Amikor a mai orosz fasizmusról olvasunk, Magyarországra ismerhetünk

Timothy Snyder amerikai történész létére Közép- és Kelet-Európa egyik legkiválóbb elemzője - élt is a régióban, és az angolon kívül jól tud franciául, németül, lengyelül és ukránul, továbbá olvas csehül, szlovákul, oroszul és belaroszul is. Ez azért nagyon fontos, mert eredetiben olvassa azokat forrásokat, amelyek alapján teljes magabiztossággal levezeti, hogy Vlagyimir Putyin az 1920-as években kiérlelt fasizmus programját tudatosan valósítja meg.

Ez a fő kiindulópontja a magyarul idén megjelent, eredetileg 2018-as könyvének, A szabadság felszámolásának, amelyben bemutatja, hogy a nyugati polgári demokráciára micsoda veszélyt jelent ez az ideológia. A párhuzamok Magyarországgal akkor is nagyon feltűnőek, ha a kötet egyébként alig említi Magyarországot. 

A putyini fasizmus

Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)

Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.) 

Timothy Snyder 2015-ben, a Fekete föld című könyvének bemutatóján Frankfurtban. A holokausztról szóló kötet egyik fontos tanulsága, hogy ott ölték meg a legtöbb embert, ahol a legkevésbé működött az állam.Fotó: ARNE DEDERT/dpa Picture-Alliance/AFP

Snyder alapos forrásismeretét számtalan idézet és példa mutatja, például egészen meghökkentően sok példát hoz fel, hogy milyen sokat merítettek a mai orosz vezetők Ivan Iljin munkáiból (a filozófus a bolsevik forradalom elől menekült Németországba, és a fasizmus híveként reménykedett egy jobboldali orosz fordulatban sokáig). Snyder nem csak felsorolja, hogy az Ukrajna elleni katonai akciókat milyen titkosszolgálati vezetők szervezték, hanem végigolvasta és idézi korábbi interjúikat, cikkeiket, tanulmányaikat, amelyekben sokszor meglepő közvetlenséggel fejtették ki, hogyan kell működnie a hatékony propagandának, egy Iljin által is propagált politikai modell megvalósulása érdekében. 

A könyv hat fejezete 2011-2016 között egy-egy év eseményeit veszi át, hogy bemutassa, hogyan alakult át a propaganda és a politika Oroszországban, Európában és Amerikában, de az eseménytörténet inkább csak kiindulópont, hogy három nagy gondolati egységet mutasson be: a kortárs orosz fasizmus ideológiai hátterét, az erre alapuló propaganda hatását az ukrajnai háború első két évében, és az orosz hatást Donald Trump amerikai elnökké választásában. 

Közben mindhárom részben visszatér az a nagyon fontos gondolat, ami szintén a szerző józanságára utal: a szabadság felszámolása nem csak azért történik, mert az oroszok ekkora mesterei a világ megrengetésének, hanem azért is, mert a nyugati kapitalista rendszerek egyre igazságtalanabbak és hazugabbak lettek. A jövedelemkülönbségek a legtöbb kapitalista államban drámaian megnőttek, a felemelkedés lehetősége egyre kevesebbek számára adatik meg, az állami szolgáltatások silányulnak, és a 2008-as válság és annak kezelése fájdalmasan megmutatta, hogy a piac mindenhatóságába vetett hit hazugság, és így az erre hivatkozó politika is hiteltelenné vált.

Szükségszerűség és Örökkévalóság

A könyv legkevésbé sztorizgatós első harmadában Snyder megalkotja a "szükségszerűség" és az "örökkévalóság" politológiai fogalmait, az elsőt a piac mindenhatóságába vetett vakhit, a másodikat pedig a felvilágosodást elutasító önkény leírására. Mindkettő magabiztos kizárólagosságot hirdet, előbbi azt állítja, hogy egyetlen racionális megoldás van mindenre, de valójában csak a leggazdagabb szűk réteget szolgálja; a második pedig azt hazudja, hogy mindenki veszélyben van, és csak egyetlen vezér képes megmenteni a hazát, de valójában a veszély nem létezik. 

