Egész Kambodzsát felzaklatta, hogy egy ír művész mosolygósra photoshopolta a vörös khmerek áldozatainak portréit
- Matt Loughrey fotós utólag kiszínezte, és mosolygósabbá tette a vörös khmerek áldozatainak képeit.
- Szerinte ezzel emberibbé tette a megkínzott rabok történetét.
- Az áldozatok rokonai ezt egészen máshogy gondolják.
A Vice online magazin ázsiai kiadása április 9-én jelentetett meg egy interjút Matt Loughrey ír művésszel, aki régi fekete-fehér fotókat és filmeket restaurál és kolorizál digitális módszerrel. Ez az anyag a legújabb projektjéről szólt, melyhez a vörös khmerek által meggyilkolt áldozatok hivatalos portréit használta fel.
Az eredeti fotókat a Phnom Penhben található hírhedt Tuol Szleng börtönben készítették a rabokról, így regisztrálták őket. A kommunista uralom alatt 1975-1979 között legalább 1,7 millió kambodzsai, az ország lakosságának közel negyede vesztette életét. Ebben a börtönben a legfrissebb történészi becslések szerint Pol Pot diktatúrája alatt mintegy 18 ezer ártatlan embert öltek meg, mindössze hét fogvatartott élte túl az itt töltött időt.
A rabokat kegyetlenül kínozták, éheztették és verték is, a többiek betegségekbe, éhezésbe és a kényszermunkába haltak bele. 2018-ban az ENSZ hivatalosan is népirtásnak nevezte a vörös khmerek tetteit. Az S-21 néven is ismert börtönben ma a népirtásnak emléket állító múzeum üzemel, ott lehet megnézni a kísérteties portrék egy részét, melyeken halálra vált vagy épp teljesen üres tekintetű nőket és férfiakat láthatunk, gyerekeket és öregeket is.
Az interjúban a művész azt állította, hogy az a célja a projekttel, hogy „emberibbé tegye” az ott megkínzott és kivégzett rabok történetét. A Vice cikke azonban óriási botrányt kavart: nemcsak rengeteg olvasó háborodott fel rajta, hanem Kambodzsa gyakorlatilag egy emberként, illetve az áldozatok és az országból elmenekültek leszármazottai is.
Loughrey ugyanis nemcsak megszínezte a képeket, hanem, mint az eredetikkel összevetve kiderült, több esetben Photoshoppal változtatott is rajtuk.
Például úgy, hogy sminkszerűen kolorizálta nők arcát, vagy mosolygóssá alakított olyan portrékat, melyeknek az eredetiben teljesen komor volt az arckifejezésük.
Felhördült az ország
A cikk múlt pénteken jött ki, és óriási felháborodást váltott ki Kambodzsában. Múzeumok, kormányszervek és áldozatok rokonai is arról beszéltek: ezek a módosított képek trivializálják és megszentségtelenítik a tragédiát, amit máig nem dolgozott fel a társadalmuk, és követelték, hogy a cikket vegyék le, a művész pedig hagyjon fel a projekttel és sehol ne tegye közzé a képeit nyilvánosan.
Elsőként a Kambodzsai Nemzeti Örökség Múzeuma szólalt fel, ez az intézmény gondozza a tömeggyilkosságok helyszínének emléket állító Gyilkos Mezők Emlékművet is. Azt írták, Loughrey mindezt a családtagok beleegyezése nélkül tette, és a népirtás témájával foglalkozó kambodzsai szervezetekkel sem egyeztetett.
„Nem támogatjuk azokat, akik profitot akarnak szerezni a múltunk erőszakos és megélt traumáiból (...)
Az, hogy olyanok kisebbítik a közösségünk fájdalmát, akiknek nincs kapcsolatuk ezzel az élménnyel, nemcsak a történelem átírása és eltörlése, hanem erőszakos cselekedet. Nincs mit ünnepelni ebben a traumában.
(...) A közösségünk még mindig nem dolgozta fel ezeket, még mindig gyógyul, még mindig meséli ezeket a történeteket. Kérjük, hallgassák meg őket, és ami még fontosabb, tiszteljék meg őket.” A múzeum online petíciót is indított azért, hogy a lap vonja vissza a cikket, ezt a hétvége folyamán több mint hétezren aláírták.
A Khmer Times-nak adott interjúban Neth Pheaktra, a vörös khmerek tetteit vizsgáló, ENSZ által is támogatott törvényszék szóvivője szerint erkölcstelenek a megváltoztatott képek és megsértik az áldozatok emlékét, ezért nyilvános bocsánatkérést követel. Pheaktra hangsúlyozta, hogy a vörös khmerek a börtönben emberiesség elleni tetteket és háborús bűnöket követtek el, ezért „nem lehet az áldozatok és családjaik tragédiáját viccként kezelni és a valódi történetet megváltoztatni.”
