Trigger warning: ez most kivételesen nem egy ömlengés a Trónok harcáról.

• Nincs bajom az átlagos Trónok harca-nézővel. Nekem is vannak Trónok harca-néző származású barátaim…
• De van egy pont, amikor fel kell szólalni az emberiség nevében.
• Akkor is, ha ez már túl kevés, túl későn.
• Temetni jöttem a civilizációt, nem dicsérni!

Soha életemben nem olvastam egy mondatot, nem láttam egy másodpercet, még egy rövid Coubot sem a Trónok harcából vagy Tűz és jég dalából, vagy legyen bármilyen, He-Man-hangulatú címe is ennek az univerzumnak. Azon kívül, hogy a 70 éves bácsi, aki írja, évek óta képtelen végezni a szörnnyel, amit a világra szabadított, annyit tudtam róla, hogy egy törpés-sárkányos mesefilmsorozat, jóval nagyobb költségvetéssel az átlagos, hallmarkos társainál.

Normális esetben ezt a sorozatot senki sem nézné, hiszen felnőttek nyilvánvalóan nem néznek sárkányos-kardozós meséket, gyerekeknek pedig nem való a sok szex és véres gyilkosság. Ehelyett mi történik? Kicsik és nagyok is rászoktak, és a Trónok harca az HBO eddigi legsikeresebb sorozata lett.

A rajongók lelkesedése és a marketing odáig fokozódott, hogy már hiába kattintok arra minden Google- és Facebook-hirdetésnél, hogy kéretlen tartalom, nem kell, nem érdekel, nem akarom, sorra jönnek szembe az ilyen hirdetések:

Ezzel még ki is békülnék, hiszen emlékszem, amikor egy hétig úgy tűnt, hogy a Pokemon Go pusztítja ki az emberiséget, aztán ahogy jött, úgy tűnt el, és már csak Szily László játszik vele. Semmi baj nincs azzal, ha rántott csirkét és kekszet áruló cégek kardozós-zombis mesék rajongóira optimalizálják a termékeiket. Ma viszont már ott tartunk, hogy már az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete is így kommunikál:

link Forrás

Miután hetek óta minden a Trónok harca 8. évadától volt hangos, és már olyanokat írtak, hogy megváltoztatta a televíziózás történelmét, kötelességemnek éreztem, hogy megtudjam, mi az, ami tíz-, ha nem százmilliókat hoz lázba – köztük rengeteg magyart, pedig itt nincs különösebb oka a középkori nosztalgiának, hiszen az nálunk nem is igazán múlt el –, és megnéztem a legújabb részt, hogy annak, akit eddig elkerült a járvány, ezután se kelljen. Ahogy a Szürke ötven árnyalatánál tettem, most is végig jegyzeteltem, hogy mit látok.

Terepasztal, hegedűszó. (Még a stáblistán is sokat adnak a kamuközépkori hangulatra, az egyik producer neve például Duncan Muggoch.)

Egy kisfiú fut a havas erdőben, majd egy fáról nézi a menetelő sereget, amiben ott lovagol egy hidrogénszőke nő, egy bundás férfi és egy ragyás arcú ember.

Egy fakocsiban ül egy szakállas törpe (vagy ebben a világban törp?), aki az ötödik percben végre megszólal, azon viccelődve, hogy neki vannak heréi, a vele szemben ülő kopasz eunuchnak meg nincsenek.

Ezután az emberek (akik északiak) fejvesztve menekülni kezdenek, miután elrepül fölöttük két sárkány.

A bundás férfi elkezd puszilgatni egy tolószékes srácot.

Bemutatják egymásnak a szőke Daenerys királynőt a Tagaryen házból és a vörös hajú Sansa Starkot, Deres úrnőjét. Ekkor tudjuk meg, hogy az Éjkirály megszerezte a királynő sárkányát, már ő irányítja, a Falat lerombolták, és a holtak délnek vonulnak.

A tanácskozáson Umber nagyúr (aki egy kisfiú) közli, hogy több ló és szekér kell, majd egy másik ember (egy kislány) áll fel, hogy beolvasson a bundás férfinek, az Észak királyának, Jon Snownak (Havas Jon). Ezután a szakállas törpe kel a védelmére lelkesedő beszéddel. Ekkor derül ki, mit esznek a sárkányok: amit akarnak.

