyébként szintén rasszista bűncselekmények áldozatai lehetnek.

De ezzel akkor is foglalkozni kell, hiszen befolyásolja, hogyan tekintenek a zsidók Svédországra és az itteni életre. Malmőben különösen fontos ez, hiszen több zsidó család elköltözött innen az utóbbi években.

A fenyegetettségérzés miatt?

Hogy pontosabban fogalmazzak: valószínűleg a fenyegetettségérzés is hozzájárult néhányaknál ahhoz, hogy a költözés mellett döntöttek. De ennél valószínűleg fontosabb ok, hogy a fiatalok úgy érzik, nem élhetnek itt teljes értékű zsidó életet, hisz látják, hogy mások is elköltöznek. A fiatalok gyakran nem térnek vissza, miután elmennek tanulni Stockholmba vagy külföldre, akár Izraelbe. Ezután sokszor már azt látjuk, hogy az elvándorló fiatalok szülei is elköltöznek. A stockholmi közösségbe például nagyon sok malmői zsidó érkezett, de egész Európában általános, hogy a zsidó népesség a nagyobb városokba áramlik. Malmö is nagy, de Stockholm nagyobb, ott több a lehetőség, nagyobb a zsidó közösség, van zsidó iskola, ami fontos azoknak, akik zsidó nevelésben szeretnék részesíteni a gyerekeiket.

Fenyegetés csak muszlimok felől érkezik?

Svédország egészében az antiszemita érzület jelentkezik a neonáci csoportok felől is. Ez a jelenség szintén nagyon ijesztő, az ország északi részén lévő Umea városban például a neonácik fenyegetései miatt kellett idén bezárnia egy zsidó szervezetnek. Szóval ez is komoly fenyegetés. De ha a mindennapi antiszemitizmust nézzük, különösen itt, Malmőben, akkor megállapíthatjuk, hogy az elsősorban muszlim, különösen arab hátterű fiatalok felől jelentkezik.

Ezzel azonban a helyi muszlim vezetők is tisztában vannak,

és velük zajlik is párbeszéd ebben az ügyben évek óta. Ezt a kapcsolatot próbáljuk erősíteni mi is és ők is, mert felismerték, hogy a közösségük néhány tagjának antiszemitizmusa az ő helyzetükön is ront, és árt a svédországi muszlim közösségnek.

Hogy reagáltak a muszlim vezetők, amikor megkeresték őket?

Nem csak mi kerestük őket, ők is kerestek minket. Malmőben például az egyik imám jelentkezett először a mi rabbinknál, hogy egyeztessenek ebben a kérdésben, és tegyenek valamit együtt a probléma megoldása érdekében. Szóval tényleg nem csak arról van szó, hogy mi fordultunk hozzájuk, ők is érzékelték a problémát, és keresték velünk a kapcsolatot, ez kétirányú folyamat volt. Persze nem azt mondom, hogy minden muszlim vezető ezt tette volna Svédországban, de az látható, hogy

van akarat a muszlim közösségekben is fellépni ez ellen, és ez nagyon pozitív.

De az vitán felül áll, hogy jelenleg van érezhető fenyegetés a zsidó közösségek irányába.

A svéd politikusok mit tesznek a probléma megoldása érdekében?

Kaptunk például állami forrásokat biztonsági beruházásokra, ma már megfelelően tudjuk őrizni a zsinagógákat és az intézményeinket. A rendőrség is felismerte a fenyegetést és a helyén is kezeli. Ezen kívül általánosságban inkább csak nyilatkozatok érkeznek arról, hogy a politikusok megértik a problémáinkat. Persze nem gondoljuk, hogy ez elegendő, szerintünk többet kell tenni. Különösen fontos, hogy az oktatási rendszerben, az iskolákban is lépjünk fel az antiszemita világmagyarázatok ellen, és beszéljünk megfelelően a holokausztról. Tudjuk, hogy néhány svéd iskolában, mikor a tanárok a holokausztról beszélnek, a tanulók kifejezik a nemtetszésüket. Ezen változtatni kell.

Muszlim hátterű tanulók vagy svédek fejezik ki a nemtetszésüket?

Sajnos túlnyomórészt közel-keleti, muszlim hátterű gyerekek és fiatalok. De hangsúlyozom még egyszer: ez ellen együtt kell fellépnünk muszlim és más vallási vezetőkkel. Ez nem valami olyasmi, amit nekünk kell megtennünk a muszlimok felé, vagy elvégeznünk helyettük, rajtuk. És nagyon sok helyi muszlim el is fogadja, hogy ahhoz, hogy az ő bánatukat meghallgassák, nekik is el kell fogadniuk azt, ami itt, Európában történt. Szerencsére van is rá példa, hogy a helyi rabbi egy imámmal közösen iskolákba látogat, és együtt lépnek fel a gyűlölet ellen.