Hasonló véleményen volt Phoeurng Sackona, az ország kulturális minisztere is, aki a CNN Business-nek úgy nyilatkozott hétfőn, hogy „a képek módosítása teljes érzéketlenségről tanúskodik a halottakkal szemben, azon családokkal szemben, melyeknek a szeretteik nélkül kellett folytatniuk az életüket, és a történelmi igazsággal szemben.” Bár megértik és tisztelik a művészi szabadságot, ebben az esetben Loughrey megfosztotta az áldozatokat a méltóságuktól. Mint mondta, „az eltorzított fényképek szükségtelenül újratraumatizálták a családokat és a nemzetünket.” A miniszter követelte, hogy a művész hagyjon fel a rettenetes képek terjesztésével.
A Kulturális és Szépművészeti Minisztérium szerint
a photoshopolt képek törvényt sértenek, mivel az eredeti fotók tulajdonosa, a börtönmúzeum nem adott engedélyt a felhasználásukra. Emiatt jogi lépéseket is kilátásba helyeztek, továbbá arra kértek minden kutatót, művészt és a nyilvánosságot, hogy az áldozatok iránti tiszteletből ne módosítsák az eredeti portrékat.
A Vice végül vasárnap levette a cikket, majd hétfőn közleményt adtak ki, melyben elismerték, hogy Loughrey a képeket a kolorizáláson túl is manipulálta. Mivel a cikk „nem felelt meg a Vice szerkesztőségi elvárásainak”, ezért eltávolították, a hibát bánják, és kivizsgálják, hogy hogyan történhetett ez a ballépés a szerkesztési folyamat során.
Közben viszont kiderült, hogy a lap múlt hónapban Loughrey egy másik anyagát is megjelentette, azokon a kolorizált képeken ausztrál letartóztatott nők szerepeltek - és közülük szintén többeknek utólag varázsolt mosolyt az arcukra.
Meghamisított történetek
Mire a Vice lépett, a lavina már elindult a közösségi médiában a kambodzsaiak és kambodzsai-amerikaiak között, számos lap szintén elkezdett foglalkozni ezzel, és túlélők is megszólaltak.
Loughrey az interjúban tett arra egy homályos utalást, mintha együtt dolgozna az áldozatok családjával a fotók „helyreállításán”, és az a családok tudomásával történne. Állítólag egy kambodzsai személy kérésére, egy családi fotó alapján kezdett bele a projektbe. Azonban a cikk megjelenésekor kiderült, hogy ez nem egészen így van.
A Bostonban élő Lydia Chim például megdöbbenve fedezte fel a cikkben a nagybátyját, Khva Leangot, akinek a képét Loughrey az engedélyük nélkül színezte meg. Ha ez nem lenne elég, a nagybátyjának sem a kép mellett közölt neve, sem a története nem stimmelt. Chim leírta Twitteren, hogy
bár Loughrey azt állította, a férfit Borának hívták, földműves volt, van egy élő fia, és villamosszékben kivégezték, majd felgyújtották, mindez nem igaz.
Khva Leangról nem is tudják, hogyan halt meg, valójában általános iskolai tanár volt, és a gyerekeit megölték - ennek ellenére a nőnek mégis összeszorult a gyomra a gondolatra, hogy lehetne egy élő unokatestvére, akiről nem tud.
A hamisított mosolyokkal sem tudtak az emberek mit kezdeni. Erről Loughrey így elmélkedett a Vice-nak: „Az egyik klasszikus dolog, hogy megpróbálsz barátságos lenni a fogvatartóddal. Tehát egy mosoly természetesnek tűnhet. Biztos vagyok benne, hogy az elnyomó nagyon könnyen mosolyog, mert övé minden hatalom, és amikor mosolyogni látsz valakit, te is próbálod visszatükrözni annak érdekében, hogy egy hullámhosszra kerülj a fogvatartóddal. Hogy úgy érezd, neked is van némi kontrollod.”