Lényegi különbség azonban köztük, hogy az "örökkévalóság" rendszerében nincs kiszámítható forgatókönyv az ország vezetőinek leváltására. Abban a rendszerben a választás csak díszlet. 

Ennél a résznél a magyar viszonyokat ismerő olvasók számára nyilvánvalóvá válik, hogy Orbán Viktor politikája is az "örökkévalóság" elvei mentén alakul, fasiszta gyökerű, és a Snyder által egy ízben "szadopopulizmusnak" nevezett módszerrel működik. Nagyon leegyszerűsítve ennek a politikának az alábbiak a leglényegibb elemei:

  • a vezér azonosít egy veszélyt, amit rengeteg hazugsággal jelentősen felnagyít,
  • ezzel eléri, hogy nem kell érdemben teljesítenie, nem kell javítania az emberek életminőségén, hanem a választók már azt is hatalmas teljesítményként értékelhetik, ha a világuk nem omlik össze,
  • sokan akár még rosszabb helyzetbe is kerülhetnek, ha a vezér a veszély felmutatása közben azt is el tudja hitetni, hogy másoknak még rosszabb, 
  • akkor igazán hatékony ez a propaganda, ha az emberek azt is elhiszik, hogy akiknek még rosszabb, azok irigykedve nézik őket és a vezér rendszerét,
  • az ilyen rendszerek erősen átszexualizáltak ideológiájukban: a vezért férfiasnak, az ellenfeleit viszont homoszexuálisnak vagy betegesen túlfűtöttnek ábrázolják,
  • a vezér a legitimitását valami tiszta, hősi múltra vezeti vissza, és az a fő ígérete, hogy ezt az ártatlan, szűzies világot visszahozza és fenntartja a mocskot terjesztő ellenségekkel szemben,
  • mivel e propaganda jórészt hazugságokon alapszik, ezért a vezér célja, hogy az emberek ne higgyenek senkinek és semminek, és ehhez meg kell törni a bizalmat a sajtóban,
  • utóbbi fontosabb, mint az, hogy a vezérnek tényleg mindent szó szerint elhiggyenek az emberek, vagyis már az a hangulat is elegendő, ha a többség úgy van a sajtóval és a politikusokkal, hogy "nem érdekelnek, úgyis mind hazudik",
  • az internet remek eszköz lett a fenti propaganda kezében.

A megbízható sajtó kulcsfontosságú Snyder szerint az "örökkévalóság" propagandájával szembeni védekezéshez, ennek megfelelően a könyv első lapján csak ennyi olvasható: "Korunk hőseinek: az újságíróknak"

A fenti pontok sok tekintetben megfeleltethetők a magyar kormány migránsozós, Nyugat-ellenes, keresztény szabadságot hirdető kampányainak, és a hazai sajtó kormányzati kezelésének. Ez pont az a politika, ami azt hirdeti, hogy a magyaroknál egyébként sokkal magasabb életszínvonalon élő svédek vagy bécsiek erőszakos színesbőrűek szorításában szenvednek, és sokan közülük arra vágynak, hogy egy olyan nagyszerű helyen élhessenek, mint Magyarország. 

Vlagyimir Putyin Orbán Viktor vendégeként Budapesten, 2015 februárjában.Fotó: Képszerkesztőség/Tuba Zoltán

Két óriási művelet két kontinensen

A könyv második, középső részében Snyder nagyon alaposan bemutatja a fenti propaganda működését Oroszország Ukrajna elleni háborújában. Attól kezdve, hogyan játszott rá az orosz állam arra, hogy a Kijevi Rusz nevű középkori állam kereszténységet felvevő uralkodóját ugyanúgy hívták mint Putyint, egészen addig a szerinte rendkívüli eredményig, hogy még egy évvel a háború kitörése és több ezer halott után is azon tanakodtak a nyugati sajtóban a politikusok és szakértők, hogy ez már háború-e. A könyvnek ez a része nem csak nagyon érzékletes bemutatása a propaganda különböző közösségeket célzó működésének, hanem nagyon jól szerkesztett, tömör és olvasmányos eseménytörténet is, az egész ukrán - orosz konfliktus egyedülállóan színvonalas összefoglalása.