A törpe és Deres úrnője kellemetlen beszélgetésbe kezd: a nő bocsánatot kér tőle, mivel a menyasszonya volt, de a király megölése után elmenekült az esküvőjükről, viszont legalább túlélték az egészet. Kiderül, hogy északra tart a Lannister-sereggel a törpe nővére, akitől a törpe fél a legjobban.

Jon Snow egy faragott arcot néz egy fában, majd egy fiatal lánnyal üdvözlik egymást. Kiderül, hogy a férfit szíven szúrták, állítása szerint nem is élte túl. Ezután megmutatják egymásnak a kardjukat, majd a családjuk fontosságát hangsúlyozzák.

Ezután egy melegebb vidéken lévő várat mutatnak, és egy rövid hajú nővel közlik, hogy a holtak áttörték a Falat.

Egy részeges fickó egy éppen kikötő hajó belsejében egy meggyötört, kikötözött nőt szívat azzal, hogy nem öli meg, hogy legyen kivel beszélgetnie. Mint kiderül, a vasflottát viszi a királynőnek.

A részeges faszi és a társa, Strickland kapitány közli a rövid hajú királynővel, hogy 20 ezer embert és 2000 lovat hoztak, és hogy az Arany Társaság nem hozott magával elefántokat, mert azok nem bírják a hosszú tengeri utat.

A túlmozgásos fickó arra céloz, hogy megdugná a királynőt, aki erre közli, hogy csak a háború után lehet róla szó, mert őt ki kell érdemelni. A nő rövid szóváltás után lemondóan néz, és beadja a derekát.

A következő jelenetben három fiatal nő kezd el szexelni egy ötvenes férfival, aki egyszer lelőtt egy sárkányt, de idegesíti, hogy folyamatosan beszélnek. Végül meg is zavarják őket, mert Cersei királynő sürgős parancsot adott. A Segítő elmondja, hogy a férfit kint több láda arany várja egy szekéren, cserébe kap egy nyílpuskát, amivel meg kell ölnie a királynő rokonait.

A királynő szex után közli a fickóval, hogy arrogáns, de ez tetszik neki, mégis elküldi, mire a férfi megígéri, hogy herceget tesz a pocakjába.

Éjszaka a hajón sorra lenyilazzák az őröket, és kiszabadítják a meggyötört asszonyt, aki erre lefejeli a megmentőjét, majd kezet nyújt neki. Nappal van, animált hajókat mutatnak, majd közelről látjuk a már megmosakodott nőt, aki szintén (már a negyedik) királynő, aki közli, hogy „Euron nem tudja megvédeni a Vas-szigeteket, ha az összes emberével és hajójával Királyvárban van”, ezért hazamegy, hogy megvédje a helyét a holtaktól. „Ami halott, nem halhat meg többé, de azért megöljük a tetveket” – mondja.

A szakállas törpe, a kopasz eunuch és egy idősebb faszi egy várfalról nézi Jon Snow-t és a kiszívott hajú Daeneryst, azon lamentálva, hogy milyen szép pár lennének, és ők uralkodhatnának a Hét Királyság fölött.

A párhoz eközben közel-keleti, nomád férfiak jönnek, és arabszerű nyelven közlik, hogy csak 18 kecskét és 11 birkát ettek a sárkányok. A nő és a férfi erre meglátogatja a sárkányokat, megülik, és percekig lovagolnak (sárkányolnak?) hegedűszóra. Végül csókolóznak egy vízesés előtt, miközben az egyik sárkány izgatottan nézi őket.

A ragyás arcú férfi a kovácsműhelyben átveszi a sárkányüvegből készült kétélű harci fejszéjét. Kötekedni kezd a kováccsal, de megjelenik a fiatal lány (Stark úrnő), és megmenti a srácot a további megaláztatástól, majd kardot rendel tőle.

Ezután Jon Snow és a nővére arról beszélgetnek, hogy Daenerys királynő nélkül nem tudják legyőzni a holtakat, és hogy a királynő nagyon csinos.

A királynő meglátogat egy jámbor, kövér férfit, aki megmentette Ser Joraht, ezért kérhet valamilyen jutalmat. Elmondja, hogy bűnbocsánatot kér néhány könyv és egy kard ellopásáért, amit az apjától vitt el. Ekkor derül ki, hogy Daenerys kivégeztette az apját és a testvérét, mert nem hódoltak be neki. A férfi sírva elrohan, majd egy lovas szekér majdnem elüti.

