Ha a kormánytöbbség két hónappal ezelőtt elfogadja az MSZP-s képviselők egyik módosító javaslatát, azzal megspóroltak volna egy hosszú és heves belföldi és nemzetközi vitát arról, hogy a diktatúra útjára lépett-e Magyarország. De Orbán Viktornak esze ágában sem volt kompromisszumot kötni arról, hogy korlátlan idejű felhatalmazást kapjon a parlamenttől a rendeleti kormányzásra.

Utólag elmondható, hogy amivel Orbán indokolta az MSZP-s módosító javaslat elutasítását, abban nem volt igaza. A számítása ugyanakkor bejött.

Azt az ellenzék sem vitatta, hogy a járvány miatti helyzetben szükség van a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazásra, hogy ha kell, gyors döntéseket tudjon hozni. Azt pedig Orbán is elismerte a veszélyhelyzet életbe léptetése után pár nappal, hogy „ez valahol a békebeli demokrácia és a háborús állapot közötti fázis. Óvatosan is kell vele bánni, nem véletlen, hogy nem szokták ezt civilizált országok alkalmazni. Én is törtem rajta a fejem, hogy mikor jön el a pillanat, amikor nem lehet ezt elkerülni, de miután úgy láttam, az európai országok többségében nem megállítható a járvány terjedése, azt javasoltam a kormánynak, hogy hozzuk meg ezt a döntést. Így is történt. Persze vészfékek vannak beépítve, mert mégiscsak ez egy demokrácián túli állapot, és ilyenkor a kormány ezt csak két hétig vezetheti be. Ha hosszabb ideig is fenn akarjuk tartani, amire azt hiszem, szükség lesz, akkor a parlamentnek ezt jóvá kell hagynia, és a parlamentnek kell meghosszabbítania”.

Arra az alaptörvény valóban lehetőséget ad, hogy a kormány veszélyhelyzetben parlamenti felhatalmazás nélkül rendeletekkel irányíthassa az országot, de ezek az intézkedések csak 15 napig maradhatnak hatályban. Ezzel hamar élt is a kormány, már március 11-én veszélyhelyzetet hirdetett ki. Ahhoz, hogy a rendeletek a bő két hét leteltével is érvényben maradjanak, az alaptörvény szerint már a parlament jóváhagyása is kell. Erről beszélt a miniszterelnök még március 13-án.

A kormány újítása az volt, hogy a rendeleteinek érvényességét kitolta a veszélyhelyzet idejére, kiiktatva az újabb és újabb 15 napos parlamenti jóváhagyás szükségességét. Mivel ekkor még bőven befelé mentünk a járványba, és egyáltalán nem látszódott, hogy meddig tarthat a veszélyhelyzet, akár évekig is, az ellenzék azt javasolta, hogy 90 napig legyen érvényes az akkor írt elemzésünk szerint a kormánynak lényegében biankó csekket adó törvény.

Orbán a parlamentben március 23-án az ellenzéki igényt a felhatalmazás 90 napos korlátozásáról azzal utasította el, hogy

„szeretném jelezni, hogy önök, mi, mindannyian együtt 90 nap múlva sokkal rosszabb állapotban leszünk, mint most vagyunk. Erre készüljenek fel! Félreértik a helyzetet. Nem arról beszélünk, hogy 90 nap múlva majd összeülünk, és megvitatjuk nyugodtan, hogy véget érte a válsághelyzet”.

Erre a három hónapra kitért még egyszer:

„minél inkább lassítani tudjuk a terjedést, a baj, amiben leszünk, egyre hosszabb lesz, és az nem három hónap lesz, kedves barátaim!”

Ehhez képest Orbán kevesebb mint két hónappal később - egyébként egy május 15-i belgrádi útján - már azt jelezte, hogy a kormány május végén visszaadhatja a parlamentnek a koronavírus miatti különleges felhatalmazást. Későbbi pontosítások szerint ez május 26-án történik majd meg, az Országgyűlésnek ezután még jóvá kell hagynia a lépését.