Mit gondol, ahogy a muszlim bevándorlók integrálódnak a svéd társadalomba, az antiszemita fenyegetés szintje is csökken?

Igen, ez nyilvánvalóan segíthet. Néhányakon, a legelvakultabbakon talán az sem, de persze, az integráció hatalmas előrelépés lenne. Mikor azt érzi az ember, hogy taposnak rajta, nem figyelnek rá, akkor mindig könnyebben talál valamilyen csoportot, amit okolhat a problémáiért. De az integráció mellett már most is élénkebben kell fellépni az antiszemitizmus ellen. Ebben az oktatás lehet fontos, és az, hogy egyenesen, nem köntörfalazva beszéljünk arról, mi megengedhető és mi nem az. El kell mondani a fiataloknak és néha még a szüleiknek is, hogy egész egyszerűen nem hasznos nekik, ha folytatják a gyűlölködést.

Sokan azt mondják, nekünk semmi bajunk a zsidókkal, csak Izraelt utáljuk. Ez rendben van. Az viszont probléma, hogy itt zsidókat támadnak meg. Ez egy szabad társadalom. Lengethetsz palesztin zászlót, és lengethetsz izraeli zászlót is. Ez része annak a szabadságnak és demokráciának, amiben élünk. Az egy nagyon pozitív dolog, hogy az emberek - zsidók és nem zsidók egyaránt - egyre gyakrabban kiállnak magukért és a jogukért, hogy kifejezzék a gondolataikat. De az embereknek mindig biztonságban kell érezniük magukat, mikor kifejezik az identitásukat, legyen az vallási vagy akár szexuális.

Mekkora és mennyire van szem előtt a zsidó kisebbség Svédországban és Malmőben?

Svédországban talán 14-15 ezren lehetünk, ez a hivatalos szám. De ezen kívül vannak olyanok is, akik hivatalosan nem tagjai a közösségnek, de zsidók, így nehéz pontos számot mondani. A malmői közösségnek kb. 500 tagja van, a gyerekeket is beleértve. A malmői közösségbe egyébként Lund és más környező települések is beletartoznak, de sok itteni zsidó hivatalosan nem tag.

Az itteni közösség egyébként meglepően élénk. Van előkészítő iskolánk és esti iskolánk, ahol a gyerekek a zsidó örökségükről tanulhatnak, szervezünk kulturális programokat és fiataloknak szóló rendezvényeket is, na meg a vallási életet, két helyi zsinagógában. Mondhatjuk, hogy pezsgő zsidó élet van a városban, ami jó, mert azt jelenti, hogy az emberek ki akarják és ki tudják fejezni az identitásukat, és ez nagyon fontos.

Voltak az elmúlt években nagyobb visszhangot kiváltó antiszemita támadások például a zsinagóga ellen?

Több alkalommal volt vandalizmus. 2009-ben vagy 10-ben volt egy robbanószeres támadás, bár azt én inkább nem is robbanószernek, hanem nagyobb petárdának nevezném. Ezt az ajtóra tették, és egy kicsit meg is rongálta a bejáratot, és betört néhány ablakot. De persze volt félelemkeltő hatása is. A közösségi házunk ajtaját szintén valamilyen robbanószerrel rongálták meg.

Észre is vettük, hogy most inkább erődre hasonlít a bejárat.

Igen, de nem gondolom, hogy az itteni közösség és más európai zsidó közösségek közt komoly különbségek lennének a biztonsági szint tekintetében. Stockholmban, Berlinben vagy Franciaországban ugyanilyen a védelmi szint, és gondolom, Magyarországon is hasonló a helyzet. Bizonyára mindenhol vannak kamerák, őrök, és ajtók, amik ellenállnak a robbanószereknek. Mi ebben élünk, ezek a mindennapjaink. Ez kell, hogy biztonságban érezze magát az ember.

Mi lett az eredménye a zsinagóga elleni támadást követő nyomozásnak?

Sosem találták meg az elkövetőt. Azóta sikerült kamerákat felszerelnünk, ami Svédországban nem olyan könnyű. Volt is olyan eset azóta, hogy valaki kövekkel akarta betörni a zsinagógánk ablakát, és őt pont a kamerafelvételeink miatt tudta azonosítani a rendőrség.

A magyar kormánypárti média azt reklámozza, hogy Nyugat-Európából zsidó családok költöznek Magyarországra, mert ott nagyobb a biztonság. Ön tapasztalt ilyet?

Nem, nem hallottam ilyesmiről, Svédországból legalább is semmiképp. Miért költözne egy svéd zsidó, aki sosem élt Magyarországon, Magyarországra? Nem gondolom, hogy valaki különösebb ok nélkül, kizárólag a biztonság miatt döntene egy ilyen költözés mellett.