Azonban, ahogy a New York Times írja, ezzel a felfogással több gond is van. A koholt vádak alapján összefogdosott embereket bekötött szemmel vitték a börtönbe és a képek pillanatokkal azután készültek róluk - egy számmal a nyakukban -, hogy levették róluk a szemfedőt. Az egyik Tuol Szleng-i túlélő, Vann Nath 2011-ben arról beszélt egy interjúban, hogy sok áldozatot vagy egy hétig éheztettek, vagy megvertek azelőtt, hogy lefotózták őket. Sokan közülük soha nem láttak előtte fényképezőgépet. „Azok az arckifejezések, amelyekkel a nézők együtt éreznek, valójában csak a teljes sokkot tükrözik, amit a vaku okozott” - mondta akkor.
„Képzeljék el a rettegést, amit éreztek - tette hozzá Rithy Panh kambodzsai dokumentumfilmes, akinek a rokonait a diktatúra alatt ölték meg.
Amikor a vörös khmerek levették a szemfedőt, az első, amit az áldozatok megláttak, az a fényképezőgép volt, sőt néha egyből a vaku villanása. Ez volt a gyilkosság előszobája. Attól a perctől kezdve csupán számok voltak.”
Tehát ebben a helyzetben szó sem volt semmiféle lehetséges kapcsolatról vagy szimpátiáról a rabok és az őrök között, akik ráadásul felfoghatatlan kegyetlenkedéseket vittek véghez.
Ki dönti el, mi az emberibb?
A New York Times többeket is megszólaltatott, akiket rendkívül felzaklattak az átvariált képek. „A színek nem teszik emberibbé ezeket az arcokat - mondta például Theary Seng, aki túlélte a vörös khmer uralmat és könyvet írt a gyerekkori élményeiről. - Az emberségüket már elkapták a fotón. Azt fejezi ki a kísértő tekintetük, a kedvetlen lemondásuk, a gyanakvó szemeik.”
Seng szerint az embertelenség az, hogy Loughrey magyarázat nélkül rakott sminket és mosolyt az áldozatokra, mintha gúnyolodna a szenvedésükön.
„A technológiával szórakozni, hogy sminket rakjon az S-21 áldozataira… ez egy súlyos inzultus a népirtás áldozataival szemben” - jelentette ki Mu Sochua, egy száműzött politikus a Twitteren. Az ő szülei is meghaltak a vörös khmer uralom alatt, és annyira felzaklatta az ügy, hogy aludni sem tudott miatta. Sochua a ‘80-as években átnézte a Tuol Szlengben megkínzottak listáját, de nem találta meg a családtagjait. „Ma sem tudom, hogyan haltak meg. Nem tudom elhinni, hogy ez a művész hogy viselkedhetett ennyire bántóan” - nyilatkozta a nő a Timesnak.
Bou Meng pedig, akit megkínoztak, aztán festőként dolgoztatták, még ma is magánál hordja a feleségéről a börtönben készült kép kicsiny mását. A nőt később megölték.
„Azt akarom, hogy kérjen bocsánatot a kambodzsai emberektől, és tőlem, egy túlélőtől” - mondta a férfi a lapnak Loughrey-val kapcsolatban.
A Heavy Discussion nevű, társadalmi kérdésekkel, ezen belül gyakran rasszizmussal foglalkozó Instagram-oldal az ügyet tágabb perspektívából vizsgálva egy másik kérdést is felvetett. Vajon előfordul-e, hogy egy népirtás dokumentumait ilyen nyugtalanító módon manipulálják emberek akkor is, ha az áldozatok ugyanúgy néznek ki, mint ők (vagyis fehérek), vagy ezt a művészi szabadságot csak más népek tömeggyilkosságaival és történelmi traumáival kapcsolatban engedik meg maguknak?
Miután a Vice visszavonta a cikket, a Nemzeti Örökség Múzeuma új petíciót indított azért, hogy a lap és Loughrey nyilvánosan kérjen bocsánatot az inzultusért. A művész ugyanis hallgat, mint a sír, eddig semmilyen média-megkeresésére nem reagált.
Nyilvánosságra került viszont a férfi minden önreflexiót vagy megbánást nélkülöző válasza, amit egy kambodzsai nőnek küldött Instagram üzenetben, miután a nő megírta neki, hogy mennyire sértők az átalakított portrék.
Loughrey nonszensznek nevezte a vádakat, és szerinte ez nem történelemhamisítás, hanem morálisan nagyon is megindokolható.
Állítása szerint 142 kambodzsai családdal dolgozott együtt a projekten, és 11 család maga kérte, hogy a rokonuk mosolyogjon a feljavított fotón.
Csakhogy ennek kapcsán rögtön volt, aki rámutatott, hogy az egyik Photoshop által mosolygó fiú mögé egy vörös, véres tenyérfolt is került a falra az új képen, amiről például nehéz elképzelni, hogy a családja kérte volna.