Nem kellett az ellenzékkel veszekedeni

„Ennyire jól állunk a járványkezelésben, hogy két hónap után nincs szükség erre a különleges jogrendre?

Igen.”

A kérdés és a válasz múlt pénteken hangzott el Orbán szokásos rádióinterjújában. Amikor Orbán hosszabban is fejtette a válaszát, abban már az ellenzéket támadta.

„Nekem annyiban volt nagy segítség a rendkívüli jogrend, hogyha történt valami, idősotthonban vagy épp a gazdaságban vagy a határátkelőhelyen, akkor nem kellett egy rendelettel bemennem a parlament elé ezzel a baloldali ellenzékkel huzakodni meg veszekedni, hanem úgy, ahogy a helyzet megkívánta, ha kellett, akkor egy órán belül tudtunk, tudtam reagálni.”

Korábban is erős volt a feltételezés, hogy Orbán szándékosan döntött a határozott idejű helyett a korlátlan idejű felhatalmazás mellett, mert biztos lehetett benne, hogy azt az ellenzék nem fogja megszavazni. Nem is szavazta meg.

Ez egyetlen egy esetben döccentette meg a jogalkotást, amikor a kormány kifutott az időből a felhatalmazási törvény elfogadtattásával. Későn nyújtották be ugyanis a jogszabályt, azt házszabálytól való eltéréssel kellett volna elfogadtatni, amihez 4/5-ös többség kellett volna a parlamentben. Az még a Fidesznek sincs, kellettek volna az ellenzéki szavazatok. Az ellenzék viszont csak úgy járult volna hozzá a kormány extra jogosítványaihoz, ha a törvénybe beleveszik a 90 napos limitet. A kormány erre nemet mondott. Így aztán a kétharmados kormánytöbbség csak a következő héten tudta lehetővé tenni a tartós rendeleti kormányzást.

Bár ezzel több korábbi kormányrendelet átmenetileg hatályát vesztette, komoly gondot az egyhetes csúszás nem okozott. A lejáró beutazási tilalmat az országos tisztifőorvos rendelje el saját hatáskörben újra, az egyetemeket pedig felszólították, hogy ugyan kinyithatnának, de ne tegyék (nem mintha szándék lett volna erre március végén, a járvány kellős közepén.)

Nem teljhatalom, bár a fékek nagyon puhák

Elvileg a rendeleti kormányzásnak is van kontrollja. Például az Alkotmánybíróság. Ahogy az akkori elemzésünkben írtuk: „Az Alkotmánybíróság folyamatosan ülésezik, és vizsgálja a kormány vészhelyzeti rendeleteit abból a szempontból, hogy szükségesek és arányosak-e, valamint hogy tényleg a járvány megelőzésére, kezelésére, felszámolására, továbbá káros hatásainak megelőzésére, illetve elhárítására irányulnak-e. Az Alkotmánybírósághoz ráadásul akár ellenzéki képviselők (minimum 50 képviselő) is fordulhatnak, ha gondjuk van valamelyik rendelettel, nagy kérdés, mire lesz elég ez a biztosíték, ahogyan nagy kérdés az is, lesz-e gondja az Alkotmánybíróságnak magával a felhatalmazási törvénnyel.”

Sőt, akár az Országgyűlés is közbeléphetett volna. Mármint elvileg. Képzeljük el, ahogy a Fidesz-KDNP kétharmada fellázad egy Orbán által hozott rendelet ellen.

Mindenesetre Orbán a 133 legbátrabb magyarként hízelgett a saját képviselőinek, akik aztán bátran el is fogadták az időkorlát nélküli felhatalmazási törvényt.

Sarkadi Zsolt kollégám így foglalta mindezt össze:

„Ha valóban független lenne az Alkotmánybíróság és/vagy nem a kormány és személyesen Orbán Viktor mozgatná a Fidesz és a KDNP mind a 133 képviselőjét a parlamentben, akkor akár a felhatalmazási törvényben lefektetett jogi keretek között is valódi kontrollt gyakorolhatna a kormány veszélyhelyzeti ténykedése fölött a parlament és az Alkotmánybíróság is, de főleg az utóbbi. Az elkövetkező hónapokban kiderül majd, mennyire nő fel az Alkotmánybíróság a feladathoz, mert hiába pakolták tele a testületet fideszesekkel és a Fidesz által lekötelezett jogászokkal, azért más dolog békeidőben a kormánynak kedvező döntéseket hozni, mint közreműködni egy alkotmányellenesen elnyújtott rendeleti kormányzás fenntartásában.”

