Kedden tette közzé az MTA azt az indítványt, amiben Lovász László akadémiai elnök alkotmányjogi panaszt tett az Alkotmánybíróságon a kutatóhálózat lenyúlása miatt.  Az országgyűlés kormánypárti többsége július elején fogadta el a törvényt, ami elveszi a kutatóhálózatot és az akadémia saját vagyonának nagyobb részét a Magyar Tudományos Akadémiától, és a hálózatot az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) alá helyezi, amelynek vezetőit a miniszterelnök nevezi ki. A törvényt pedig Áder János készséggel aláírta. 

Lovász László indoklása szerint az akadémiai törvény módosítása sérti a tudományos kutatás és a tulajdonjog Alaptörvényben biztosított védelmét, ezért a rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. A beadványban a kutatóintézetekkel kapcsolatban megállapította, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonjoga (vagyona, illetve vagyoni értékű jogai) alkotmányosan védett tulajdon, amely ugyanúgy célvagyon, mint az MMA vagy az egyházak szintén jelentős részben az állam által átadott elemekből származó vagyona”. 

Az MTA elnökének beadványa szerint ezt a tulajdont kárpótlás nélkül kisajátította az állam, mivel „a törvény kötelezővé teszi az Akadémiának, hogy tulajdona egy jelentős részét ellenszolgáltatás nélkül (!) más jogi személy használatába bocsássa. Ráadásul a törvény ezt időbeli korlátozás nélkül írja elő, amikor a mai jogrendünktől meglehetősen idegen szerződéskötési kötelezettséget állapít meg”. Hozzátette, hogy az Akadémia tulajdonjoga csak névleg maradt fenn, azonban a rendelkezés és használat joga megszűnt.

Megjegyzi azt is, hogy a tudományos kutatóhálózat hatékonyságának növeléséhez nem kellett volna korlátozni az Akadémia tulajdonjogait, hiszen az elérhető lett volna akkor is, ha az MTA tulajdonában marad.Szerinte ugyanis a kutatás hatékonysága nem a kutatóhelyek elhelyezésére szolgáló ingatlanok és a kutatási eszközök tulajdonosán, hanem a kutatóhelyek és kutatók finanszírozásán, munkafeltételein, munkájuk értékelésén, ösztönzésén múlik. Ha tehát a módosítás célja a kutatás hatékonyságának javítása lett volna, akkor a hatékonyabb kutatás feltételeit a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózata képes lett volna biztosítani erőforrásai növelésével és szervezeti irányítási rendszere javításával is.

Lovász László szerint ezt az érvelést igazolja az is, hogy a kutatóhálózatok úgy kerültek át az ELKH-hoz, hogy az elnevezésükön a struktúrákon nem változtattak, csak az MTA-ra utaló előtagot hagyták el. Ez alapján megállapította, hogy az átalakítás valójában továbbműködést jelent, amiből kitűnik, hogy 

az Akadémia tulajdonának elvételét nem indokolhatja a kutatóhálózat hatékonyságának növelése.Hivatkozik arra a részre is, ami az Alaptörvény negyedik módosításával került az alkotmányba, miszerint „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát”. 

Márpedig Lovász szerint a módosítás miatt „a Magyar Tudományos Akadémia nem lehet képes a tudomány szabadságának gyakorlására, mert a tudomány műveléséhez szükséges kutatóintézet-hálózat megszűnt az MTA-hoz tartozni”. Ez pedig korlátozza a tudományos tevékenységét, és a törvény miatt  az MTA-nál „gyakorlatilag nem maradt olyan tudományos tevékenység – kutatás –, amelyről a »tudományos szabadság« fogalma állítható lenne”.

Ezért  kiemeli, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Alaptörvényben biztosított védelme feltétlenül magában foglalja az akadémiai kutatóhálózat fennmaradását is. Úgy látja, hogy 

a kutatóhálózatok elvételével az MTA-t a kutatási tevékenységtől, mint közfeladattól fosztották meg, ezért alkotmányellenesnek tartja a lépést.Ezért Lovász László az alkotmánysértő törvénymódosítások visszamenőleges megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.