Az epilógusból kiderül, hogy Snyder eredetileg csak Kelet-Európával akart foglalkozni, de Trump 2016-os győzelme az amerikai elnökválasztáson átalakította a tervét, és végül Amerika is fontos téma lett, a harmadik rész leginkább erről szól. 

A könyv borítója

Egyrészt Trump propagandáját megfelelteti az "örökkévalóság" ideológiájának. Továbbá emlékeztet arra is, hogy Trump mint "sikeres üzletember" éppen olyan hamis kép, mint a "nemzet tisztaságát óvó vezér" képe, mert Trump valójában csődbe ment, és kizárólag az orosz szervezett bűnözéshez és az orosz államhoz egyszerre kötődő "üzletemberek" pénzének köszönhetően maradhatott meg a vagyona. 

Snyder (a Mueller-jelentéshez hasonlóan, de még annak megjelenése előtt) jelentősnek tartja az orosz állam segítségét is a kampányban: részben az oroszok pénzelte tanácsadóknak, részben demokratáktól ellopott adatok szivárogtatásának, részben pedig a billegő államokban indított jelentős orosz online kampányoknak köszönhetően. Snyder nem állítja, hogy csak az oroszokon múlott volna az amerikai politika rendkívüli fordulata, de azt magabiztosan levezeti, hogy Trump magánemberként és politikusként is rendkívüli előnyökhöz jutott az orosz segítségeknek köszönhetően. Közben nem feledkezik meg a republikánus és demokrata politikusok rettenetes mulasztásairól sem.

Önmaga ellen fordított Nyugat

Trump győzelme Snyder szerint elsősorban azért nagyon veszélyes, mert a szabadság felszámolásához vezető rendszer épül ki éppen Amerikában is. Snyder szerint az oroszok stratégiai célja - okulva a hidegháború tapasztalataiból is - nem a nyugati riválisok legyőzése, hanem manipulációval rávenni őket, hogy maguk számolják fel a szabadságon alapuló politikai rendszerüket. Ehhez a nyugatiaknak el kell veszteniük az önbizalmukat a tájékozódás képességében, és félniük kell mindenféle veszedelemtől, például a migrációtól, amelyet meglátása szerint Oroszország kifejezetten gerjesztett katonai beavatkozásával Szíriában. 

Hogy ez miért jó az orosz politikai vezetőknek? Mert ha az orosz nép nem irigyli a nyugati demokráciát, akkor kisebb eséllyel fordulhatnak ellenük. Nem alakulhat ki olyan helyzet, mint 2013-14 fordulóján Kijevben, ahol a tömeg nyugati fordulatért tüntetett rendületlenül, dacolva a mesterlövészek golyóival is. A zavarkeltés, a nyugati társadalmak és intézmények gyengítése, az önkényuralom népszerűsítése elsősorban orosz belpolitikai érdek. A hatalom, és a vele járó irdatlan vagyon megtartásáról szól.

Timothy Snyder: A szabadság felszámolása, 21. Század Kiadó, 2019, 431 oldal. Fordította: L'Homme Ilona 

Korábban a témáról a 444-en:

Orosz befolyás Magyarországon - videó

Magyarországon éppen egy modern autokrácia jön létre - interjú Tóth István Jánossal többek között az orosz propaganda hazai átvételéről

A mindenegyben.com és a kormánysajtó bizonyítottan orosz propagandát terjeszt - egy tanulmány ismertetése

Felfalja az emberek agyát az orosz típusú propaganda - A RAND kutatóintézet tanulmányának ismertetése az orosz propagandáról

Hazugsággal vívják a mostani háborút - Amerikai kutatások a sajtót ellehetetlenítő propagandáról

Az orosz propaganda célja, hogy megossza a nyugati társadalmakat, aki elhiszi, amit mondanak, az saját magának árt -  Az RT tévécsatorna egy volt munkatársának beszámolója