Az Alkotmánybíróság egyelőre egyetlen egy intézkedést sem dobott vissza vagy semmisített meg. A hírek szerint hamarosan dönt a rémhírterjesztés szigorításáról, amiről mindjárt lesz szó. És az önkormányzatok helyett a megyei önkormányzatokat helyzetbe hozó gödi modell miatt is az AB-hez fordultak, erről is lesz még szó.

Orbán tehát papíron nem kapott teljhatalmat, így erős retorikai túlzás volt, amikor a jobbikos Jakab Péter azt mondta: „soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer képes lesz törvénybe iktatni a saját maga megkoronázását, márpedig most pontosan ezt tették az elmúlt percekben akkor, amikor ön a veszélyhelyzetre való hivatkozással korlátlan időre korlátlan hatalmat szavaztatott meg saját magának az ön mögött ülő 133 leggyávább magyarral”.

Ahogy Orbán sem mond igazat, amikor azt állítja, hogy az ellenzék bármiben el tudta volna gáncsolni a járvány elleni védekezést. Az lehet, hogy a miniszterelnököt zavarta, ha a saját vagy a kormánya munkáját bírálták, például azért, mert az egészségügyi dolgozóknak nem jutott kellő mennyiségű védőfelszerelés a járvány elején, vagy azért, mert súlyos betegeket küldtek haza a kórházakból egyik pillanatról a másikra egy jelentősen eltúlzott méretű kórházágy-kiürítés miatt. Lehet, hogy más megoldásokat kellett találni pár napig egy olyan átmeneti helyzetre, ami nem rejtett valódi veszélyt magában, a külföldiek nem árasztották el az országot, az egyetemek sem nyíltak meg. De ha például a kormány időben, még a 15 napos határidő lejárta előtt lépett volna, ez sem lett volna. Az ellenzék azt sem piszkálta, pedig valószínűleg megalapozottan tehette volna, hogy vajon minden jogszabálynak megfelel-e, ahogy a kormány elrendelte például az üzletek nyitvatartását vagy a bírósági ítélkezési szünetet szabályozó rendeleteket.

A többször idézett elemzésünkben azt írtuk:

A fő probléma tehát most sem a felhatalmazási törvénnyel van, hanem azzal, hogy eleve nagyon rossz állapotban vagy a magyar jogállam.

Számos példa helyett csak egyetlenegy: a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet is évek óta fenntartja Magyarország, miközben az ország területén tömegével 2015-ben voltak utoljára illegális bevándorlók.

Ráadásul nemcsak az időbeli korlát hiánya a gond a felhatalmazási törvénnyel. Abba - szintén garantálva az ellenzék tiltakozását - gyorsan belevették a rémhírterjesztésre vonatkozó törvényi passzus szigorítását is, de olyan elnagyoltan megfogalmazva, amivel bizonytalanságban lehet tartani állampolgárokat és újságírókat is, hogy mit írhatnak le és mit nem.

Így fordulhatott elő, hogy otthonukból vittek el Facebook-posztok miatt a rendőrök állampolgárokat olyan ügyekben, amikről az ügyészség azonnal megmondta, hogy egyértelműen nem követtek el bűncselekményt. Ezzel pedig el lehet érni azt is, hogy ne csak az ellenzéki politikusokkal ne kelljen vitatkoznia Orbán Viktornak a parlamentben, de bárki kétszer is gondolja meg, mit ír ki a Facebookra, mert jöhetnek érte a rendőrök. Ahogy kormányellenes tüntetéseket is el lehet lehetetleníteni azzal, ha a résztvevőket dudálás miatt aránytalanul súlyosnak tűnő pénzbüntetéssel sújtanak. A közérdekű adatigényléseknél a válaszok határidejét pedig kitolták 15 napról 45, vagy akár 90 napra. Vagyis ennyi ideig titkolhatnak közérdekű adatokat aktuális témákban.