Odamegy a kerekesszékes sráchoz, aki szerint ideje lenne elmondani Jonnak az igazat. A testesebb szerint a kerekesszékes a testvér, mondja el ő, erre az közli, hogy nem a testvére, és Jon a kövérben különben is jobban bízik. Itt az idő – mondja.

A kövér, Sam odaér Jon Snowhoz, és elmondja, hogy Daenerys kivégeztette az apját és az öccsét, akik a foglyai voltak. Jon Snow sajnálja, hogy így történt, de háború van. Sam erre elmondja, hogy Jon a Hét Királyság királya, mert az ő anyja volt Lyanna Stark, az igazi apja pedig Rhaegar Targaryen volt, és sosem volt fattyú, hanem ő Aegon Targaryen, a Vastrón jog szerinti örököse, nem Daenerys. A nevelőapja, Ned Stark azért nem mondta el neki, hogy megvédje, nehogy Robert megölesse.

A rész végén két csapat ember majdnem összecsap a sötétben, de miután látják, hogy az egyikük kék szemű, lepacsiznak. Kiderül, hogy az Umber gyerek fel lett szögezve a falra az Éjkirály üzeneteként, de még él, mert késsel a kezében felüvölt. Erre felgyújtják, a kisfiú pedig visítva elég.

Végül megérkezik egy fickó a városba, ahol farkasszemet néz a bilifrizurás tolószékessel, és a rész véget ér.

Meglepett, hogy annak ellenére, hogy rögtön a végénél csatlakoztam be, nagyjából érthető volt, ki kivel van, hol járunk, és mi történik. Így viszont csak fárasztóbb volt, hogy jutott idő odafigyelni arra, hogy csőegyszerű minden karakter, hogy az összes párbeszéd minden egyes mondatában úgy beszélnek, mintha éppen a rész végi nagy cliffhanger történne, hogy a történet minden gyerekmesei elemtől megszabadítva egy Dallas-szintű szappanopera, vagy hogy a sárkánylovaglásnál látható kellemetlen greenbox-technika és az animált hadihajók látványa is megmosolyogtató.

Egy dolgot mégis tanultam a Trónok harcából, azon kívül, hogy pont olyan lehangoló volt, mint vártam. Rájöttem, hogy egész gyerekkoromban hazudtak nekem. Az iskolában végig arról magyaráztak, hogyan kell viselkedni, hogy legyünk komolyak, mint a felnőttek, hogy készüljünk fel a felnőtt feladatokra, és hogy olvassuk a Karamazov testvéreket meg a Nyomorultakat, stb.

Erre, amikor az ember végre felnő, mit lát? A világ vezető hatalmában a cirkusz legirritálóbb bohócát választják elnöknek, a többség mesebeli vademberektől retteg, és rengeteg felnőtt ember pizsamás szuperhősökről szóló filmeket meg kardozós-sárkányos sorozatokat néz.

De talán ebből a videóból, amiben egy felnőtt férfi végigbömböli a (szintén kardozós-szörnyes) Csillagok háborúja új előzetesét, jobban megérthető, miről beszélek:

link Forrás

A múlt héten még nevettem, amikor Tamás Gáspár Miklós filozófus azt javasolta a fiataloknak: „Tessék lejönni a sorozatokról, a popzenéről, a mémekről, a gifekről és a Facebookról és az influenszerekről és a gasztroblogokról és a díjnyertes filmekről. És a Harari típusú politikai giccsekről és a sekélyes turizmusról. És az új irodalomnak nevezett ernyedt, szentimentális, dadogó ponyváról. Ilyen csacskaságokra már nincs idő. Rembrandt, Kant, Beethoven, Stendhal, Tolsztoj. Ezeket ajánlom önöknek. Csak az ilyesmi méltó a komor időkhöz, amelyekben élünk. Szerencsétlenségünkre.”

Most viszont inkább én is megyek Rembrandtot hallgatni, Beethovent olvasni és Kantot nézni.

A Jon Snowt alakító színész egyébként azt nyilatkozta, hogy nagyon sokat dolgoztak az egészen, és akinek nem tetszik az új évad, az „bassza meg magát”.