A sziget, ahol normális volt, hogy hallucinálnak az emberek

A Szicíliától északra fekvő Lipari szigetvilág második legkisebb szigetét, Alicudit alig pár száz ember lakja, halásznak, kecskét tenyésztenek, bort termelnek, napjaik még most is viszonylag lassan, békében telnek, még ha az elmúlt években a turisták el is kezdték felfedezni maguknak. A vidék sziklás, kissé kopár, az egész szigeten csupán egyetlen település van. A helyiek meredek lépcsőkön közlekednek, szamaraik segítségével hordják fel cuccaikat az otthonaikba.

Ahogy a legtöbb elzárt helyen, itt is eléggé maguknak valók az emberek, megvannak a különös szokásaik és bogaraik. De egy időben itt a szokásosnál is elborultabb dolgok történtek. Pontosabban azt hitték a helyiek, hogy történnek. A hivatalos források szerint a 20. század elején, 1903 és 1905 között az embereknek furcsa vízióik támadtak: beszélő zsákról, repülő nőkről és az égből hulló, földet sosem érő kövekről számoltak be a lakosok. Az olasz Vice most arról ír, valószínű, hogy valójában már évszázadokkal korábban is voltak hallucinációi a helyieknek.

A nagyon furcsa és gyakran rossz tripeket átélő lakosok sokáig nem tudták, mitől látnak megmagyarázhatatlan dolgokat. Köztük repkedő boszorkányokat, az égből hulló köveket, melyek eltűntek, ha megpróbálták megfogni őket, vagy egy táskát, melyet ha egy bottal megpiszkáltak, beszélni kezdett.

Pedig a válasz viszonylag egyszerű. A nem túl gazdag szigeten mindenki magának termelte meg az élelmet, és persze nem is pazarolták azt. Csakhogy egy fitopatogén gomba, az anyarozs, más néven varjúköröm elszaporodott a szigeten, és megtámadta a gabonát. Bár a parazita szabad szemmel is látható, az fel sem merült, hogy kidobják a mérgezett rozst, inkább abból is kenyeret sütöttek. Az anyarozsmérgezés pedig ahhoz hasonló tüneteket okoz, mintha valaki alaposan bepapírozna. Ráadásul a kenyérrel bevitt parazita nem is ígér jó tripet, inkább lázálomszerű, ijesztő látomásokat és kellemetlen testi tüneteket okoz. Az anyarozsban található az ergotamin nevű alkaloida: Albert Hoffmann svájci gyógyszerész a gombát tanulmányozva jutott el a lizergsav-dietilamid kombinációjáig, és így született meg az LSD.

A középkorban jól ismerték a furcsa élményt, melyet az anyarozsmérgezés okoz: sok feljegyzés született arról, hogy teljes települések, városok golyóztak be hosszabb-rövidebb időre. Sajnos a lidércnyomás okozta paranoia gyakran erőszakos cselekedetekbe hajszolta azokat, akik akaratuk ellenére bedrogoztak, szoros összefüggés mutatkozik a tömeges mérgezések és a boszorkányüldözések között is.

A gomba a gabonakalászban jelenik meg jellegzetes, feketés színű szklerócium formájában. Ezt a helyiek tizzonarának nevezik, a kifejezés dialektusban hamut jelent. Mivel a szigeten nem volt pazarlás, akár volt fekete gomba a gabonán, akár nem, ment a malomba, és lisztként bezsákolva akár évtizedekre konzerválódhatott. Ezzel garantálták is, hogy generációkon átívelően hallucináljanak az emberek, és egymást biztosítsák arról, hogy tényleg nők repkednek éjszakánként a sziget és a tenger felett.

A szakdolgozatát a témáról író antropológus, Paolo Lorenzi nyolc hónapot töltött 2018-ban Alicudin. Ő azt mondta, neki úgy tűnik, a britek hurcolták be a fertőzést a szigetre. A Szicíliába érkező kereskedők Malvasia szőlőt akartak vásárolni, hogy abból sherryt és abszintot készítsenek. A nagy brit kereskedőhajók általában Messina és Palermo kikötőibe jártak, és menet közben érintették a szigetcsoportot. Lorenzi szerint más szakértők úgy vélik, a fertőzés jóval a 20. század előtt jelent meg a szigeten, és nagyon sokáig pusztított.

A Lipari-szigetek mítoszainak és legendáinak szakértője, Macrina Marilena Maffei helyi idősekkel beszélgetett a kilencvenes években és a kétezres évek elején. Szerinte a parazita az egész szigetvilágban jelen lehetett, és maga a fertőzés már évszázadokkal korábban megtörténhetett.

Akárhogy is, olyan sokáig hallucináltak Alicudi szigetén, hogy bár szinte minden lakos tudja, hogy a gomba okozhatta a látomásokat, nincs mindenki meggyőződve arról, hogy csakis az anyarozs áll bizonyos furcsa események mögött. A helyiek szerint a sziget veszélyes hely, az utóbbi években is számtalan nehezen megmagyarázható baleset történt. Persze ezekre is van valami magyarázatféléjük: a sziget Szent Bertalanról elnevezett temploma nagyon magasan van, 820 lépcsőfok vezet hozzá. Mivel ez az időseknek egyre nagyobb akadályt jelentett, a szent szobrát lejjebb hozták, egy másik, a településhez közelebb eső kápolnába. Sokan úgy vélik, a sok furcsa baleset - a szikláról lezuhanó turisták, a vízbe fulladó búvárok - emiatt az átgondolatlan döntés miatt történik.

A szigetről 2007-ben dokumentumfilm is készült L'isola analogica címmel, ebből csodálatosan kirajzolódik, mennyire rányomta a bélyegét a lakosok gondolkodására a véletlenszerű drogozás. Pedig néhány évtizede már vége szakadt a hallucinációknak: az ötvenes években megjelentek a turisták, köztük rengeteg hippi, akiknek tetszett a sziget izoláltsága és nyugalma. A helybéliek nekik is meséltek a furcsa látomásokról, a hippik meg viszonylag gyorsan összerakták, miről is lehet szó. Az egyház végül az ördög kenyerének titulálta a gombaparazitával fertőzött kenyeret, és a hatvanas évek óta nem is készítenek lisztet belőle.