Az európai vihar

A magyar jogállamiság általános állapota miatt ugorhattak rá európai politikusok azonnal a felhatalmazási törvényre, Európában ugyanis mindenhol időbeli korláttal kaptak többletjogokat a kormányok, csak Magyarországon nem.

Orbán aligha számított arra, hogy a járvány idején ekkora figyelem jut a magyar belpolitikai célokat szolgáló lépésére. Egymás után, és egymást erősítve figyelmeztetett az időbeli korlát hiányára és a sajtószabadság védelmére is az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, megint téma lett a magyar jogállamiság az Európai Parlamentben, a Néppártban újra a Fidesz kizárást vetették fel, a forint is gyengülni kezdett.

A magyar kormány tagjai azt nem is nagyon tudták indokolni, hogy miért nincs időbeli korlátja a rendeleti kormányzásnak, Varga Judittól például hatszor kérdezte meg ezt az osztrák köztévé riportere, de kielégítő választ egyszer sem kapott. A magyar kormány kezére játszott, hogy a kritikák egy része pontatlan, vagy egészen egyszerűen hülyeség volt, mint például az, hogy nem is ülésezik a magyar parlament. Pedig ülésezett, és hozott olyan döntéseket járvány idején, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal - jórészt Mészáros Lőrinc cégcsoportja által kivitelezett, 590 milliárdos - felújításának szerződéseit, megszavazták a nemváltást ellehetetlenítő törvényt, a színházak felügyelőbizottságában többségbe kerültek a minisztérium emberei, alapítványi fenntartásba került hat egyetem. Gyámság alá helyezték volna a polgármestereket is, de ezt a javaslatot végül visszavonta a kormány. Ha nem a törvényhozással bajlódnak, hanem ezt is saját maguk rendeletben hozzák meg, akkor nem kellett volna átgondolni még egyszer, hogy ez nem érinti súlyosan-e a demokratikus berendezkedést, és a saját polgármestereiket is.

Orbán aztán hamar megtalálta a hangját az európai kritikákra. Egyrészt lekezelő volt, aztán visszatámadt, majd az egészet beleillesztette abba a jól ismert narratívába, hogy ez egy összeesküvés Magyarország ellen, aminek a hátterében Soros György áll, aki nyerészkedni akar a magyarokon járvány idején is. Azzal pedig, hogy visszaadja a többletjogokat, csendre inti azokat, akik diktatúrát kiáltottak.

Miközben a folyamatosan ülésező parlament kihagyásával meghozott rendelkezések között vannak olyanok is, amiknél semmi sem indokolja, hogy miért kerülték meg velük az Országgyűlést. Ezek legnagyobb vesztesei az önkormányzatok. A településeket anyagilag lehetetleníti el a gépjárműadó elvétele vagy az először Gödön bevetett különleges gazdasági-övezetek létrehozása, amivel a kormány meg tudja akadályozni, hogy a számukra fontos beruházásoknak keresztbe feküdjenek ellenzéki városvezetők, és még az adóbevételek is átterelik a fideszes vezetésű megyei önkormányzatokhoz.

A menet várhatóan az lesz, hogy a kormány visszaadja a parlamentnek a különleges felhatalmazást. Erről döntenie kell az Országgyűlésnek. Aztán a veszélyhelyzetnek is véget vet a kormány. Aztán jön a nagy munka, ki kell választani a lejáró hatályú rendeletek közül azokat, amiket valamilyen módon meg akar hosszabbítani a kormány. Dönteni kell a maszkhasználatról, az idősek vásárlási sávjáról, az ingyenes parkolásról, a kivetett különadókról, ahogy arról is, hogy elvonja-e gépjárűmadót a továbbiakban is a kormány az önkormányzatoktól, mi lesz a honvédelmi irányítótörzsekkel a különböző cégeknél vagy a kórházparancsnokokkal az egészségügyi intézményekben.